Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Néprajz - S. Laczkovits Emőke: Veszprém megye textilművészete. II. A halottas lepedők

NÉPRAJZ 33 4. ábra .4 halottaslepedő madarainak faroktípusai пак a 19. századból származó, hasonló vagy azonos ékítményű, legfeljebb színösszeállításukban különböző halottas lepedők. Egyik legrégibb úrihímzéses lepedő az ismeretlen lelőhelyről származó, SzF 147 leltári számot viselő. 164x64 cm nagyságú lenvászon, amelynek egyik széle kazettás elrendezésben díszített. Egy-egy kazetta közepén olaszkorsó helyezkedik el, amelyből két kifelé hajló sarlós levél közül gránátalma emelkedik ki, míg mellette mindkét oldalon egyegy rozetta és napraforgó tányérja látható. A korsó magasságában egyegy egymás felé hajló páva áll. Az alsó harmad valójában széllezáró sor, két rozetta között egy apró gránátalma ismétlődik végig rajta. A díszítmény felső szélén piros pamuttal csíkolt szőttes csík húzódik, alját pedig 10 cm-nyi széles vertcsipke szegélyezi. Piros pamuttal, laposöltéssel, a korsót és a növényi ékítményeket táblás kitöltéssel varrták. (1. kép) A lepedő a 18. század közepéről való. Úrihímzés ezen kívül néhány töredék található még a gyűjteményben, növényi ornamentikával, főként gránátalmával díszítve, többnyire ismeretlen lelőhelyről, egy piros kivételével a többi fehér pamutfonallal, laposöltéssel varrva (SzF 39, SzF 16, SzF 31, SzF 114, SzF 96). A legnagyobb létszámú csoportot a vagdalásos lepedők és lepedővégek, a hagyatéki leltárakban „tótos hímzés" névvel illetett díszítményű halottas lepedők képezik, töredékekkel együtt összesen 70 db. Részben a 18. század végéről valók — általában ide sorolható szakirodalmi példák alapján a fehérrel hímzett lepedők többsége, — részben pedig a 19. század első felében és közepe táján készültek. Ezek nemcsak fehérrel, hanem többszínű selyemmel is hímzettek. A színeknek valamikor életkorjelző szerepe volt. Mára azonban a nyárádi és somlószőlősi adatszolgáltatók kivételével a színekre vonatkozóan másutt csak gyér adatokat tudnak mondani. Nyárád volt egyike Veszprém megye azon községeinek, ahol legtovább használták a halottas lepedőket. Közel azonos ideig alkalmazták Somlószőlős evangélikus lakói is, valamint a szentgáli római katolikusok és reformátusok. Ezért e helyekről különösen gazdag adatok gyűjthetők még a lepedők használatára, az alkalmazott színek és motívumok jelentésére is. A fehérrel és a színessel hímzett lepedők mintakincse megegyezik. Valamennyin megjelenő fő motívum a madár és az életfa. Ezekhez széllezáró díszített csíkokat is kapcsoltak. A madarak sorban állnak, egymást követik. Egy-egy esetben fordul csak elő az egymással szembeforduló madárpár, ilyenkor viszont a széllezáró mintacsík áll egymást követő madarakból. (2. kép) Jellegzetes a madarak faroktípusa. Ennek alapján három csoportot különíthetünk el: 1. Kétfelé ágazó, csillagban végződő madárfarok (felfelé nyúló és lefelé forduló), 2. Kétfelé hajló, leveles ágban (levélben) végző5. ábra. A halottaslepedő madarainak faro к típusai dő madárfarok, 3. két, szétágazó tulipán alkotta madárfarok. (3., 4., 5. képek) Előfordul a széles, egyszerű, mondhatni farok nélküli madár is. (6. kép) Díszítménye alapján ezeket a lepedőket madaras, kakasos (leggyakoribb!), esetenként pávás (ritkább!) lepedőknek is nevezik. Ezek a halottas lepedők klasszikus típusai. A madarakat vagdalásos díszű mező, vagy minden valószínűség szerint az életfát jelentő, magasra növő, 8 szirmú, csillag alakú virág, esetleg hasonlóan felmagasodó tulipán választja el egymástól. Az átlagostól eltérő madárábrázolások is megfigyelhetők. SzF 113 a leltári száma annak a lepedő végnek, amelyen fehérrel kivarrott, egymás mellett sorakozó fákat — életfákat — ábrázoltak. Ezeket fonott nyolcasokból formált lánc választja el egymástól, középen egy-egy repülő madárral. A díszített felület két részre tagolódik: közepén vízfolyás-minta húzódik, s a madaras-fás motívum ennek túloldalán, mintegy tükörképként megismétlődik. (7. kép) Kétfelé ágazó fa közepéből kinövő csillag alakú virág ismétlődik az 53.11.53 leltári számú halottas lepedőn. A fa lehajló ágain egymásnak háttal egy-egy levélfarkú madár pihen, amely a következő kazetta madarával szembenéz. Ezt sárga selyemmel varrták. (8. kép) Majdnem megegyezik az előzővel az SzF 20 leltári számú lepedő, amelyen az életfa egy tőből kinövő, kétfelé ágazó csillag alakú virág, egy-egy lefelé hajló ágon egymásnak háttal forduló levélfarkú madárral, amely szembenéz a következő kazetta elforduló madarával. (9. kép) A madáron vagy kakason kívül megjelenő állatábrázolás a következő lepedőtípuson a szarvas. Ebből mindössze egy található csak a gyűjteményben, ez is erősen kikopott, azonban még így is kivehetők az egy-