Dr. Darnay (Dornyay) Béla szerk.: Csobánc várának történetéhez (Balatoni Múzeumi Füzetek 3. Keszthely, 1942)

joggal arra 'következtethetek, hogy oka lehetett a névváltoztatásra. Talán, hogy a további zaklatásoktól szabaduljon, hogy aránylagos nyugtot élvezhessen öreg napjaira? Mondom nem tudom végérvényesen eldönteni, de mégis feltételezem, hogy itt egy és ugyanazon emberről van szó. az egykori vitéz csobánci kuruckapitányról ! Badacsonyi, még édesanyjáról reászálloll szőlejét ugyanis a nevezett 1731. esztendőben, a Pápán lakozó Nemes Eőri Vordan Ferencnek adta el, az annak rendje és módja szerint kiállított szőlőlével kiállítása után. Névaláírása után azonban, a szokáshoz híven, pecsétjét is odanyomta. Ez a címeres pecsét ovális paizsban jobbra ágaskodó és jobb karmában kardot tartó griffet ábrázol. Sisakjának koronájából ugyanaz a griff nő ki. Mellette az M—H belük olvashatók. A kérdést könnyen és végleg eldönlhelnénk. ha bebizonyosodna, hogy a Csobánc várát 1707-ben oly viilézséggel és eredménnyel védő Száz Mártonnak is tényleg griffes címere volt! Ezt talán a behatóbb kulatás, vagy valamely szerencsés véletlen, előbb-utóbb eldönti. Mindezek előrebocsátása után, lássuk már most a Horvát aliter Szász Mártontól 1731-ben aláárt badacsonyi szőlőlevélnek pontos másolatát. *) A főkapitány, — de aki az ostrom alatt másutt volt elfoglalva, — Zala-Ivapolcsi Domokos Ferenc, dandártnok és gyalogezredes vala. T. K. Érthetetlen ezekután, hogy miért írja Fussy Tamás: A zalavári apáiság története, Bp. 1902. c. müvében azt, hogy «Béri Balogh Ádám 1707 elején Csobánc hadtörténelmi tanulmányában irta le azt a inéi tán nagy hitre kapott hősi védelmet, amelyet a zalamegyci középkori regényes lovagvárak egyikébe: Csobáncba vetett kisded kuruc őrség, eléggé nem magasztalható vitézséggel és példás kitartással tanúsított Rabulin császári tábornagy kincsszomjas hada ebenében És bír az érdekes részi elekben gazdag várvédelem lefolyását elég tüzetesen leírhatta Thaly, mégis nem kevésbbé bántotta őt az, hogy éppen a parancsnokló várkapitány nevét nem birla sehogysem felfedezni Thaly nevezett munkája a Dunántúlon is meglehetősen elterjedvén, a csobánci várostromrészlet természetesen nagyobb érdeklődést kellett az ottani körökben, így esett azután meg az, hogy a lelkes dunántúli érdeklődők egyikétől: Horváth Zsigmond, cecei földbirtokostól, egy az ő családi levéltárában féltveőrzött, eredeli oklevelet kapott, mely a csobánci várvédelem hősének, illetőleg hőseinek nevét szerencsésen fölfedte. A Horváthféle cecei oklevélből tudhattuk meg, hogy a vitéz kuruckapitányt Száz Mártopnak, s a dühös labancostrom visszaverésében derék társát, az uradalmi tiszttartót pedig Dóczij Péternek hivták. Thaly Kálmán azután a Századok 1881.-iki óvf.-ban (p. 65—67.) közölte is a gróf Bercsényi Miklós /őtábornagy és fejedelmi helytartónak, az ostrom után két hónap múlva kelt jutalmat osztó adománylevelét, mely a következőképen hangzik: «Én Székesi Gróff Bercsény Miklóis, Nemes Ungh Vármegyének Fő-Ispányja, Felséges erdéli és magyarországi vezérlő Fejedelem Felső-Vadászi Rákóczi Ferencz