Dr. Lovassy Árpád szerk.: A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve (Keszthely, 1903)

I. A Balatonra és vidékére vonatkozó szak-közlemények - Keresztes József: Az üregi nyúl Somogyban

Az üregi nyúl Somogyban. Irta KERESZTES JÓZSEF. (Egy képmelléklettei.) Azok, kik ezt az eleven, apró vadat, 20—22 évvel ezelőtt Somogyban meghonosították, csak éppen azért, hogy vadászterületeiken minél nagyobb számú vadat ejthessenek el, bizonyára nem gondoltak akkor arra, hogy rövid néhány év leforgása alatt mennyi kárt fognak tenni ezzel úgy mezőgazdasági, valamint erdészeti kultúráinknak. Immár tagadhatatlan a tény, hogy az üregi nyúl vadászatának élvezete, valamint értékesítési haszna nem áll arányban azon óriási károkkal, mely

r

oket véghez visz ott, a hová egyszer úgyszólván kipusztíthatatlanul befészkeli magát. Sőt ha azon uradalmakban, melyeknek lazább kötöttségű erdeit, mezőit és szőlőterületeit szinte népvándorlásszerüleg elárasztotta, véghezvitt kártételeit figyelmesen megtekintjük, akkor határozottan a legnagyobb és elsőrendű kártékonyak közé kell sorolnánk az üregi, vagy köznyelven homoki, földi nyulat. Ezerszámra hullanak e! óvenkint az ilyen uradalmakban a különböző pusztítási módok alkalmazása folytán és számuk mégis csak alig észrevehetően apad, míg ellenben kártételeik fokozatosan emelkednek. S mivel kötelező irtásukra eddigelé a törvényhozás nem tett intézkedéseket, az egyes birtokosok, ha tudatára ébredtek is már az elszaporodásukból eredő nagy anyagi károknak, jóformán tehetetlenül állanak velük szemben, amennyiben egyíelől még tájékozatlanok a pusztítás legradikálisabb eszközeinek ismeretében, másfelől haszontalan lenne minden igyekezet, minden szorgalom is ott, hol a szomszéd nem ismeri föl a veszély nagyságát és figyelmen kívül hagyja a kiirtás rendszabályait. E sorok írója olyan helyzetben van, hogy tizennégy év óta napról-napra szemlélheti, hogy az üregi nyúl, csak csekély elnézés mellett is, mily rendkívüli számban képes elszaporodni