Dr. Lovassy Árpád szerk.: A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve (Keszthely, 1903)

II. Egyesületi értesítő - 1. Az egyesület megalakulása és első éve (1898, 99)

II EpesÉli értesítő. I. Az egyesület megalakulása és első éve. (1898-99.) a) €V/ jelentés az egyesület megalakulásáról és első évéről. Irta és az igazgató-választmány nevében a közgyűlés elé terjesztette CSÁK ÁRPÁD, egyesületi titkár. Tisztelt közgyűlés ! Kevés része van hazánknak, melyre a természet oly pazar bőséggel hintette áldásait, mint a Balatonvidékre, hol a kedvderítő, édes nektárt és a drága gyümölcsöt termő hegygerincek az ,,arany kalásszal ékes rónaság"-gal oly festői módon váltakoznak s a hol — Jókai szerint — „a magasabb szellemek dalolni taníták a költőt, a nem költőt pedig érezni azt, a mit a költő énekelt". Mert lehetetlen, hogy volna olyan" fásult lelkű halandó, a ki midőn Szigliget vagy Badacsony büszke hegyormáról letekint a Balaton napsugár-aranyozta sima tükrére, felhő árnyalta sötét, fodros hullán

1

.-barázdáira, vagy a bágyadt holdfény tői világított és milliárdnyi drágakő színpompájában ragyogó csillám-redőire, — bogy szíve hangosabban ne dobogna a gyönyör érzetétől. Valóban szép, csodálatraméltó a Balaton ! Mi — kik szerencsések vagyunk virányos partjain lakhatni — sem tudunk betelni a gyönyörrel, melyet látása kelt bennünk, mert minden nap más és más színben tárulnak fel előttünk csodás szépségei ; az idegen pedig, aki itt véletlenül megfordul, egy s dia el nem homályosuló, kedves képet visz el innét macával s a messze távolból is sokszor visszatér képzeletében hozzá ós madárdaltól hangos ligeteibe. A költő szerint : „Ha a föld az Isten kalapja, úgy hazánk bokréta rajta." Es mi szerénytelenség nélkül egészíthetjük ki a költő eme szép hasonlatát azzal, hogy a Balaton és vidéke pedig e bokrétában egy nyíló rózsabimbó, mely még csak most tárja szét illatos kebelét.