Dr. Lovassy Árpád szerk.: A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve (Keszthely, 1903)

I. A Balatonra és vidékére vonatkozó szak-közlemények - Darnay Kálmán: Sümegh és vidéke az őskorban

készültek. Alakjuk eltérő, változatos hajlásaiknál fogva, a nád-és liliom-levél alakú bronzkardoktól. A vaskor kardja rendesen nyélnyujtvánnyal van ellátva, melyet fa- vagy csont-burkolat borított be és végén nagy bronz markolat-gomb díszített. A magyarországi leletek között egyedül állnak a Somlyón lelt hallstatti kardjaim. Annál gyakoribbak a fibulák, melyek e korban a folyton gyérülő bronztűket helyettesitik. Legrégibb az egy sodronytekercsből alakított bronzfibula, melynek haladottabb alakjai a pápaszemes ós több sodrony te keresés fibulák, hol egy nagyobb elŐlálló vezértekercs mögött páronkint sorakoznak a sodrony tekercsek. E fibulákat követi korban az egyszerű ívfibula, melynek későbbi fejleménye a csónak-fibula. E fibulák teljes és gazdag sorozatát adta a somlyói ós csabrendeki őstemető. Két darab több-korongtekercses bronzfibulát leltem a kisapáti bronzkincs között is. A halstatti kort, mely mintegy átmenetet képez a bronzkorból a kifejlett vaskorba, jellemzi a trébelés által készült bronzlemez-tárgyak sokassága is. A trébelés, jólehet már ismeretes volt a bronzkor végső szakában is, mégis a vaskor elején találkozunk vele leggyakrabban. Trébelt és akiázás utján összerótt bronzedényeket (két szokatlan nagy példányt) leltem Sümegh-Ujhegyen. Kisebb, diszitett függő-edény a somlyói sirból került elő, ugyan onnvn kisebb bronzlemez-edények is jutottak gyűjteményembe. A halstatti kor sajátságos formái végig vonulnak, az összes e korban használt fegyverek és házi eszközökön. Különleges formájú kések, lándzsák, vasból készült szárnyas- és köpüs-vésők egész sorozata került elő a somlyói sirokból. Lózablák különböző változatai, fejszék és fokosok, paizsdudorok vasból és bronzból, melyek legkiválóbb két példányát, a körös diszitésü bronz paizsdudor-korongokat, a csabrendeki sirmezőben leltem. Ugyancsak, innen való a becses bronzlemez hajók (diadéma), mely a geometriai diszitésmodor valódi remeke. Ugyancsak e temetőből előkerült bronzlemez-övek részei is legszebb diszitésüek. Az ékszereknél uj diszítésmodorkónt a csüngő vagy csörtető-lemezkék jönnek divatba, melyek háromszög alakú lemezkékből állnak, melyből 3—4 lemezke láncon csüngve ékesiti a fíbulát és egyéb ékszereket, azon célt szolgálva, mint napjainkban a hölgyek által annyira kedvelt zsuzsuk a karperecen. A hallstatti kor átmeneti voltát még azon körülmény is bizonyitja, hogy a temetkezéseknél az urna-sirok vál-