Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Hadtörténelem - Rainer Pál: A bajor örökösödési háború zuckmanteli ütközetét ábrázoló festmény a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban

84 HADTÖR TENELEM zeichnisses von 1566 die Größe der kanizsaer Burgherrschaft, den Ertrag der Burgfelder, den Bergzoll, den Weinzehnten, die Einnahmen der Mühlen, den Tierbestand der Maiereien und die Geld- und Naturalienleistungen der Leibeigennen der Gegend. Die interessante Schrift untersucht die wirtschaftliche und militärische Ausrichtung der Burghaltung, die Aufgabenkreise der Amtsträger, des Hofrichters, des Hausvogt und anderer Leibeigener und die Gestaltung der Kopfzahl des „Helden-Ordens" und der Burgbevölkerung. A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum képzőművészeti gyűjteményében 53.15.11. leltári szám alatt, egy fekvő téglalap alakú, 128x67 cm-es olajfestményt ériznek, amely egy csatajelenetet ábrázol. A kép bal alsó sarkán olvasható „de 14. Ianuary 1779." dátumból kiderül, hogy az a bajor örökösödési háború egyik jelenetét ábrázolja. A XVIII. századra a Német Birodalomban addig vezető szerepet játszó Habsburgok mellett a Hohenzollernek által vezetett Poroszország is egyre nagyobb tért nyert. A két vezető német állam, a Habsburg Birodalom és Poroszország között megindult az a hatalmi vetélkedés, amely végül is 1871-ben az utóbbi győzelmével zárult és az egységes Német Császárság kikiáltását eredményezte. Ennek a vetélkedésnek voltak állomásai az osztrák örökösödési háború (1740—48.), a hétéves háború (1756—63.) és a bajor örökösödési háború (1778-79.) is. A háború története a következő volt: 1777. december 30-án III. Miksa József bajor választófejedelem halálával sírba szállt a Wittelsbach dinasztia idősebb ága. Örököse a Wittelsbachok oldalágából, a sulzbachi ágból származó Károly Tivadar pfalzi választó lett, akit II. József császár 1778. január 3-án Zsigmond császárnak egy kétes hitelű, 1426-os hűbérieveién alapuló szerződésben rávett arra, hogy Alsó-Bajorországot, s még több kisebb területet engedjen át a Die Studie richtet besondere Aufmerksamkeit auf die von der kanizsaer Burgbesatzung bewiesene Standhaftigkeit in den südtransdanubischen Kämpfen gegen die Türken, wachgerufen durch die erfolgreichen militärischen Unternehmungen. Tamás Nádasdy's und zalaer Hauptgespans Miklós Zrínyi zur Befreiung der belagerten Szigetvár, desweiteren die Lauerungen und Züge des Kapitäns Ferenc Tahy bei Korotna, Kálmáncsa, Szentlőrinc und Csurgó. Habsburgoknak. Ezt követően 1778. januárjában a császári—királyi csapatok csakugyan megszállták a kérdéses területet. II. (Nagy) Frigyes porosz király természetesen sérelmesnek érezte a Habsburg fél megerősödését, s Károly Tivadar esetleges örökösét — törvényes fia ugyanis nem volt — Károly pfalzzweibrückeni herceget olyan irányban befolyásolta, hogy tiltakozzék az események ilyetén alakulása ellen. Jóllehet Mária Terézia ellenezte a háborút, s emiatt saját fiával II. József császárral is ellentétbe került, ám a diplomáciai helyzet egyre feszültebbé vált, majd a porosz csapatok 1778 júliusában átlépték a cseh- és az osztrák-sziléziai határt. Ezzel kezdetét vette a bajor örökösödési háború. A háború a XVIII. század történelmének voltaképpen epizódja volt. Komolyabb összecsapásra nem került sor, a szembenálló felek menetelésekkel, fárasztó oldalmozdulatokkal kölcsönösen igyekeztek kitérni egymás elől. Erre a jelentéktelenségre utal a háború népies elnevezése, ugyanis a poroszok krumpliháborúnak (Kartoffelkrieg), az osztrákok pedig szilvarumlinak (Zwetschenrummel) titulálták. A császári—királyi hadsereg okult a poroszokkal korábban vívott háborúk kudarcaiból, s ezúttal eléggé eredményesen működött, úgy, hogy a hactéren II. Frigyes nem tudott komolyabb sikert elérni. A diplomáciai helyzet azonban nem kedvezett a Habsburgoknak. Különösen Der Verfasser prüft im Detail die sich fortwährend verschlechternde Versorgung und Entlohnung der Burgbesatzung, darauf verweisend, daß nach Tamás Nádasdy's Tod Orsolya Kanizsai unfähig war, die wachsenden Verteidigungskosten aufzubringen, weshalb sie die Burg am 24. Januar 1568 in das Eigentum des Königs übergab und damit ein neuer Zeitabschnitt in der Geschichte der viele Stürme überlebenden Festung. Oroszország tartott Ausztria megerősödésétől, így már 1779. március 7én sor került a fegyverszünet, majd május 13-án Teschenben, II. Katalin cárnő közvetítésével a béke megkötésére. Ausztria kénytelen volt kiüríteni a megszállt bajor területeket, cserébe csupán az ún. Inn-negyedet nyerte.

1 A hadjáratban magyarországi csapatok is részt vettek, sőt a bécsi udvar a magyar országgyűlés összehívását tervezte, hogy Magyarország minél több katonát állítson ki és minél nagyobb anyagi terhekkel járuljon hozzá a háborúhoz. Az országgyűlés végül elmaradt, Magyarország enélkül is megfelelő áldozatot hozott az uralkodóházért.

2 Miután röviden áttekintettük a háború lefolyását, vegyük szemügyre a fentebb említett festményt. A kép behavazott, erdős, hegyes vidéken ábrázolja az ütközetet. A küzdőfelek hosszan elnyúló vonalai jól szemléltetik a korabeli vonalharcászatot. A hegyek lábánál egy kisebb város házai látszanak, középen egy háromtornyos templommal. A jelenet felett az égben Szűz Máriát látjuk, karján a kis Jézussal, balján három angyallal. Mária jobbján egy szerzetesi ruhát viselő szent térdel, alkalmasint a győzelemért és a város megmenekedéséért esedezve. A kép alsó középrészétől kissé balra egy német nyelvű táblácskát találunk, amely a festmény megszámozott jeleneteit, tereptárgyait maRAINER PÁ

L A BAJOR ÖRÖKÖSÖDÉSI HÁ

BORÚ ZUCKMANTELI ÜTKÖZETÉT ÁBRÁZOLÓ FESTMÉNY A VESZPRÉMI LACZKÓ DEZSŐ MÚZEUMBAN