Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Hadtörténelem - Veress D. Csaba: Veszprém megyeiek a doni fronton. (1942. április–1943. június) II. rész

HADTÖRTÉNELEM ЮЗ rom zászlóaljának és az 5/7. század­nak együttes harcoló létszáma össze­sen 640 katona. Aggasztónak tar­totta azt is, hogy az urivi-reteszállás­nak Bolgyirevka előtti harckocsi­elhárító árkainak építéséhez még csak a német Todt-szervezet szál­láscsinálói érkeztek meg, s a beígért 5000 orosz polgári munkaerő sehol! A nap végén a 7. k. hadosztály pa­rancsnoka az alábbi véleményét rög­zítette: „Benyomás: 3-as erdő, Uriv, Goldajevka területén támadásra ké­szülnek! Súly: urivi híd, 160,2 hárp. és onnan felsodritás vagy ÉNy vagy DNy felé!"* в Január 10-én szeles-hideg idő volt, — 15 С fok hőmérséklettel, szórvá­nyosan havazott, az utak gépkocsival járhatóak voltak. Itt kell megjegyez­nünk, hogy a szovjet adatok szerint a magyar vezetés — utólagos jelentései­ben — eltúlozta a hideg nagyságát, hogy ezzel a bekövetkezett katasztró­fa felelősségét csökkentsék. A továb­biakban a magyar parancsnokságok által közölt hőmérsékleti adatok mel­lett közöljük a 40. szovjet hadsereg adatait is, mely szerint január 10-én is csak —7 és -9 С fok volt a hideg. A január 10-re forduló éjszaka és a hajnali órákban szórványos szovjet tüzérségi tűz érte a 4. gyalogezred ál­lásait a 3-as erdőnél, Urivnál és Gol­dajevkánál, s ezzel egyidejűleg raj és szakaszerejű szovjet harcfelderítő csoportok folytatták előkészítő mun­kájukat a magyar védelmi állások előtt. A magyar védelem tüze több ponton hátrálásra kényszerítette a szovjet csoportokat, a legeredménye­sebben a goldajevkai templomtól EK­re 300 m-re közelítették meg a szov­jet harcfelderítők a 4/II. zászlóalj drótakadályait. A tűzharc során saját veszteség nem volt. A rossz látási vi­szonyok miatt a szovjet tüzérség is csak belövéseket végzett: 12—13 óra között egy szovjet közepes üteg lőt­te be magát a 4/1. zászlóalj első vona­laira, elsősorban a 160.2 hárp körze­tére. A szórványos belövések a sötét­ség beálltáig eltartottak. A rossz látá­si viszonyok miatt a saját tüzérség is szórványosan lőtt: a 7/7. üteg Troic­koje K-re lőtt néhány zavaró lövést. Késő délután és este a kölcsönös tü­zérségi tűz felélénkült: 18 órától erős szovjet aknavető tűz bontakozott ki, majd 19 órától saját tüzérségi tűzcsa­pások zúdultak a feltételezett szovjet gyülekezési és felvonulási körzetekre. Este 22 óra előtt a 4. gyalogezred zászlóaljai jelezték: a 66-os erdőnél és Urivnál tovább tart az ellenséges csapatok gyülekezése, különösen erős gépkocsiforgalmat figyeltek meg. A 4. gyalogezred parancsnoka egyértel­műen kijelentette: az ellenség táma­dáshoz gyülekezik! Ezért este 22 óra­kor a 7/II. tüzérosztály mindhárom ütegéből tűzcsapásokat lőtt az urivi híd körzetére. A 7/1. tüzérosztály 3. és 6. ütegei is belőtték magukat a 7. k. hadosztálynak alárendelt — és an­nak É-i védelmi sávját képező — né­met 429. gránátosezred (pk.: Spoida alezredes, Novo-Uszpenka) főellenál­lási vonala előtti zárótűzkörletekre. Ugyanis a német ezred egyik zászló­aljának parancsnoka jelentette, hogy a 185.6 hárp-nál megfigyelték: a szovjet csapatok saját árkaikon át hi­dakat fektettek le, nyilván a táma­dásra induló harckocsik átkelése cél­jából. Megfigyelték még, hogy az út­jelző póznák kitűzése és a póznákra akasztott szalmacsomók is a támadó szovjet harckocsik számára szolgál­nak irányjelzésül. A szovjet adatok­ból ismert, hogy még január 10-én is folyamatban volt a 340. lövészhad­osztály sávjában a 150. és 107. lö­vészhadosztály arcvonalszakaszán a 86. harckocsidandárok felvonulása. Ennek jele volt, hogy a délutáni órák­ban az urivi hídfőből, illetve az attól D-re elterülő erdőből zeneszó, ének­lés és erős motorzúgás volt hallható. Az egyre fenyegetőbb szovjet áttö­rési veszély miatt a 7. könnyű had­osztály parancsnoka elrendelte, hogy a hadosztály védelmének mélységi övében is jelöljenek ki vonatkozási pontokat a saját tüzérség és csapa­tok részére. A délután folyamán Sza­bó vezérőrnagy hadosztályparancs­nok újabb értesítést kapott, hogy másnap, 11-én várható a német Todt­szervezet 100 emberének és kb. 1500 orosz munkásnak a beérkezése Kol­binóba, hogy megkezdjék végre a „Jaryw-Riegel", az urivi reteszállás harckocsielhárító árkainak építé­sét. 47 Az egyre nagyobb erőkkel gyülekező szovjet erők ellen január 10-én — a rosszosi repülőtérről — harcbavetették a magyar 1/1. vadász­repülő-század négy géppárját (nyolc Messerschmitt Me—109 F4B típusú vadászrepülőgépét) —, melyek va­dászbombázó támadásokat hajtottak végre a Don keleti partvidékén, Uriv­nál és Korotojaknál gyülekező szov­jet erők ellen. A hadsereg vezérkari főnök helyzetmegítélése 43. január 10-én szerint: „ . . . a Jaryw-i (uri­vi) hídfőben levő ellenséges táma­dás már nem várat sokáig magára, és könnyen lehetséges, hogy már hol­nap reggel megindul. Ezt az időpon­tot több hadifogoly és szökevény val­lomása is megerősíti (...) Fenti be­nyomásnak megfelelően felkértük a Flieger Kampfgruppe Don („Don re­pülő harccsoport — Szerző) parancs­nokát, Corten tábornokot, hogy ja­nuár 11-én reggel, ha az időjárási vi­szonyok megengedik, a támadáshoz gyülekező esetleg már készenlétben levő ellenséges erőket a Jaryw4 híd­főben összefogott erőkkel támadja meg és verje szét, mielőtt azok tá­madásra indulnának." ль Január 11-én a hőmérséklet (a ma­gyar időjárásjelentés szerint) tovább csökkent, s elérte a —28 С fokot (a szovjet adatok szerint —11 és —13 С fok között ingadozott a hőmérsék­let). Reggel köd volt, amely délelőtt 09 óra körül felszakadozott, erős szél fújt, s a nap második felében a látási viszonyok javultak. A január 10-ről 11-re forduló éj­szaka — 22 órától 01 óráig — a szov­jet 2. légihadsereg 208. éjszakai bom­bázórepülő-hadosztályának kötelékei (a Verh. Tisanka-i repülőterekről) tizenegy bombatámadást hajtottak végre a 7. könnyű hadosztály védelmi állásai és védelmi rendszere ellen: gyújtó és világító bombákat dobtak a magyar'tüzérségi állásokra és Bolgyi­revka községre. A 7. könnyű hadosz­tály parancsnokának reggel 06 órakor kiadott helyzetjelentése szerint: „Be­nyomás 06 órakor: az ellenség táma­dási előkészületei tovább folynak. A saját bal szárnyunk (ti. a 4/1. zászló­alj) előtt több harckocsi van!" Reggel 08 órától — a ködös idő és a rossz látási viszonyok miatt — csak belövés jellegű szovjet tüzérségi tűz érte a 4. gyalogezred főellenállási vonalát. A 4. gyalogezred parancsnoka (harcál­láspontja: Bolgyirevka) helyzetjelen­tésében kijelentette: még mindig nem látja világosan az ellenség szándékát! Az előző napi tervek alapján — és a kedvezőtlen időjárás ellenére — a 2. magyar repülődandár kötelékei táma­dást indítottak a Don-könyökben gyülekező szovjet erők ellen. Az 1/1. vadászrepülő-század négy géppárja (nyolc Me-109 F4B típusú repülő­géppel) és az 5/2. vadászrepülő-szá­zad 3 db „Héja" repülőgépe hajtotta végre a légitámadásokat. A szovjet csapatlégvédelem két Me—109-es va­dászgépet lelőtt: az egyik égve lezu­hant (pilótája: Pánczél Imre hadnagy életét vesztette), a másik gép saját területen kényszerleszállt. Az egyre inkább fenyegető szov­jet támadás miatt, január 11-én reg­gel a magyar IV. hadtest alárendelt­ségébe utalták a német 700. páncé­los-csoportot (19 db T—38-as harc­kocsival és 7 db 75 mm-es hosszú­csövű ágyúval felszerelt rohamlö­veggel), de a csoportnak alárendelt páncélos felderítő-század nélkül. A páncélos-csoport a nap folyamán megkezdte felvonulását az Ósztro­gozsszk, Kolbinó, Szoldatszkoje út­vonalon. Ugyancsak a IV. magyar hadtestnek rendelték alá Osztro­gozsszkban a német 242. nehéztü­zér-osztályt, a 272., 291. légvédelmi tüzérosztályokat, azzal a paranccsal,

Next

/
Thumbnails
Contents