Dr. Dornyay Béla szerk.: Balatoni Múzeum Keszthely Értesítője 2. (Keszthely, 1941)

lyen a Muzeumot, meglepetve látta a vetítő vásznon annak páratlan értékeit, akik pedig legalább egyszer is látták már, azok nagy örömmel szemlélték újra a vetítő vásznon a már eddig is megcsodált és nagyrabeosült, minden esetre igen tanulságos muzeális kincseket. Ezek között különösen, a sajnos még mindig raktárakban heverő néprajzi kincseink gazdagsága váltotta ki a legnagyobb meglepetést és csodálkozást, pótolhatatlan balatoni és általános magyar vonatkozásai miatt! Dornyay szerint, ha sikerülne — viszonyaink kedvezőbbre fordultával — már az idén kibontani a felbecsülhetetlen értékű Darnayféle gyűjtemény 140 ládáját, és annak kb. 16 ezer darabját megfelelően beosztani, elrendezni és alkalmas szekrényekben — tárlókban stb. kiállitani, ugy a keszthelyi Balatoni Múzeum nemcsak a Dunántúlnak, de az egész megnagyobbodot Magyarországnak is egyik legszebb, leggazdagabb és legtanulságosabb közgyűjteménye lesz! Dornyay után dr. Bogyay Tamás tanügyi titkár tartott, szintén vetített képekkel kisért előadást »A Balaton elpusztuld műemlékeiről*, amely érdekességével, ismeretlen adataival, szép képeivel és egyúttal az általános magyar művészettörténet kereteibe való beleillesztésével, méltán keltett feltűnést és elismerést. Mindkét előadót melegen ünnepelte a hálás hallgatóság, amely előtt végül igen szép, szines filmeket pergettek le a Balatonról, főleg pedig annak mind élénkebbé váló és mind nagyobb és lelkesebb tömegeket vonzó sportéletéről. Ezen előadások rendezésével a BIB, — ugy mint eddig is tette — igen nagy szolgálatokat tett, nemcsak szépséges magyar tengerünk, a Balaton ügyeinek, de az egyetemes magyarság művelődésének is! Keszthely és egykori vára múltjából Irta: Dr. Dornyay Béla A Balatoni Múzeum mostanában megjelent »Értesitőjé'•« -nek (rövid jelzése: BMK. Ért.) 1. számában örömmel és hálás köszönettel közölhettem, hogy a csórnapremontrei Rend, Muzeumunk számára, Sándor Mátyás festőművésszel megfestette dr. Lipp Vilmosnak (1835—1888), a keszthelyi gimnázium egykori tudós igazgatójának, Keszthely és általában a Balatonvidék nagy tudományos ásatójának és régészeti kutatásai megindítójának, életnagyságú arcképét. Ez a kedvező, alkalom nekem is módot nyújt most arra, hogy Keszthely nagy fiának, Lipp Vilmosnak kegyeletes emlékét itt felújítsam és egyik nemcsak hogy nem méltányolt, de jóformán teljesen ismeretlen, »Keszthely és vidéke múltjából* c. és még 1884-ben, a Vasmegyei Régészeti Egylet Évi Jelentésében (XII. évf., Szombathely, 1884. p. 1—16.) megjelent, igen érdekes és reánk keszthelyiekre nézve különösen értékes tanulmányáról, itt röviden beszámoljak. Tennem kell ezt annál is inkább, mert erről az értekezésről még Bontz József sem