Dr. Lovassy Árpád szerk.: A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve (Keszthely, 1903)

I. A Balatonra és vidékére vonatkozó szak-közlemények - Dr. Lóczy Lajos: A Balaton télen

kező jégtorlódást nevezi az uri nép ríanás-nak. A Balaton menti halász nyelvén ez a fura/ás, vagy fúrás. A turalásoknak meg van a rendes helyük, ugy, hogy mindegyik esztendőben, ha a tó egészen befagy, körülbelül ugyanott jelennek meg. Keletkezésük a derült verőfényes nappalokhoz van kötve. Ködös, felhős időben nem támadnak. Es nagyon borult, felhős télen is alig hogy mutatkoznak. A turalás mentén rendesen hig vizcsík van, mert a lehajló jégtáblát feláztatja a jég alatti 0 foknál melegebb viz ós nagyon kemény hideg napoknak kell bekövetkezni, hogy a turalás újra keményen befagyjon. Ha ez megtörténik, akkor verőfényes napokon az uj turalás nem a régi helyén támad, hanem ezzel egyközösen beljebb a tóban. A régi turalás, ha egyszer keményen megfagyott, az összetorlódott jég miatt vastagabb és ezért szilárdabb az eredeti jégtáblánál. Enyhe időben a turalás melletti vizcsíkok mindinkább szélesednek és valóságos nyilt csatornákká válnak, a melyek a turalást majd az egyik, majd a másik oldalán kisérik. A turalás mellett felázott és könnyen beszakadó jeget és még inkább a nyilt csatornákat nevezik a halászok rianásnak vagy riadásnaí{. Mert a jégen járó ember megriad, ha a fejsze foka alatt beszakad a jég. mikor ő az átkelés biztosságát vizsgálván, ütögeti a jeget és még jobban megriad az 5—6 méternyi szóles nyilt víztől, melyet meszire átjáró nélkülinek lát. A turalásokon való átjárás sokszor vesződséges, sőt veszélyes. A turalás rögös jégtáblái között többnyire viz csillog, legnagyobb veszélyt pedig az nyújtja, ha a turalás egyik peremének táblája a szemközti helybenmaradt jégtábla alá nyúlik és felette a vizén vékony jégtakaró keletkezik. Ha az ember ezen beszakad a vizbe és a lehajló jégtábla sima, lenyalt felületére jut, ezen villámgyorsan csúszik a vizén uszó, szemközti jégperem alá és menthetlenül odavész. A turalásnak és rianásnak ugyanolyan szerepe van a jégen, mint a vasúti sinek között meghagyott 2—3 mm.-nyi résnek mely arravaló,hogy a hőmérséklet emelkedésével a sínnek helye legyen a meghosszabbodásra. Ez a rés a hőmérséklet emelkedésével ós csökkenésével arányosan szűkül és tágul. A 2-ik kép a turalást mindjárt keletkezése után, a 3-ik a mellette megnyilt és részben vékony jéggel elborított rianásokat ábrázolja. Az alsóeörsi halászok a 2-ik képen éppen azzal vesződnek,