Dr. Lovassy Árpád szerk.: A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve (Keszthely, 1903)

I. A Balatonra és vidékére vonatkozó szak-közlemények - Dr. Lovassy Sándor: A Balaton gém-fajai

A Kis-Balaton víztükreinek köretét messze elnyúló nádasok alkotják ; ezekbe a sikviz helyenkint beágazik. A mesterségesen készített hajóutak o náderdei vizeket labirintszerüleg hálózzák össze. Nádrengeteiben —főkép a déli tükör nádkeretóben — szétszórtan álló füzbokrokat talál unk, helyenkint egész füzesekké cseperedve. A téli nádvágás s a tavaszi égetés dacára minden évben a Kis-Balatonon is maradnak fönn akkora avas nádasok, hogy az embert jobban kerülő madarak is háboríthatatlanul tanyát üthetnek benne. Ezekbe a madártanyákba csak nagy vízállás idején hatolhatunk be. Árvizes tavasszal a letarolt, vagy leégetett nádasok helye tengerré lesz s csak később, a mikor a nád, gyekén, sás megkezdi újjáébredését, körvonalozódik, hogy mi lesz belőle a berek erdejévé s mi marad meg sikviznek. A Balaton tulajdonképpeni tükrének nagy nádasa nincs, csakis hol keskenyebb hol szélesebb —• egészen 303—403 méterig kiszélesedő — nádszegély vonul Kesztholytől Kenéséig a zalaveszprémi partvonal mindazon helyein, különösen öbleibon, a hol a talaj iszapos; de mindenhol meg .van szakadva ott, a hol a talaj köves volta a nád megtelepedésének akadálya. Kenésétől a somogyi parton át Kes/.thelyig a nád hiányzik, kivéve a Zala torkolatának környékét Fenéknél, mert e vonalon a mozgó homokon az északi szél vorto hullámzásban a nád meg nem eredhet, meg nem maradhat s a hol kis foltonkint mégis gyökeret tud verni, ott is ritka, csenevész, számba nem vehető marad. Miután az eddigiekben körvonaloztuk a Balaton nádasainak mai elterjedését, minőségét, most térjünk azok típusos lakóira, a Balaton gómfajaira. A külön madárcsaládot (Ardeidao) képező gémeket általában a hosszú csőr, a hosszú, kigyószerű nyak s a hosszú lábak jellemzik, továbbá azok a moghoszabbodott tollak, a melyek bizonyos fajoknál a tarkón, másoknál a begyen, vagy éppen a vállon fordulnak elő s az állat díszéül szolgálnak. Hosszú nyakukat figyelő állásban kiegyenesítik, röpülés közben pedig annyira behúzzák, mintha nem is volna s ez által könnyű megkülönböztetnünk a repülő darutól, a kanalasgómtől s a gólyáktól, mint amelyek egyenesre nyújtott nyakkal repülnek. Fészkét a legtöbb gémfaj csakis nagy nádasokban építi, rendszerint csoportosan, és pedig vagy egy faj önmagában, vag}

7 több faj együttesen alkot gémtanyát, fészkelő telepet. A földkerekségen több mint száz gémfaj ól; ezek közül Magyarországról 9 faj ismeretes, és