Dr. Lovassy Árpád szerk.: A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve (Keszthely, 1903)

I. A Balatonra és vidékére vonatkozó szak-közlemények - Keresztes József: Az üregi nyúl Somogyban

A legradikálisabb módszer ellene az az ausztráliai eljárás volna, a mely szerint 100—150 cm. mólyen leeresztett, tüskés dróthálókkal vonénk körül a területet. De tessék ezt a mi gazdasági viszonyaink mellett, öt-hat ezer holdnyi területen megpróbálni! Kötöttebb talajokon, mindezen felsorolt és még sok más intézkedésekkel sikeresebb ereeményeket lehet elérni, mint a laza homoktalajon, hova, ha egyszer befészkelte magát, tapasztalászból mondhatom, majdnem kiirthatatlan. Husa nálunk nem piaozképes. Néhány uradalomból szállítják ugyan Bécsbe az őszi és téli hónapok alatt, darabonldnt 50 — 60 fillér értékben, mely ha egy

ebb hasznot nem is hoz, de legalább_a lődijakat némileg visszatérít'. A fiatalabb példányokból különben kitűnő becsinált-levesek és paprikások készíthetők. Általában fehéres a husa, mint a fáczáné, de valami sajátságos, édeskés az íze. A vénebbeken pedig erősen érezhető a föld szaga. Bőre értéktelen. Somogy megy ében 1878 táján szaporodott el, importálás által. S ha jól tudom, legolső sorban a berzenczei uradalomban terjedt el nagyobb mennyiségben, majd pedig azon homokláncz hátán, mely Barcstól felhúzódik Marczaliig. Nagy mennyiségben található jelenleg Grörget3g, Lábod, Tapazd, Kadarkút, Mike, Nagy-Bajom, Dávod stb. községek határaiban, hol az 18S0—1885. években szaporodott el, és kezdett szemmel látható pusztításokat tenni. Csurgó, Kivadár és Saárcl vidékén azonban lassankint sikerült kipusztítani, a mennyiben ott a talajviszonyok már kedvezőtlenebbek ez állatra, s valószínű, hogy ott még idejekorán fogtak az irtásukhoz.