Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Művelődéstörténet - Tölgyesi József: Dorosmai János emlékezete (1886–1966)

154 MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET Andrásnak, ha úgy tetszik, La Fontaine-nek vagy Phaedrusnak, sőt, ha nagyon messze akarunk menni -, Aesopusnak kései, de nem elkésett tanítványa. Nem elkésett azért, mert az emberek csak úgy emberek ma is, mint La Fontaine vagy Aesopus korában s hibáik, lépten-nyomon kiütköző gyarlóságaik éppoly színes és gazdag témakört nyújtanak az emberi élet és társadalom fonákságait pellengérre állító meseíró számára, mint egykor . . . Ahogy f

übe-fába elrejtette orvosságait a betegek számára, úgy adta körülötted mindenre tanítását, melyet csak értened kell, mint örök csudálatos nyelvet - az emberiség anyanyelvét.' A Soproni Hírlap 1937. május 15-i számában közölt kritikát Csanády Sándor (a soproni Széchenyi gimnázium tanára) tollából.

20 A kritikus meglátásai, véleménye ma is helytálló Dorosmai írásművészetével kapcsolatban. Többek között így vélekedik: ,A tanítómesében az erkölcsi és művészi elemek egyensúlyjátéka finom rezdülésekkel méri le az író tehetségét. Egyetlen szó fölösleges lehet, egyetlen szórendi hiba felborithatja a mese cicoma nélküli épületét. . . Lelki feszültségben születik meg a mese tanító célzatának és művészi értékének összhangja . . . Dorosmai méltó folytatója nagy meseíróink kevés tagot számláló sorának. Művészi formája a rövid, kevésbeszédű mese, mindazonáltal vagy éppen ezért világos, kerekded a legtöbb meséje . . . belső megindultsággal vizsgálja az emberi élet folyását, annak fonákságait, hibáit és tévedéseit." Végül ezzel zárja: ,J)orosmai Jánosra a magyar (tanító) meseirodalomban nagy feladat vár és azt be is fogja tölteni. Tömör stílusa, eredeti szerkezete, nemes felfogása, jóízű humora, tiszta látása, világos ítélete hiánytalan egységbe összefonódva új meseformát, gazdagodást jelent irodalmunkban. " Általa összegyűjtött újságkivágatok, saját kezű feljegyzései őrzik, mikor hol járt felolvasóesteken, művészeti és irodalmi társaságok programjain. Sopronban 22-szer szerepelt. A La Fontaine Társaság budapesti ülésén 1932-ben és 1936-ban, a Goethe Társaságén 1937-ben, a Gárdonyi Társaságén 1934-ben, Nagykanizsán 1936-ban kétszer, s Pápán a Jókai Körben 1936-ban.

21 Tényleges szerepléseinek száma megközelíti a százat. Levele bizonyítja, hogy a felolvasásokat ő maga is kezdeményezte: „ . . . ezévben érem meg harmincadik évfordulóját annak, hogy első versem megjelent. Elhatároztam, hogy ebből az alkalomból válogatott apróságaim egy-egy csokrával országos körútra indulok, amelynek során szívesen jelenek meg bárhol, ahová csak hívnak." önzetlensége ma is példamutató lehet, s különösen az volt az akkori viszonyok közepette: ,£zt az elhatározásomat - ismerve a vidéki körök helyzetét -, legyen szabad azzal kiegészítenem, hogy körutam kapcsán sem úti-, sem pedig más költséget nem igényelek, utam célja a fabulairodalom felújítása mellett inkább az, hogy a vidéki irodalmi körök valamely összefogása útján a vidéki írókat és mai tehetségeket megfelelő érvényesüléshez juttassuk."

22 Sopron újra közel hozta szülőföldjéhez. Munkái megjelentek a szülőfalu-közeli Pápa lapjában, a Pápai Hírlapban. (1940. március 10., 1942. március 28. stb.) Először 1936. január 19-én szerepelt a Jókai Kör rendezvényén. A lap január 25-i száma így írt erről: irodalmi értékű, nagyon szép előadó ülése volt múlt vasárnap a Jókai Körnek. Az irodalmi rész vendégszereplője a szomszéd Adásztevelről származó Dorosmai János egy, ma nemigen kultivált műfaj életre keltésével lepte meg a közönséget. A túlnyomókig állatképekbe öltöztetett, saját korunk sok gyarlóságait éppoly változatosan, mint amilyen frappáns ötletességgel gúnyoló, sok erkölcsi tanulságot nyújtó fabulák mindegyike megmutatta, hogy ez a műfaj ma is népszerű tud lenni, ha ilyen tehetséges író kultiválja, mint aminőnek D. J. bizonyult." Megyebeli kapcsolatához tartozik, hogy munkái több lapban együtt szerepelnek Váth Jánoséval. Például a kolozsvári Hírnök 1941. 10. számában verse, az 1942. 4. számában öt fabulája. Még korábban, e lap 1937. évfolyama 128. oldalán található az a Váth-kritika, amelyet a Kis mesék nagyoknak című kötetről írt.

23 1937-ben Budapesten megjelenik a Kis mesék, majd 1940-ben Sopronban az aforizmákat tartalmazó Ferde magyar tornyok között című kötete. Ez utóbbi címe egyértelműen Sopronra utal. Fejezetcímei mutatják, milyen témakörökben gondolkodott, s mennyi helyen látta meg az igazságtalanságot, s akart segíteni jobbító szándékkal. (A hit, Igazság, Élet, Ember, Sors, Tudás, Okosság, Erő, Tanácsok fiaimnak stb.) Sikere olyan, hogy csakhamar követi a második kiadás. Újjáéled kapcsolata a Benedek családdal. Marcell veszi pártfogásába, elismerve azt a hatalmas szellemi teljesítményt, amelyet munkái tükröznek. Együttműködésük eredménye az 1942-ben a gyomai Kner nyom5. ábra. Kötetének belső címlapja dában készült, 111 tanítómesét tartalmazó Akinek nem inge, ne vegye magára című kötet. Benedek Marcell a régi családi barátság révén nem csak az utószó megírását vállalta, hanem ő maga rendezte sajtó alá.

24 A terjedelmes utószó hű tükre a barátságnak, az írói megbecsülésnek. Kapcsolatukról többek között így vall: „Én Dorosmai Jánost örököltem. Az örökség jogán és az örökség elkötelezettségével fogtam kévébe írásait ..." Az előző kapcsolat dokumentumairól írja: ,JEzeket a leveleket - mindegyik fölér egy hadieremmel - akkor láttam először, amikor Dorosmai János szürke-magyarruhás alakját is először pillantottam meg egy magyar mecénás budai házában. Itt vettem át az örökség jogait és kötelességeit ..." S hogy fontosnak, megbecsülendőnek tartotta e kapcsolat ápolását, bizonyítják azok a sorok, amelyekben az apja iránt megnyilvánuló bizalmat, segítséget elismerte és viszonozta: ,JDorosmai János azért állt oda a Cimbora szerkesztője mellé reménytelennek látszó, keserves időkben, mert így látta a világot s a maga kötelességét. S mert így látta és mert kötelességét becsületes művész módjára teljesítette: ezért álltam most a háta mögé marokszedőnek, ezért kötöttem kévébe, amit learatott." A kötet fejezetekbe gyűjtött fabulái a klasszikus hagyományok és a modern hangvétel ötvözetével készültek: aktuális mondanivalójuk évszázados, évezredes tanulságok hordozói, azoknak az örök emberi jellemvonásoknak a cselekvés - és gondol-