Dr. Darnay (Dornyay) Béla szerk.: Szekovics Pál keszthelyi georgiconi hallgató és honvéd naplója 1848. május 16-tól 1849. december 9-ig (Balatoni Múzeumi Füzetek 7. Keszthely, 1948)

seregünk azonban visszautasittatott s Szereden tartattott, honnét Lipótvár védelmére vezényeltetett a zászlóaljunk, mink tehát pajtásommal sietve csapatunkat 16-án elértük. 19-én égettük el Oalgóczy hidat Mesztecskó falut. 20-án zárattak be kapuk a váron, s igy elzárattunk a világtól s csak magunkba kezdettünk tengődni. (p. 20) 23 és 24-én kerítette be az ellenség várunkat. 30-án ostromolták a várat hol rémitő rákét, kartács, bomba s ágyúgolyók röpültek fejünk felett befelé, s oly szerencsésen, hogy csak egy tizedesünk találta halálát e szörnyű csatába, mely reggeli 9 órától délután 4 óráig tartott ; részünkről azomban sok kárt okoztak fiatal, de lelkes tüzéreink. 1- ső Januarius 849. Jól viradt ugyan mert az egész vár a legnagyobb vigságban volt, ha azt annak mondhatni lehet: a kitartott csata után ürítettek a poharak minden felől. 7-én jött Parlamenter mondva hogy Buda Pestett bevette Vindischgrecz. — án ismét általjött alkudozni. — 14-én elhúzódott az ellenség a vártól sokan tó'Iünk Galgótzra átmentek. 15-én ismét visszajött: 23-án szökött meg három honvéd a bástyáról. 30-án kitörtünk a várból 4 ágyúval s tartott a csata egy óráig, mink 2 holt s 3 sebesültel térénk vissza, de az ellenség tetemes kárt szenvedett (p. 21) 1-ső Februáriusba erősen sáncolta magát az ellenség. 2- án Kétnegyed nyólczra kezdődött a rémitő bombardirozás a 60 fontos bombákkal, rakétákkal, gránátokkal, kartáttsal, s ágyúgolyókká) s tartott 2/4 9-ig, ugy hogy az egész vár s épületek rengettek bele. s ha tovább tart minden épülett összerogy, — ekkor Ordódy várparancsnok kifeszité a fehér zászlót a falakra s Gf Stáremberg küldetett ki az ellenséghez mi s mely végre s mit végzendő, tudva előttünk nintsen ; — elég az azon hogy a lövés megszűnt s mink délután 2 órakor fegyverbe lépettünk s azokat gulyába rakva könnyes szemekkel átadtuk, azon reménnyel, hogy hazánkba visszabocsáttatunk., — de az üldöző sors mást rendele — a mesztecskói kapun kimenve, körülfogattunk a lengyelektől s ezek közt mint rabok sétáltunk N: Szombatig hol a nép nagy hohotával fogadott bennünket, (p. 22) itt egy rosz szobába szorítottak hol egyik a másikon feküdött. 3- án reggel sok szép hölgyek kíséretében, kik részvéttel vették szomorú álapotunkat, különösen 3 köztök, kiknél szálásoltam az előtt s kiktől könnyes szemekkel búcsúztam, menénk a vasúthoz, — itt felülve a legszigorúbb őrizet alatt Pozsonyba szállitattunk : hol Istenem ha élsz a legnagyobb gúnykacajjal fogadtattunk a Pozsonyiaktól s 200-an egy szük szobába lakattal becsukattunk, ugy hogy sem vizünk nem vala, de még a szükségre sem bocsáttattunk. 4- én reggel Bécs felé a gőzkocsin vettük utunkat; — könnyes szemekkel néztünk visza szegény elárult hazánkra, bucsut véve talán örökre jó anyánktól. — Istenem mily rémitő érzettel tünt