Dr. Darnay (Dornyay) Béla szerk.: Szekovics Pál keszthelyi georgiconi hallgató és honvéd naplója 1848. május 16-tól 1849. december 9-ig (Balatoni Múzeumi Füzetek 7. Keszthely, 1948)

irtam — de megcsalt reményem, mert innen a városházhoz kisértettem, ahol egy valóságos rab szobába. (p. 26) 18-án szám alattiba 7 barátjaimmal záraték be — istenem — mily érzet, egy oly minden férgekkel telt s nagy dupla lakattal zárt szobába csukva lenni — ahol tán egynehány napok eló'tt a legnagyobb rabok fogva tartattak : — A velem kiszabadult barátjaim nevei : Fehér Lajos — Vlasits Rudolf, volt gyakornokok — ez utolsó vélem egy szobába azonkívül Dobolly László erdélyi — Morvay Alajos, Stummer Gyula volt tizedesek, Pentran (Pentrasz ? Dr D) Gábor, Ásvány és Tóth József honvédek: — e szobábul kimenni éjjel nappal nem vala szabad. 26 án : Elvitte tőlem édes Annya Vlasits barátomat — s én kihalgatás végett a Városháza elöljárói eleibe idéztettem : — egy barátommal kevesebb (p. 27) kinos állapotomban — éjszakám a legrémitőbb — testem a csúnya féreg által fel éve — álom nélkül töltém a leghosszabb éjt életemben. 27- én jött hozzánk a felügyelő azon édes hírrel, hogy holnap lesz napja kiszabadulásunknak. 28- án szabadulásunk helyett délutáni 4 órákkor a bécsi rendőrök által, e város rendőrhatósághoz kisérteténk, ahol mindenünk elvétetett s mink egy lyukba taszitatánk, mely emlékezetünbe hozá az itt rég szenvedő sokaság kinaitt — aez lévén tudniillik a csúf Jesuiták szerzetek kolostora, e soraimat reggelén szabadulásomnak tömlöczömben irám. _ [1849. márc] 3-án Délután jöttek hozzánk Petrits, Vértesy, Kuczelnyik, Elekes, Kováts Ferkó, jó barátjaim a rendőri lukba várva szabadságokat. (p. 28) 5-én Ismét Dalma, Kása Lajos és Traupmand barátjaim csatlakoztak hozzánk. 7- én Elbúcsúztam jó barátomtól, Hőnl Júliustól, ki lengyel létére, mint őrmester működött a szabadság megnyerésén, szegény elfogatva, sanyarú sorsra juta. Ütött szabadulásunk órája — reggeli 6 órákkor ettük az utolsó reggelt 7 órákkor kocsikra ültünk s első állomásunk Kaiser Ebersdorf 2-ik Fischamen 3-ik Petronel — hol 2 sötét tömlöczbe rakásra verettünk, ugy hogy egyik a másikától nem mozdulhatott. 8- án a rémítő éjszaka után reggeli 6 órákkor kotsira ülve Pozsony felé vettük utunkat, útközben keresztül mentünk Heinburgon hol a régi vár omladékai kényesen emelik fejőket a város felett — a város kapuján több s tetemes nagyságú ágyúgolyók a frantzia háború díszes emlékét mutatják. Pozsonyba értünk után a Vármegyeházba 64en két kis szobába rekeszteténk. (p. 29) 9-én két vármegye huszár által kisértve átvitettünk a Dunán — s Köptsényben a jegyző által uti levelünk aláíratva kézbesittetett s mink 8-an minden kiséret nélkül elindultunk: s éjszakára Pándorfon értünk. 10-én Pandorfról Ruszt szabad, kir. városba itt a Jegyző