Dr. Darnay (Dornyay) Béla szerk.: A Keszthelyen 1848. november végén felállított 56-ik honvéd-zászlóalj vázlatos története (Balatoni Múzeumi Füzetek 6. Keszthely, 1948)

— Kisfaludy Mór előléptetése folytán, a szomorúemlékű Mikovényi százados vette át. A Vág folyó menti első csata napján : június 16-án, ez az egészen ismeretlen parancsnok vezényelte Kisfaludy Mór zászlóalját a Király rév—Zsigárd közötti harctérr

e Itt tétlenkedtek, el is vágták az osztrákok az 56-osokat, kik er

r . Seregakol felé húzódtak, de hajtották őket az osztrákok, tüzére^ pedig söprették a menekülő 56-osokat. Aztán meg a vértese ^ rohanták meg őket, mire Mikovényi parancsnok és Kozma nevű segédtisztje elfutottak, cserben hagyva az 56-osokat. Mielőtt a vértesek a sorsára hagyott zászlóaljra vetnék magukat, egy osztrák törzstiszt, magyar nyelven, megadásra, fegyvereik lerakására szólítja fel az 56-osokat, Egyik főhadnagyunk, a parancsnok gyávaságától is zavarodottan, hajolni akar a felszólításra és csak a kiskanizsai Jámbor Ferenc őrmester erélyes fellépésére áll el e szándékától. Ezekben a rémületes pillanatokban Jámbor őrmester elkiáltja magát: »Zalamegyeiek ! Oda ne adjátok, meg ne gyalázzátok a kápolnai zászlót !« Erre a lovasoszlopok közé szorított zászlóalj nem rakja le a fegyvert, hanem védelmi állásba helyezkedik. A vértes tiszt nagy szidalmak közt, újra a fegyverletételt követeli, de Jámbor golyója leteríti. A legádázabb, legegyenlőtlenebb kard- és szuronyharc kezdődött, amíg csak a honvédeink a Dudvág partján igyekeznek menhelyet keresni, Pirovics K. és Boleman A. századosok vezetésével. Mielőtt azonban a két hadoszlopban törtető zászlóaljunk elérhette volna a kb. száz lépésnyire levő Dudvág partját, — a királyrévi útra felállított két kartácságyúval a vértesek teljesen szétrobbantották őket. A zászlótartót bajtársai az ellenkező oldalra sodorván Szekeres József hadnagy folytatta az élet-halál küzdelmet. Harcosait a zászló körül tömörítette, bátorította, lelkesítette, lépésről-lépésre törve utat a lovas tömkelegen át, míg végre Horváth őrmester a zászlóval a Dudvág partjára menekülhetett. De itt is üldözőbe vették a vértesek, már-már kicsavarták kezéből a zászlót, de végül is: »Inkabb meghalok, de az én kezemből ki nem veszítek a zászlók kiáltással, a Dudvág folyóba vetette magát. Mialatt a folyóban vergődő Horváth őrmestert és a víz sodrától elkapott zászlót, a balatonmelléki bajtársaknak sikerült megmenteni, — Kovács őrnaggyal az élén, megérkezett a Bocskay-honvédzászlóalj, mire a vértesek elvágtattak. A Szűz Máriás hadilobogó megmentése sormási Szekeres József hadnagy és Horváth őrmester (előbb sümegi borbélylegény) elszánt hősiességének köszönhető. A 280 embert vesztett, megroncsolt zászlóalj alkonyat után érkezett meg az aszódi (híres halászóhely is) táborhelyre, bajtársaik elismerésétől kisérve. Asbóth Lajos hadtestparancsnok pedig köszönő és dicsérő beszéddel üdvözölte az arcvonalban felállított, megritkult zászlóaljat, Ígérvén a hősileg védett zászló érdemjellel való feldíszítését is. Nincs értelme az 56-osok legvitézebbjeinek, egyes honvédéinek kitüntetésére — úgymond Asbóth — miután az egész zászlóalj, az utolsó emberig, hősi-