Dr. Lovassy Árpád szerk.: A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve (Keszthely, 1903)

I. A Balatonra és vidékére vonatkozó szak-közlemények - Dr. Lovassy Sándor: A Balaton gém-fajai

nádasokban telepszik meg, a falaton berkeiből s madárvilágából a nádasok kiszorításával ez is végleg el jog tűnni. 3. jfl nagy kócsag. — ßrdea alba Ti. 1758. (29. kép). — A szó teljes értelmében nádasaink legnemesebb vadja. Testtartása a szürke és vörös géméhez mérve százszorta kellemesebb hatású; azok nyaka sovány, darabosabban hajló, kiálló csontozató, emezé könnyedén hajló, teltebb. A szín vakító fehérsége s az öregek vállait tavasszal s nyáron díszítő, fátyolszerü, fosztott „kócsagtollak", a kellemes összhatás fokozói. A him kócsagtollai hosszabbak, mint a tojóéi, számuk egyes hímeknél «50—40, sőt többre is rúg. Igy a keszthelyi gazdasági tanintézet állattani gyűjteményének van egy 46 tollú kisbalatoni példánya. A fiataloknál teljesen hiányzanak e disztollak, valamint júliustól az öregek is kezdik egyenként hullatgatni, nyár végén már ezeknek sincs. A nagy kócsag még mintegy félszázad előtt épp oly rendes jelensége volt az alföldi folyók akkori nagy nádas árterületeinek, füzeseinek s az összes nádas rétségeknek, így az aldunai s a tiszamenti kiöntések rengeteg nádasainak, az Ecsedilápon, a Bodrogközön, sőt Pestmegye több más mocsaras területén is, mint a többi gémek, de részint a már a múlt századok magyar diszöltözékei követelte kócsagtollak beszerzése,!) részint a vizszabályozások folytán törtónt könnyebb hozzájuk férés s a nádasok kiszárítása következtében a Duna és Tisza mentén, az Ecsecli-lápon, a Ilanyságban, sőt a szávamenti ősnádasokban is csak elvétve, inkább árvizes tavaszokon mutatkozik néhány pár, ugy, hogy utolsó menedéke hazánkban ma már csak a falaton berkei, névszerint a jYagy-£erek és a Xis-ßalaton. 1894-ig bezárólag a Kis-Balaton ez ideális madárnak valódi Eldorádója volt ; ebben az évben a vörsi részen valami 100 pár fészkelt. A fiókák kikelése után. ekkor a KisBalaton tükre s a vörsi nádas között oly sűrűn közlekedtek a kócsagok, hogy a Nagj'-Diás fölött alig mult el perc, melyben nem láttunk volna méltóságteljes, lassú szárnyalással áthúzó egyedeket s a sziget nyárfái alatt meghúzódva annyit lehetett volna lelőni, a mennyit csak akartunk. Ennek a mesés bőségnek ezen évvel vége szakadt. Két okból. Először is a fiókákat elszedték és elszállították, a mit a madarak bizonyára megelégel1) Néhány évtized előtt a nagy kócsagnak az Alduua rengeteg nádasaiban virágzó fészkeld tanyái voltak, ezeket a tollkere ;kedők éven'.cint fölkere.stók s óriási pusztitást vittek itt végh'jz a kócsagban.