Dr. Dornyay Béla szerk.: Aurelius császár zalalövői feliratosköve a Balatoni Múzeumban (Balatoni Múzeumi Füzetek 2. Keszthely, 1942)

évről; Ipolyi Archaeol. Közlemények, II. 274,; meghatározást adtak a pettaui Seehahn, a pesti Ró m er, a soproni Paur, aki tőlem megkérdeztetvén, a követ pontosan megvizsgálta. I. 2. sor így Paur és majdnem mindannyian. M : AYR . ANTO NINVS . IM PERATOR D Varsány. A felirat még ha kétségtelenül is így van írva, kell, hogy hamis legyen, nemcsak mivel a császároktól valamelyik istennek adott ilyenféle ajándékok méltán megütközést kelthetnek, de sokkal inkább a szavak elhelyezése és szokatlan megrövidítése és elemeinek fonák alakja miatt, legfőképpen pedig a pontok és kettőspontok miatt a szavak között.« Mommsen ezen leírásához a következőket fűzhetem még hozzá: Sági János említett cikkében azt írja Zalalövőről, hogy Szombathelytől (Sabaria) Pettauig (Poetovio) Zala1 lövőn (Salle) keresztül vezetett a rómaiak egyik útja. Régészeti tekintetből ennek a kikutatása a Balatoni Múzeum föladata. Mikor ez értesült arról, hogy a felszínen itt több római emlék van, a községhez közel pedig római sírok (Kunhalmok) döngöletei látszanak, akkor S i r s o m J á n o s ásatási szakértővel a helyszínre utazott és alaposan körülnézett. A faluban százával van a római pénz, a kertekben mindenütt hevernek az óriási római cserépzsindely töredékek. Sági fölásott itt hét úgynevezett kunhalmot, ezek közül csak egyben volt egy kőkoporsó, 3 edény és egy jelentéktelen vastárgy. A többi halom költséges fölásása tehát wem kecsegtette őket sok eredménnyel. Abba is hagyták a kilátástalan murikát. Szerencséjükre azonban d r. Czinder István zalaegerszegi ügyvéd lövői udvarán volt egy 500 kiló nehéz, római, fehér márványkő, amelynek teljesen ép fölirata van, M. Aurel lus idejéből. Föliratát is közli, még pedig helyesen. Ezt az ügyvéd szívesen fölajánlotta a Balatoni Múzeumnak(!) s ezzel •— Sági szerint — a legbecsesebb római emlékünket szolgáltatta. Ez ia pompás kő. egymaga bőven kárpótolta Ságiék költségét lés fáradságát. Ez a szép és érdekes kő tehát a Balatoni Múzeumba, Keszthelyre került és ma is annak egyik dísze, bár tudományos értékét hamis volta alaposan lecsökkentette. Mindezekhez a magam részéről még a következőket fűzhetem: A szóbanforgó és 1905 óta a Balatoni Múzeum tulajdonát tevő, és a stíriai Bacher-hegységből származó fehér márványból faragott, lapított, szabálytalan alakú kőtuskó, körülbelül 113x87x20 centiméter nagyságú. Legfeltűnőbb rajta, hogy felső sarkai legömbölyítettek, ami inkább természetesnek, mint mesterségesen előállítottnak látszik. Feltűnő még itt a márvány romboéderekből álló kristályos-cukros szövete. Minthogy a fölirat kétségtelenül hamisított, azért ez a feltűnő, lekerekítettsége és kristályosodása a