Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Néprajz - S. Laczkovits Emőke: Veszprém megye textilművészete. II. A halottas lepedők

NÉPRAJZ 43 (türkiz, világos, sötét), a kék és árnyalatai (világos, égszín, sötét), a barna, a bordó, az óarany. A barna és a bordó keverékszínként is előfordul: vörösesbarna, sárgásbarna, sötétbordó (feketébe hajló), bordópiros. A koporsók színeként: fehér, világoskék, rózsaszín, szürke, ezüstös, barna, sárgás, bordó, fekete. A koporsót borító textília pedig: fehér, fekete, sötétkék, lila és zöld színű volt. Nyaradon fiataloknak színeshímü vagy pirossal kivarrott, idősebbeknek fekete halottas lepedőt használtak. Általánosan alkalmazott volt a fehér, gyermekeknek a kék, a rózsaszín. Életkortól független volt a sárga is. A legidősebbek emlékezete szerint a gazdagok készíttettek sárga hímű halottas lepedőt. Egyetlen alkalom, amikor színekben fejeződik ki a vagyoni helyzet. Úgy gondoljuk, hogy a sárga ebben az esetben az aranyszál helyettesítője volt. A szőtt, csíkkal díszes halottas lepedők és halotti kendők, amelyeket elsősorban Dél-Dunántúlról és Erdélyből ismerünk, feketével, bordóval, pirossal csíkozottak. A vagdalásos és keresztszemes halottas lepedőkön a varrott hím színe itt is megegyezik a Bakony és Balatonfelvidék falvaiban használtakkal. Kalotaszegen, a Barcaságban és Zobor-alján nagyon kedvelt volt a sáfrány színű, sárga hímű halottas lepedő is. Erdélyben előfordult, hogy két színt alkalmaztak egyszerre halotti kendőn: a pirosat és a feketét. Fiataloknál általánosan használták a világoskéket (legényeknek) és a rózsaszínt (leányoknak). Egyébként is a fiatalok ravatalát készítették el a legdíszesebben: a legszebb halottas lepedőkkel. Erdélyben szőttes ágyfű tűlvalókkal és halotti kendőkkel, világos, élénk színösszeállításban (ez az élénkség azonban nem közelíti meg a délszlávokét). A temetés kellékein kívül Kalotaszegen egész kelengyét, a Sárközben, Ormánságban, Torockón és Hétfaluban nagy menynyiségű drága szőttest, hímzett díszű textíliát, kendőket temettek el az eladósorban lévő elhunyt leánnyal. Szilágyságban az ágyfütűlvalót a fák tetejével lefelé fordítva tették ifjú halottnak az ágyra (hidegágy).

61 A fekete Moldvában nem önmagában álló: pirossal együtt használták („fekete földú piros csokros") „halottas ágyravalón" is.

62 A bukovinai magyarok a leélt esztendők számát bizonyos színekkel jelölték: 0—20 évig fehér, 20—50 évig barna, 50 év felett fekete színt illett használni.

63 A gyász színei tehát ugyanúgy meghatározottak voltak, mint a viseletben alkalmazottak. Fél Edit szerint Európa területén az alap gyász szín a fehér volt

6 4

, a többi erre rétegződött rá. A magyar művelődéstörténetből ismert az életkor által meghatározott gyász színek alkalmazása, de a halál módjának színekkel való kifejezése is.

6s Számos adat ismeretes a 17., de különösen a 18. századból. így pl. Apor Péter a vörös és a zöld színeket mint gyász színeket is bemutatja.

66 Különösen behatóan foglalkozik a színek szimbolikus jelentésével Huizinga,

61 bár vizsgált korszakunk idejére az a jelentéstartalom erőteljesen átalakult. A helyszíni adatgyűjtések alapján általánosan elmondható, hogy a fehéret mindenkinél használható gyász színnek tekintik. A fehéret azonban napjainkra teljesen kiszorította a fekete, amely nemcsak a gyászt, hanem a bánatot, az öregséget egyaránt jelentette. A piros az ifjúság, a vidámság színe volt. Hasonlóan a zöld is, amely ezenkívül az újjászületést is jelképezte. A világoskéket, rózsaszínt, esetenként a szürkét a fehér változataiként alkalmazták. A sötétkék a feketét helyettesítette, a barna pedig az öregedő ember színe volt. Mindezeket az adatszolgáltatókon kívül gazdag szakirodalmi adatok is alátámasztják.

68 Összegzésként elmondható: a halottas lepedők a temetés pompáját emelték, s ugyanakkor a mindenre, kiváltképp az elköltözött és a hátramaradt családtagok ez alkalommal kifejeződő kapcsolatára, a családtagoknak az elhunyt iránt tanúsított és tárgyiasult érzelmeire éberen figyelő környezet számára nyújtottak látványosságot. A díszített lepedők használatában hármas funkcióváltás figyelhető meg. E textilek ékítményei és színei a készítők és használók halállal és túlvilággal kapcsolatos elképzeléseit jelképekben megfogalmazva hordozzák. A végtisztességnek ez a formája eleven emberi kapcsolatból eredt, amikor a továbbélők az elhunytban a volt élőt és saját jövendőjüket látták. A közösségek egészséges erkölcsi felfogása, a tízparancsolaton alapuló, elfogadott normarendszere tette lehetővé a tisztességes eltakarítást, mert e közösségek életét még Isten jelenlétének érzése és a lélek végső számadásáról való el nem feledkezés töltötte be.

09 A halál tényét a lélek halhatatlanságában való hit nemesítette meg, s ez a temetkezési szokásokban az élet továbbfolytatásának illúzióját juttatta kifejezésre.

70 JEGYZETEK 1. A „tárgyak kirándulására" vonatkozóan, a faluból a városra kerülés útjára 1. HOFER Tamás: A tárgyak elméletéhez. Felszerelések és tárgyegyüttesek néprajzi elemzése. In: Népi kultúra - népi társadalom. XIII. Bp. 1983. 39-64. idézet: 52. 2. GYÖRFFY István-VISKI Károly: A Magyarság Néprajza II. Tárgyi néprajz. Bp. 1941. 275-276. 3. HADNAGY László: A halotti készület és halotti szokások öskün. In: Honismereti Tanulmányok X. Veszprém, 1984. 129-141. 4. SZENDREY Ákos: Az ó'smagyar temetkezés. Ethn. 1928. 12-26. E tanulmányban a Tuzséron eló'került csontvázleletre hivatkozik, amelyen szövet- és vászonmaradványokat találtak. NYÁR Y Albert szerint ez a halotti lepel maradványa lehet. 16. LÁSZLÓ Gyula több honfoglaláskori ül. az ezt követő időből származó sírt tárt fel, amelyekben a halotti lepelként szolgáló vászon maradványait, nyomait is megtalálta. V.o. LÁSZLÓ Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Bp. 1944. 477. Itt emh'tem meg, hogy Dr. KOVALOVSZKY Júlia régész (MNM) az általa vezetett feldebrői ásatás leletanyagai között egy selyem, lepel-szerű textíliát mutatott, amelynek funkcióját nem ismerték. A 18-19. századi koroncói temető leletanyaga között is találtak ismeretlen funkciójú, nem a ruházathoz tartozó textümaradványokat a tetemek dereka vagy válla alatt ill. fölött. Ezeket NAGYBOZSOKI Ildikó restaurátor (KMI) mutatta meg. Feltételezzük, hogy mindkét esetben halotti lepel ül. halottas lepedő maradványai a textütöredékek. 5. SZABÓ Péter: A végtisztesség. Bp. 1989.60. 6. SZABÓ Péter i.m. 60-61. 7. RADVÁNSZKY Béla: Magyar családélet és háztartás a 16. és 17. században. Bp. 1895. Hasonmás kiadás Bp. 1988.31. 8. RADVÁNSZKY Béla i.m. LÁSZLÓ Emőke: Textümunkák с tanulmánya. 313. valamint 99. kép. JÁNOKI Farkas ravatala 1698-ban. 9. V.o. EMBER Mária: Régi textíliák. Bp. 1980. 26. U.ő. Úrihímzés. Bp. 1981.21. 10. K. KOVÁCS László: A kolozsvári hóstáttiak temetkezése. Kolozsvár, 1944, 82-83. 11. WESSELÉNYI István: Sanyarú világ. 1703-1708. I—II. Bukarest, 1985. 684. 12. APOR Péter: Metamorphosis Transsylvaniáé (1736.) Bp. 1972.67. 13. RETTEGI György: Emlékezetre méltó dolgok (1718-1784) Bukarest, 1970.118. és 410. 14. SZABÓ Péter i.m. 61 -6 3. 15. NAGY Jenő: Temetés, temető és halotti tor a kalotaszegi Magyarvalkón. Ethn. 1942. 134. MOLDOVÁN Gergely: Alsó-Fehér vármegye román népe. In: Alsó-Fehér vármegye néprajza. Nagyenyed, 1899, 1008. KÓS Ká-