Veszprémi Történelmi Tár 1990. II.

Szabó Klára: Római kori bronzedények a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Múzeumban

28 SZABÓ Pannoniában eddig a típus a következő lelőhelyeken került elő: VindobonaWien (Radnóti 1938, 140; Radnóti 1960, 108, Nr. 51.; Balty 1965, 53, № 38; Nuber 1972, 70; 150; 204; 216), Müllendorf (Radnóti 1938, 143; Taf. XLIV, 4; Radnóti 1960, 112), Savaria-Szombathely (Radnóti 1938, 141; Radnóti 1960, 108; 122, Nr. 50.; Balty 1965, 57, № 93), Környe (Radnóti 1938, 141; 143; Taf. XLVIII, 3 3a; Radnóti 1960, 112; 122, Nr. 4445.; Balty 1965, 26; 43, 52, N°s 36, 92), Brigetio-Szőny (Radnóti 1938, 140141; Radnóti 1960, 108; 112, Nr. 46-48.; Balty 1965, 26, 43-44, 53, 55, 57, №

s 37, 75, 99; Pl. XI, 3, 5; Paulovics 1942, 227; XXXII. t. 6.), Somodorpuszta (Radnóti 1938, 143; Taf. XLVIII, 2 2a; Radnóti 1960, 103, 122, Nr. 43.; Balty 1965, 57, № 91; Nuber 1972, 69; 171; 174; 204; 217. Bonis 1978, 105 110, 114 121; Abb. 4 9), Békásmegyer (Radnóti 1938, 141. Radnóti 1960, 108; 118; 122, Nr. 42.; Balty 1965, 57, № 98), Aquincum-Budapest (Radnóti 1938, 140-144; Radnóti 1960, 108; 1 22, Nr. 39 -41.; Balty 1965, 56 -57, N

os 88 90, Nuber 1972, 150, 168; 204; 217), Intcrcisa-Dunaújváros (Radnóti 1938, 137; 140; Taf. XLVIII, 1 -la; Radnóti 1957, 198; 213 214; 218, 222, Nr. 21., 59.; Radnóti 1960, 108; 122, Nr. 36 37.; Balty 1965, 52, 56, №* 35, 87, Nuber 1972. 70; 150; 168; 204; 216; Vágó 1971, Taf. XLVII, I), Vájta (Radnóti 1938, 139 140; Taf. XLVII, 2 2a; 1 ülep 1949, 42; Radnóti 1960, 108; 122, Nr. 34.; Balty 1965, 52, № 34; Bánki 1972, 48 50, № 33; Nuber 1972, 151; 174; 204; 217), Kálóz (Radnóti 1960, 108; 122, Nr. 38.; Balty 1965, 57, №97; Nuber 1972, 169, 172; 174; Bónis 1981, 114, 116; 141), Sárbogárd-Alsótöbörzsök (Radnóti 1938, 140; Bánki 1972, 57, № 38; Nuber 1972, 204; 217), KeszthelyÚjmajor (Radnóti 1938, 141; Nuber 1972, 151; 204), Pölöskc (Radnóti 1938, 139 142; Taf. XLVII, 1 la, Alföldy 1960, 6), Gölle, Uzd puszta (Radnóti 1938, 144; Kocztur 1964, 53), Cece (Radnóti 1938, 144, Radnóti 1960, 108; 122, Nr. 35.; Balty 1965, 56, № 86; Pl. XVI, 2), Nagydorog (Radnóti 1938, 12; 142; Radnóti 1960, 107; 122, Nr. 35.; Balty 1965, 56, № 86), Szálacska (Radnóti 1938, Taf. XLIV, 7), Dalj (Pinterovic 1954, 29; Radnóti 1960, 108; 121, Nr. 29.; Balty 1965, 26; 43 44, Radnóti 1960, 108; 121, Nr. 27 29.; Balty 1965, 26; 43 44, 56, N°s 30 31, 85, Radnóti 1938, 144; Anticka bronza 125, № 221), Sisak (Radnóti 1938, 140; Radnóti 1960, 108; 121, Nr. 30.; Balty 1965, 26; 43 44, № 73), Liubljana (Radnóti 1938, 140; Radnóti 1960, 108; 121, Nr. 32.; Balty 1965, 53, № 33) és ismeretlen lelőhelyei példányok (Radnóti 1938, 139, 142; Radnóti 1960, 108; 122, 124, Nr. 52., 88.; Balty 1965, 57,N°s 84, 100). Л mezőszilasi kancsófül állatprotoméja egy formázásban járatlan kézre vall. A fogó díszítménye provinciális tílusú és kivitelű. Ez a fül helyi készítmény, kérdéses csak az, hogy egy pótlásról van-e szó, vagy pedig az I. század végén — II. század elején itt dolgozó — bronzkancsókat gyártó — műhely termékéről. Sajnos, az összeolvadt kancsónyak erre semmilyen információt nem ad. 26. Tál fogantyú Kiss 1957,49; VI. t. 4. 55.272.17. (=465) ГХ—

XI. tumulusok, vö. 25. sz. h. = 4. Öntött, tömör bronzfogantyú töredéke. Középütt 3 gyűrű van. Bal oldalt az elvékonyodó résznél, jobb oldalt közvetlenül a gyűrű mellett törött. Ez a fogó az со -füles tálak (Eggers 1951, Type 99-101) egyik típusát képviseli (Radnóti 1938, 127-131; Taf. XII, 60). Vö. 13. sz. 26. ábra. Tál 27. Kézmosótál umbója 55.213.1. Szórványlelet a halomsírokból. Kovács Ignác ajándékozta 1908-ban a múzeumnak. Átm. = 9,6; m. = 4. Öntött és esztergált umbo, amiről a fal körben leszakadt. Kettős kör között plasztikus borda van az umbo díszítetlen. A talpgyűrűn belül 3 erőteljes, domború borda, középen pedig a 8. sz. darabnál leírt homorúan behajló, megjelölt középpont nélküli belső kör figyelhető meg. Restaurálatlan, vékony zöld patinája van. Ez a töredék is a nyeles kézmosó tálak közé tartozik, azoknak az umbos típusába (Radnóti 1938, 94, Taf. VII,33).Vö.8.sz. 27. ábra. Umbo 28-30. NAGYDÉM A szakirodalomban larariumként vált ismeretessé ez a leletegyüttes, ami valójában egy, a többnyire III. században elrejtett, pannóniai kincsleletek közül (Ászár, Balozsamegygyes, Igar, Rábakovácsi, Pápasalamon, Szálacska, Tamási). Ezt a kincset bronzveretes faládába helyezték, majd elásták. 1906 tavaszán paraszt suhancok bukkantak rá (Rhé 1908, 119), akik azonnal széthordták (Éri 1963, 27-38). A Bakonyi Múzeum akkori munkatársai tudomást szerezvén róla, azonnal harcot indítottak megszerzéséért és megmentéséért. Ez hosszadalmas huzavona után sikerült (Éri 1963, 27-38). A lelőhely neve: Hathalom. Uradalmi földön került elő, amelyik előbb a bérlő, majd a tényleges tulajdonos adatai értelmében Nagydém község határában feküdt. A szomszéd falu Gic. Nyilvánvalóan az egyik itteni lakos ideiglenes birtokába került a 28. sz. mély tál egyik szőlőleveles attache-a (Radnóti 1938, 133). A későbbiekben azután a közigazgatás változása szerint Középrépás puszta, ül. Répás közte II helynév is fölmerült lelőhelyként (MRT 4, 1972, p. 169, 51/2. számú lelőhely). Ma Bakonytamási községhez tartozik az egykori lelőhely. A leletegyüttesre vonatkozóan a VBM adattári dossziéjainak áttanulmányozása után az alábbi kép bontakozott ki: A láda tartalma egy szentély felszerelési tárgyait rejtette. Ezek között voltak istenszobrocskák (Apollo, Lar), bronzedények (mély tál: 28— 29. sz., korsó: 30. sz., füstölő, mécsesek) és áldozati eszköz (tőr vagy kés). Ez az összetétel látszik valószínűnek az iratok szerint. A 28. sz. mély tál az első közlésben egy szabálytalanul csipkézett szőlőleveles attache-sal jelenik meg (Rhé 1908, 119—127, 3. kép). A második és a harmadik attache-ról nincs semmilyen információ sem a szövegben, sem az illusztrációkon. Ugyanígy veszi át Radnóti A. is (1938, 132; Taf. XXXVIII, 3). A tárgyon viszont mindhárom tartótagnak igen jól látszik a helye. Talán az eleinte GicHathalom lelőhelyű, majd Gicsithalomra módosított (Radnóti, i.h.) aitache-ban kell keresni az egyiket. Szó esik Rhé Gyulánál a ,,fedő"ről, ami vékony bronz, ill. réztárgy volt . . . már a helyszínen teljesen szétzúzódott, ebből töredék sem került a múzeumba" (1908, 119). Mégis őriz a VBM a 28. sz. mély tállal azonos leltári számon egy másik mély tál peremet is. Meg kell jegyezni, hogy a 28. sz. teljes pereme megvan, tehát kizárt dolog, hogy annak a töredéke legyen. így az alábbi látszik valószínűnek: a ládában alulra tették a jobb állapotban lévő mély tálat (28.) és ebben helyezték el az Apollo és a Lar szobrot. A tetejére ráboríthattak egy másik mély tálat