Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Hadtörténelem - Veress D. Csaba: Veszprém megyeiek a doni fronton. (1942. április–1943. június) II. rész

HADTÖRTÉNELEM ЮЗ rom zászlóaljának és az 5/7. századnak együttes harcoló létszáma összesen 640 katona. Aggasztónak tartotta azt is, hogy az urivi-reteszállásnak Bolgyirevka előtti harckocsielhárító árkainak építéséhez még csak a német Todt-szervezet szálláscsinálói érkeztek meg, s a beígért 5000 orosz polgári munkaerő sehol! A nap végén a 7. k. hadosztály parancsnoka az alábbi véleményét rögzítette: „Benyomás: 3-as erdő, Uriv, Goldajevka területén támadásra készülnek! Súly: urivi híd, 160,2 hárp. és onnan felsodritás vagy ÉNy vagy DNy felé!"* в Január 10-én szeles-hideg idő volt, — 15 С fok hőmérséklettel, szórványosan havazott, az utak gépkocsival járhatóak voltak. Itt kell megjegyeznünk, hogy a szovjet adatok szerint a magyar vezetés — utólagos jelentéseiben — eltúlozta a hideg nagyságát, hogy ezzel a bekövetkezett katasztrófa felelősségét csökkentsék. A továbbiakban a magyar parancsnokságok által közölt hőmérsékleti adatok mellett közöljük a 40. szovjet hadsereg adatait is, mely szerint január 10-én is csak —7 és -9 С fok volt a hideg. A január 10-re forduló éjszaka és a hajnali órákban szórványos szovjet tüzérségi tűz érte a 4. gyalogezred állásait a 3-as erdőnél, Urivnál és Goldajevkánál, s ezzel egyidejűleg raj és szakaszerejű szovjet harcfelderítő csoportok folytatták előkészítő munkájukat a magyar védelmi állások előtt. A magyar védelem tüze több ponton hátrálásra kényszerítette a szovjet csoportokat, a legeredményesebben a goldajevkai templomtól EKre 300 m-re közelítették meg a szovjet harcfelderítők a 4/II. zászlóalj drótakadályait. A tűzharc során saját veszteség nem volt. A rossz látási viszonyok miatt a szovjet tüzérség is csak belövéseket végzett: 12—13 óra között egy szovjet közepes üteg lőtte be magát a 4/1. zászlóalj első vonalaira, elsősorban a 160.2 hárp körzetére. A szórványos belövések a sötétség beálltáig eltartottak. A rossz látási viszonyok miatt a saját tüzérség is szórványosan lőtt: a 7/7. üteg Troickoje K-re lőtt néhány zavaró lövést. Késő délután és este a kölcsönös tüzérségi tűz felélénkült: 18 órától erős szovjet aknavető tűz bontakozott ki, majd 19 órától saját tüzérségi tűzcsapások zúdultak a feltételezett szovjet gyülekezési és felvonulási körzetekre. Este 22 óra előtt a 4. gyalogezred zászlóaljai jelezték: a 66-os erdőnél és Urivnál tovább tart az ellenséges csapatok gyülekezése, különösen erős gépkocsiforgalmat figyeltek meg. A 4. gyalogezred parancsnoka egyértelműen kijelentette: az ellenség támadáshoz gyülekezik! Ezért este 22 órakor a 7/II. tüzérosztály mindhárom ütegéből tűzcsapásokat lőtt az urivi híd körzetére. A 7/1. tüzérosztály 3. és 6. ütegei is belőtték magukat a 7. k. hadosztálynak alárendelt — és annak É-i védelmi sávját képező — német 429. gránátosezred (pk.: Spoida alezredes, Novo-Uszpenka) főellenállási vonala előtti zárótűzkörletekre. Ugyanis a német ezred egyik zászlóaljának parancsnoka jelentette, hogy a 185.6 hárp-nál megfigyelték: a szovjet csapatok saját árkaikon át hidakat fektettek le, nyilván a támadásra induló harckocsik átkelése céljából. Megfigyelték még, hogy az útjelző póznák kitűzése és a póznákra akasztott szalmacsomók is a támadó szovjet harckocsik számára szolgálnak irányjelzésül. A szovjet adatokból ismert, hogy még január 10-én is folyamatban volt a 340. lövészhadosztály sávjában a 150. és 107. lövészhadosztály arcvonalszakaszán a 86. harckocsidandárok felvonulása. Ennek jele volt, hogy a délutáni órákban az urivi hídfőből, illetve az attól D-re elterülő erdőből zeneszó, éneklés és erős motorzúgás volt hallható. Az egyre fenyegetőbb szovjet áttörési veszély miatt a 7. könnyű hadosztály parancsnoka elrendelte, hogy a hadosztály védelmének mélységi övében is jelöljenek ki vonatkozási pontokat a saját tüzérség és csapatok részére. A délután folyamán Szabó vezérőrnagy hadosztályparancsnok újabb értesítést kapott, hogy másnap, 11-én várható a német Todtszervezet 100 emberének és kb. 1500 orosz munkásnak a beérkezése Kolbinóba, hogy megkezdjék végre a „Jaryw-Riegel", az urivi reteszállás harckocsielhárító árkainak építését.

47 Az egyre nagyobb erőkkel gyülekező szovjet erők ellen január 10-én — a rosszosi repülőtérről — harcbavetették a magyar 1/1. vadászrepülő-század négy géppárját (nyolc Messerschmitt Me—109 F4B típusú vadászrepülőgépét) —, melyek vadászbombázó támadásokat hajtottak végre a Don keleti partvidékén, Urivnál és Korotojaknál gyülekező szovjet erők ellen. A hadsereg vezérkari főnök helyzetmegítélése 43. január 10-én szerint: „ . . . a Jaryw-i (urivi) hídfőben levő ellenséges támadás már nem várat sokáig magára, és könnyen lehetséges, hogy már holnap reggel megindul. Ezt az időpontot több hadifogoly és szökevény vallomása is megerősíti (...) Fenti benyomásnak megfelelően felkértük a Flieger Kampfgruppe Don („Don repülő harccsoport — Szerző) parancsnokát, Corten tábornokot, hogy január 11-én reggel, ha az időjárási viszonyok megengedik, a támadáshoz gyülekező esetleg már készenlétben levő ellenséges erőket a Jaryw4 hídfőben összefogott erőkkel támadja meg és verje szét, mielőtt azok támadásra indulnának." ль Január 11-én a hőmérséklet (a magyar időjárásjelentés szerint) tovább csökkent, s elérte a —28 С fokot (a szovjet adatok szerint —11 és —13 С fok között ingadozott a hőmérséklet). Reggel köd volt, amely délelőtt 09 óra körül felszakadozott, erős szél fújt, s a nap második felében a látási viszonyok javultak. A január 10-ről 11-re forduló éjszaka — 22 órától 01 óráig — a szovjet 2. légihadsereg 208. éjszakai bombázórepülő-hadosztályának kötelékei (a Verh. Tisanka-i repülőterekről) tizenegy bombatámadást hajtottak végre a 7. könnyű hadosztály védelmi állásai és védelmi rendszere ellen: gyújtó és világító bombákat dobtak a magyar'tüzérségi állásokra és Bolgyirevka községre. A 7. könnyű hadosztály parancsnokának reggel 06 órakor kiadott helyzetjelentése szerint: „Benyomás 06 órakor: az ellenség támadási előkészületei tovább folynak. A saját bal szárnyunk (ti. a 4/1. zászlóalj) előtt több harckocsi van!" Reggel 08 órától — a ködös idő és a rossz látási viszonyok miatt — csak belövés jellegű szovjet tüzérségi tűz érte a 4. gyalogezred főellenállási vonalát. A 4. gyalogezred parancsnoka (harcálláspontja: Bolgyirevka) helyzetjelentésében kijelentette: még mindig nem látja világosan az ellenség szándékát! Az előző napi tervek alapján — és a kedvezőtlen időjárás ellenére — a 2. magyar repülődandár kötelékei támadást indítottak a Don-könyökben gyülekező szovjet erők ellen. Az 1/1. vadászrepülő-század négy géppárja (nyolc Me-109 F4B típusú repülőgéppel) és az 5/2. vadászrepülő-század 3 db „Héja" repülőgépe hajtotta végre a légitámadásokat. A szovjet csapatlégvédelem két Me—109-es vadászgépet lelőtt: az egyik égve lezuhant (pilótája: Pánczél Imre hadnagy életét vesztette), a másik gép saját területen kényszerleszállt. Az egyre inkább fenyegető szovjet támadás miatt, január 11-én reggel a magyar IV. hadtest alárendeltségébe utalták a német 700. páncélos-csoportot (19 db T—38-as harckocsival és 7 db 75 mm-es hosszúcsövű ágyúval felszerelt rohamlöveggel), de a csoportnak alárendelt páncélos felderítő-század nélkül. A páncélos-csoport a nap folyamán megkezdte felvonulását az Ósztrogozsszk, Kolbinó, Szoldatszkoje útvonalon. Ugyancsak a IV. magyar hadtestnek rendelték alá Osztrogozsszkban a német 242. nehéztüzér-osztályt, a 272., 291. légvédelmi tüzérosztályokat, azzal a paranccsal,