Dr. Dornyay Béla szerk.: Balatoni Múzeum Keszthely Értesítője 1. (Keszthely, 1941)

Kőből szépen faragott, csucsiveskori szentségház disziti a Keszthelytől É-ra fekvő zalaszántói pléb.-templom szentélyének falát is a főoltár evangéliumi oldala mellett. E pasztofórium ajtóbéllete gótikus szamárhátivet tüntet föl; mellette — bizonyára kisebb méretű egykori szentségtartó (monstrantia) időnkinti kitételére (pl. szentségimádáskor) alkalmas félfülke van bevésve. Alul többszögü padkával, tetején félnyeregtetőhöz hasonló eresszel, amelyen lőrésszerüen csipkézett gerinc vonul végig. Röviden Békefi is leirja, id. mű p. 176. fig. 65. (Dornyay: id. mű. p. 276.) Alsózsid pléb.-temploma az 1899-ik évi átépités előtt, egyike volt az egész Keszthely—Sümeg vidék legszebb és legértékesebb műalkotásainak. Többféle műrészlete közül bennünket most csak a szentély északi falában, a csak ujabban áttört ablak alatt elhelyezett szentségtartófülke (pasztofórium) érdekel, melyet azonban már átrenováltak és a fülkenyilás gótikus bordazatai fölött 1—1 szőlőlevéllel is diszket tek. Nagy balatoni kalauzomban ezt és ennek rajzát is közöltem a 230-ik oldalon. Békefi csak ennyit mond róla (p.186): «A szentély é-i oldalán kőszentségház, csucsives diszkessel. » A Keszthely közelében fekvő Balatonberény eredetileg teljesen gót pléb.-templomából csak a részben csucsives szentély és a támfalak maradtak meg. Hogy a szentélye valóban régi, azt a leckeoldali falába mélyedő, kettős beosztású, félköríves papi ülőfülkén (faldistorium seu sedilia) kivül, az evangéliumi oldal falábán ma is meglevő, csucsives szentségtartó fülkéje (pasztofórium) is bizonyitja. Ennek csucsives és fölfelé kúszó levelekkel (Krabbe) diszitett fülkenyilása: 54x26 cm. Minthogy erről a csinos kis szentségházról Békefi Rémig mit sem tud (v. ö:p. 90.), azért külön is felhivom rá az érdeklődők és a szakkörök figyelmét. Balatoni kalauzomban már röviden megemlékeztem róla: p. 326. Az 1386-ban csucsives (gót) Ízlésben épitett keszthelyi ferencrendi (ma plébánia-) templom, jóllehet a török — ugy látszik — sohasem birtokolta Keszthelyt (legalább is tartósan nem!), mégis — a török időkben várrá lévén átalakitva, — igen sok viszontagságon ment keresztül (Lásd részletesen: Dr. Dornyay Béla: Keszthely végvár a török világban, Mérei-nyomda. Keszthely, 1935., 32 oldal, 8 képpel.) Amint a török nyomása kissé enyhült, mindjárt oltárokat emeltek benne ; bizonyára azért, mert ezek elébb elpusztulhattak? így Szent Oszvald főoltárát 1647. táján emelték, meg a Szent Antal mellékoltárt, melyet Sennyey István veszprémi püspök 1678-ban készíttet. A török idők után ezt a keszthelyi templomot 1723—1787-ig terjedő időben barokk-rokokó Ízlésben megújították a viszszatért ferencesek. Bontz József szerint (p. 217) a régi Szt. Oszvald-oltár helyett, a ferencesek nagy jótevője, az érdemeiért grófi méltóságra emelt Festetics Pál, remek szépségű (!!) rokokó-oltárt állíttatott. Keszthelyi elemista diák koromban ezt a rokokó oltárt én még négy évig (1892—1896) láthattam és még jól emlékezem a felette lebegő és kezét áldólag kiterjesztő Atya Isten hatalmas szoboralakjára! Sajnos az 1896-ik évi nagy restauráláskor, az akkor divatozó «purizmus» nevében ezt is elpusztították és hírmondót sem hagytak belőle! Legalább csak rajzban vagy fényképben örökítették volna meg.