Veszprémi Történelmi Tár 1990. II.

Szabó Klára: Római kori bronzedények a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Múzeumban

22 SZABÓ 7. űftrű. Kiöntős lemezkancsó Tömör, öntött, nyaktöredék. Az edényszájat félkörívben átfogó karok rövidek és hirtelen elcsökevényesednek. A nyakhoz lenyúló rész nehézkes, vastag, a lyuk nagyjából a közepén helyezkedik el. Fönt kettéosztó félköríves tartóélek emelkednek ki 1—1 lyukkal áttörtén, itt belül mélységben többszörösen tagozott még, ami a csapófedő jó illeszkedését szolgálja. Emögött található a támasztó, lejjebb pedig a lapított, ovális átmetszetű fül. Ez a töredék a kiöntős lemezkancsók típusába tartozik, amelyeknek a fő jellemvonása az, hogy a kancsó fülét és a szájat körbefogó kiöntöt egyszerre, egy tagban öntötték (Radnóti 1938, 151-155; Taf. XIII, 75, Eggers 1951, 171, Beilage 54; Typ 128). Ez a típus Italiában, a nyugati tartományokban (Britannia, Gallia, Germania, Raetia és Noricum), Daciában, Moesiában és Thraciában nagy számban van képviselve. A barbaricumban is előfordul néhány példány. Ezeket a kancsókat mindenütt helyi műhelyek gyártották. A közzétett leletek száma mintegy 400. A pannóniai lelőhelyek az alábbiak: Carnuntum-Bad Deutsch-Altenburg/Petronell (Radnóti 1938, 153; Reinfuß 1957, 85, Nr. 1.; Taf. Ill, 14; Swoboda-Milenovic 1958, 48), Sommerein-Sarasdorf (Radnóti 1938, 151; Taf. LII, 2), Oggau (Pittioni 1941, 24 26; 32, Abb. 15; 16, 1), Savaria-Szombathely (Radnóti 1938, 153), Brigetio-Szőny (Radnóti 1938, 152; Taf. LII, 3; Bónis 1968, 26; Abb. 7, 2; 8, 2; Barkóczi 1968, 90; Taf. X, 2; MNM 65/1885. 48), Aquincum-Budapest (Radnóti 1938, 152; Taf. LI, 4 5 = Szabó 1979, 253, fig. 5.; Radnóti 1938, 153; Parragi 1963, 311-326), Zámoly (Radnóti 1938, 152), Kálóz (uo. = Bónis 1981, 118-120, Abb. 13.), Vájta (Radnóti 1938, 152; Taf. LI, 3 = Fülep 1949, 41), Románd (MRT 4, 1972, p. 224, 68/12. lh.), Páty (Ottományi 1985, 214; XXX. t. 2.), Intercisa-Dunaújváros (Radnóti 1957, 218, 223, Nr. 17-18, 20, 67-68, 76, Szabó 1979, 251-254; 260, Pl. I.; IM 67.2. 371.3.; 79.17.33.), Fejér megye (IKM 625), Tolna megye (BÁM 66.314.1.), Annamatia (Szabó 1980, 724-726; fig. 47.5,2.), Lussonium-Dunakömló'd (uo. 724; fig. 47.5,3.), Mursa-Osijek (Radnóti 1938, 153 - Pinterovic 1962, 93, 120; Pl. II, 4; uo. 93; Pl. VIII, 4-5; uo. 79-80, 92-93; Pl. IV, 4; XIV), Dalj (Pinterovic 1965, 90) és Siscia-Sisak (Radnóti 1938, 153). A cseszneki fültöredéket az edényszájat félkörívben átfogó fülvégződés alapján a II. század közepére lehet keltezni (Szabó 1979, 254). 8-10. ENYING Enying-Sashegy a neve annak a lelőhelynek, ahol 1877. szeptember 4én egy kocsi (?) sír került elő. A föld tulajdonosa Balog Imre volt. A bronzleletek között egy umbós tányér (8), egy tagolatlan felületű korsó (10), egy váli típusú vödör töredékei (9) és lószerszámdíszek (4 db) találhatóak. Ide tartoznak még urnatöredékek, egy vasrács és egy kagyló is (ArchÉrt 11, 1877, 195; Radnóti 1938,94; 118,165). 8. ábra. Umbos tányér 8. Umbós tányér Radnóti 1938, 94; Taf. XXX, 2. 55.275.532. Perem átm. = 24,5 ; talp átm. = 11,6; m. = 5,5. Öntött, esztergált, töredékes állapotban van. A peremen kívül és belül egyaránt bekarcolt vonalak vannak. Belül kettős, profilait gyűrűben foglal helyet a sima, dísztelen, domború umbó. A talpgyűrűn belül esztergált, lapos bekarcolt és bevésett körökkel tagolt bordákat készítettek. A legbelső kör homorú an behajló, s a középpontja nincs megjelölve. A kitörött rész miatt bizonytalan, hogy tartozott-e hozzá valamikor nyél. Az a valószínűbb, hogy nem volt nyele, mivel a kísérő leletek között nincsen umbós paterához illő kancsó (vö. Nuber 1972, 60). Az umbós tányér Radnóti A. 33. típusába tartozik (i. h.). Ez az edénytípus Italiában, Britanniában, Galliában, Germaniában, Moesiában, Thraciában és Syriában, valamint a szabad Germaniában fordul elő, többnyire I—II. századi leletek kíséretében. Pannoniában a Nagytétény-érdi kocsileletből (Radnóti 1938, 94; Nuber 1972, 217), Aquincumból (Radnóti 1938, 94, Taf. XXX, 5), Szekszárdról (Bónis 1978, 121, Abb. 13) és Szőlősgyörökről ismert (Horváth 1981, 77-79, Nr. 13; fig. 7, 2; 15,1a d). A VBM anyagában a mezőszilasi darab (27) sorolható ugyanebbe a típusba. Az enyingi umbós tányért a vele együtt talált korsó (10) alapján az I—II. századra lehet keltezni. Ezen belül a leletegyüttesben lévő váli típusú vödörtöredékek (9) alapján a későbbi keltezés a valószínűbb (vö. Radnóti 1966,206). 9. Vödör Radnóti 1938, 118; Nuber 1972, 170. 55.208.1. m. = 16 (füllel), 9 (fül nélkül); perem átm. - 12-13; talp átm. = 6,2. Öntött a nyolcszögű fül, aminek két visszahajló vége stilizált madárfejet formáz. Vékony lemezből készült maga a tojásformájú vödör, amin kívül 1x2 hornyolt vonalpár fut körbe. Pereme kihajló, oldalt 2 hullámos szélű fogó emelkedik föl belőle. Lába különálló lemezdarabból készült, s utólag forrasztották be, csonkakúp alakú. Töredékes példány. A váli típusú vödrök közé tartozik (Radnóti 1938, 118-119; Taf. X,52). 9. ábra. Vödör