Dr. Lovassy Árpád szerk.: A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve (Keszthely, 1903)

II. Egyesületi értesítő - 7. Nekrológ

${uszár Károly. 1862-1899. I Súlyos csapás érte a „Balatoni Muzeum-Egyesület"-et 1899. évi július hó 8-án, Huszár Károly gyógyszerésznek kinos szenvedés után bekövetkezett korai halálával ; de súlyos veszteség érte Keszthely városát is. mert egy minden szép és nemes eszméért hevülő, tetterős ifjú polgárát vesztette el benne, a ki városunk iránt érzett rajongó szeretetétől áthatva, 12 évi ittléte alatt, oly sokszor bocsátotta közre nem csak szellemi képességét, hanem anyagi áldozatkészségét is. Lelkében ábrándképek éltek : városunk ragyogó jövőjéről szőtt ábrándképek. Városunk és egyesületünk iránt érzett szeretetét mi sem bizonyítja jobban, mint az a levél, melyet e sorok írójához intézett akkor, a midőn a második gyógyszertár felállítására a miniszteri engedélyt megkapta. „Édes barátom, — irja Budapestről — szép álmaink és ábrádjaink Isten segedelmével, úgy látszik, megvalósulnak !*' És Budapestről haza érkezve, első ténye volt, hogy a Balatoni Múzeum javára 1003 korona alapítványt tett és kötelezte magát a természetrajzi osztályban elhelyezendő állatoknak díjmentes preparálására is. Alapító levelét a városbircnál deponálta és midőn a Balatoni Múzeum-Egyesület első igazgatóválasztmányi ülését tartotta, az 1000 koronás alapítványi összeget nyomban lefizette. De beváltotta kötelező igéretét is, mert a rövid egy év leforgása alatt, melynek úgy szólván fele részét már súlyos betegen élte át, szinte lázas szorgalommal preparálta a hozzá vitt állatokat. Midőn gyógyszei tárát mindinkább sulyosbbodó betegsége miatt eladni s a gyógyszertár fölötti lakásból .kiköltözni kénytelenittetett, — a lakása mellett levő s akkor még csak egy teremből állott múzeumba is belépett. Utolsó Isten-hozzádot akart neki mondani, sejtve, érezve, hogy úgy sem fogja többé viszontlátni soha ' Nagy, barna s a betegség által megtört szemeivel szomorúan nézett végig egy évi alkotásain. „Szegény Múzeum ! de sokat, de szívesen dolgoztam volna érted!" — sóhajtotta. Megtört szemeiben könycseppek ragyogtak,