Dr. Lovassy Árpád szerk.: A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve (Keszthely, 1903)

I. A Balatonra és vidékére vonatkozó szak-közlemények - Dr. Cholnoky Jenő: A Balaton hullámairól

eréllyel szedik szét a hullámok s szállítják el az áramlások. A tó folyton terjed kifelé, mindig több és több szárazföldet hódit meg s mint rendkívül siker víztükör terül el a hajdan magas halmok helyén. — A hullámoknak ezt a működését abráz/ó-niik nevezzük s rendkívül fontos szerepe van a Föld fizikai felszínének kialakulásában. Bizonyára mindannyian látták már kedves olvasóim Veszprém körül azokat az egyhangú, terméketlen, köves síkságokat, a melyek a Bakony lábától egészen a Balatonra leeső hegyekig terjednek ki s a melyeken itt-ott rossz erdők, de legnagyobb részt majdnem értéktelen legelők, köves térségek foglalják el a helyet. Ez a vidék az ő simaságát, síksághoz hasonló voltát tengeri abráziónak köszöni. Mintha csak nem régen húzódott vclna le róla a tenger : találunk rajta kagylófurta köveket," koptatott kavicsokat s a tenger egyéb nyomait. Hullámok jártak tehát hajdan, régi geológiai időkben (az úgynevezett mediterrán korban) ezen a térségen s a hullámok valószínűleg a Bakony lábainál törtek meg, a mely ekkoi már szigetcsoportként emelkedett ki a tengerből. De hagyjuk az elmúlt időket, térjünk vissza a hullámokhoz, a melyek ma járnak a kedves tó színén s majd andalító morajjal, majd meg vad zúgással gördülnek ki a partokra. Ezek a hullámok teszik a tó tájképét legváltozatosabbá. Ha tükörsima a viz, akkor a partok tükröződnek, s az ég szine szerint kékes, fehéres, vagy szürkés a tó vize. De amint szellő bodorítja az első hullámocskákat, azonnal megváltozik a színjáték. A kis hullámok ferde lapjai, mint kis ferde tükrök, az égnek sokkal magasabb pontját tükrözik s olyan színben mutatják a tavat, mint a milyen az égboltozat magasabb része : derült időben igen sötét kék, borús időben sötétebb szürke, vagy vakító fehér a felhők szerint. Ha a hullámok igen nagyok, akkor is hasonló a tünemény, csak egy esetben módosul, t. i. ha az eget igen sötét, majdnem fekete felhők borítják. Ilyenkor a nagy hullámok meredek lejtői nem kapnak felülről fényt, amelyet tükröznének s bele látunk a hullámlejtőkön át a tó vizébe, amely, természete szerint, smaragdzöldnek látszik. Ehhez jön még a nagy hullámok tarajozásának fehér szíxie s felölti a tó azt a félelmes zöldes, haragosan tajtékzó színét, amely a zivatarok kitörését szokta megelőzni. Ha erős hullámzáskor derült az ég, ezt az ijesztő zöld színt nem látjuk, hanem e helyett sötét kék a tó, olyan, amilyennek rendesen a tengert szokták festeni.