Dr. Lovassy Árpád szerk.: A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve (Keszthely, 1903)

I. A Balatonra és vidékére vonatkozó szak-közlemények - Dr. Kuzsinszky Bálint: A Balatonvidék régészeti áttekintése

Közép-Európában az Alpesek tavaiban épült czölöpfalvak már a neolith kor előrehaladottabb phasisát jelölik. Gr. Széchenyi Béla állítólag a Fei tő-tavában akadt czölöpépitmények maradványaira, melyek egyidejüek az alpesvidékiekkel. Űgy, a mint a Balaton ma áll előttünk, alkalmasnak tetszik czölöpépitményekre. De ha eddig még sem akadt benne semmi nyomuk, ez csak azt bizonyítja, hogy a Balaton környéke, legalább a neolith kor első idejéban, még mocsaras, vizjárta vidék volt, mely időszaki módosulásaival kevés bizalmat ébresztett az állandó. megtelepedésre. A legrégibb emberi telepek nyomaira, vastag falu, kézzel formált edények töredékeire, a Balaton körül kizárólag a magas partokon, vagy egyes isolait hegyek tetején akadnak. A boglári hegytetőt, a balatonföldvári dombhátat, a tihanyi Ovárat sáncok és árkok védték a támadások ellen. Az erdősítés e neme, mint a tolnamegyei lengyeli földvár s egyéb példák bizonyítják, viszszavezethető a neolith korig. Érdekes volna ásatások utján megállapítani, miként laktak s miként temetkeztek az emberek az említett helyeken, vájjon lakásaik a földbe vájt vermek voltak-e, úgy mint Lengyelen és a tetemeket vájjon felhúzott lábakkal, oldalt fektetve helyezték-e el a puszta sirgödörben, a minő sirok szintén Lengyelen százával kerültek napfényre. Verem alakú lakások láthatók a part nyugoti oldalában, melyen Kiliti falu épült s Keszthelyen a cserszegi szőlőhegyen. De hogy a Balaton vidékén, puszta földben guggoló helyzetben eltemetett csontvázakra akadtak volna, arról nem tudunk semmit. Ellenben a neolith kori temetkezés másik fajtája két helyről ismeretes. Egregyen ós a csókakői kőbányában ugyanis, (mindkettő Keszthely mellett) a sziklába vágott üregekben guggoló helyzetben fekvő csontvázak tűntek fel. Nincs ok feltenni, hogy a neolithkori nép, mely a Balaton körül lakott, az első fémnek, a bronznak feltűnésével helyet adott volna egy uj hóditó népnek. Egyideig még megőrizte régi szokásait s tovább használta a csiszolt kőeszközöket. Az ismeretes, szép, átfúrt kőtáblák, minőkhöz hasonló darabot Zala-Apátiban láttam, minden valószínűség szerint már azú. n. bronzkorból valók. A dunántúli vidékre nézve általában jellemző, hogy kőeszközökben meglepően gazdag, ellenben a bronzleletek, szemben Magyarország más részével, különösen a kárpáti vidékekkel, gyérek. Határozottan bronzkori telepet, melyet egyszersmind alaposabban átkutattak, eddig jóformán csak egyet ismerünk