Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Hadtörténelem - Varga Tibor: Egy veszprémi levente Németországban (1945. február–november)

HADTÖR TENELEM 133 gép. A teherautó szinte azonnal kigyulladt, majd letért az útról és felborult. Néhány perc múlva Kraut odahajtott a kerékpárján. Amikor visszajött megkérdeztük, hogy mit látott. Csak annyit mondott: „alles kaputt". Nagyon sajnáltam Pistát, aki otthon a szomszédunkban lakott hosszú évekig. Naplómban utunk e szakaszáról mindössze két bejegyzés található. Valószínűleg nem volt lehetőségem az események rögzítésére. „Április 23. Hétfő. Reggel indulunk. Borús idő. Dél felé pihenünk. Délután vadászgépek húznak el felettünk. Este egy félszerben alszunk. Krumplit kapunk. Április 24. Kedd. Ébresztő 5-kor, indulunk. Landshut előtt ér a riadó bennünket. Erdőbe vonulunk. Az Isar folyó mellett mentünk el. Tíz óra felé lefújták a riadót. Bementünk a városba. Szép kisváros. A kosztvételezést megakadályozza háromszor is a riadó. Sok magyarral találkozunk. Egy civil magyartól Wagner és én dohányt kapunk. A város felett Musztángok lövöldöznek. A templomba húzódunk előlük. Egy erdőszélen kiosztják 3 napi adagunkat: 3 csomag cvibakot, zsírt, konzervet, 44 darab cigarettát. Éjjel menetelünk. Egy félszerben szállunk meg egy kis faluban. A német őrmester és mi még maradnánk, de Tölgyesi fhgy. menni akar. Este sorakozó, s menet. . ." Április utolsó napjait ismét München körzetében töltöttük. Egy napig egykori szálláshelyünkön, a truderingi zöld iskolában tartózkodtunk. Másnap már útban voltunk Rosenheim felé. Elszakadás a csapattól, vándorlás tanyákon München után néhányan lemaradtak" a csapattól. Két fiút nyomban lefüleltek. Az egyik Unterführer fegyelmezni akart, főhadnagyunk azonban leintette túlbuzgó emberét. A fogyatkozó csapatban maradt két századparancsnok (Kozma és Csonka) s alig egy-két kisebb hatáskörű Unterführer. Ez indíthatta Tölgyesit arra, hogy egy alkalommal — amikor néhányan beszélgettünk — megkérdezte ki ismeri a legtöbb német szót közülünk. Társaim engem neveztek meg. Parancsnokunk ekkor közölte, hogy kinevez unt erführ érnek és másnap feltehetem a stráfot. Erre már nem került sor, mivel három társammal (Hegyi, Tóth, Wagner) elhatároztuk a beszakadást". Minderről naplóm részletesen beszámol. (A .Ragunk gazdái" lettünk, több időm maradt feljegyzés készítésére. Később viszont hanyagoltam naplóm vezeté2. ábra. Naplórészlet (1945. május 1.) sét, hetek maradtak ki, illetve visszatekintve, összevontan írtam az eseményekről.) „1945. május 1. Ébresztő éjfél előtt. Indul a század Rosenheim felé. Mi négyen a szénapadláson húzódunk meg. Halljuk a főhadnagy szavát, keresi Hegyiéket. Sokáig keresnek bennünket. Ima után indul a század. Mi alszunk tovább. Reggel megtudjuk, lemaradt a két századparancsnok (Csonka és Kozma) 12 emberrel. Kaptunk a német házigazdától reggelit. Kozmáékkal megyünk a második faluig, itt találkozunk Csonkáékkal. Letelepszünk az erdőszélre. Csonkáék is itt főznek. Mi is főzünk tyúkot és krumplit (Higin szerezte). A hó állandóan esik. A falvakban sok a katonaság. Nem is tudunk Strassdorfban elszállásolni. Egy tanyán kapunk szállást istállóban. Van itt egy magyar család és több magyar munkaszolgálatos. Jól alszunk." Május l-jén nemcsak mi, hanem — ahogy a naplóból kitűnik — a két századparancsnok és több társuk is lelépett a vonuló csapattól. Észrevettük az egyik századparancsnok embereinél azt a kis kézikocsit, amely lyel az egység némi tartalék élelmét (cvibakkészletét) szoktuk szállítani. Közeledtünkre a kocsit letakarták egy pokróccal. Mi természetesen nem csatlakoztunk a lemaradt csoportokhoz, hanem külön folytattuk utunkat. Hetekkel később értesültünk arról, hogy a Tölgyesi főhadnagy vezette erősen megfogyatkozott leventecsapat végül is nem jutott el Rosenheimig. Beérték őket az előrenyomuló szövetséges csapatok. Azt is megtudtuk, hogy Kraut főtörzs előzőleg valahol — feladata már nem nagyon lévén — ugyancsak „elbúcsúzott" a századtól. Néhány napig egy magányos tanyán pihentünk. Valóban nyugalmas