Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Hadikrónika - V. Molnár László: Thury György palotai és kanizsai kapitányságának története

HADIKRÓNIKA 57 domást Thury lemondási kérelméről, de úgy igyekezett maradásra bírni, hogy helyette kifizette a keszői vár bérleti díját.

49 A kanizsai várőrség rossz ellátottsága ellenére számos sikert ért el a törökellenes harcok során, amelyekről a budai pasák sorozatos panaszlevelei is említést tettek. így például Carolus Rym konstantinápolyi követ arról értesíti a császárt, hogy a török panaszok szerint Thury György a kanizsai végváriak egy részével elfogta a berzencei agát, s fogságba vetette. Augusztus 13-án pedig a kanizsaiak megtámadták az egyik portyázó török csapatot, rövid küzdelemben legyőzték és kiszabadították a magyar foglyokat. Hasonló eset történt szeptember 14-én is, amikor a török Segesd környékén fosztogatott. Thury értesülve a történtekről, lovascsapatával üldözőbe vette az ellenséget és a rendkívül heves küzdelemben megfutamította azt.

5 ° Thury György számára nem kis feladatot jelentett a környező török helyőrségek csapatainak féken tartása, valamint annak megakadályozása, hogy az ellenség új palánkvárakat építsen, vagy a lerombolt régieket helyreállítsa. Ezekben az években ugyanis a törökök Marcali, Szenyér, Zákány, Csurgó és Segesd határában építettek sövényből, gerendákból és földből palánkvárakat. Ezek ellensúlyozására Thury Szécsény, Udvarhely és Csákány vidékén emeltetett néhány hét leforgása alatt olyan erődítményeket, ahonnan a török minden mozgását nyomon követhették. A „magyar Cid" halála Sajnos, az 1571-es esztendő már nem hozott olyan sikereket a kanizsai kapitány számára, mint a megelőző időszak. Április 2-án ugyanis a kiváló végvári parancsnokot, korának leghíresebb bajvívó tisztjét a szomszédos török várőrségek csapatai lesre csalták, s az egyenlőtlen küzdelemben megölték. Halálával kapcsolatban több verzió ismeretes, amelyek természetesen különböző megvilágításba helyezik Thury tragikus kimenetelű akcióját. így Carolus Rym konstantinápolyi követ 1571. június 19-i jelentésében arról számol be, hogy a Portán szerzett értesülései szerint Thury György április 2-án 150 lovassal és 300 gyalogossal portyára indult azzal a szándékkal, hogy a környező falvakba érkező törököket megakadályozza az adószedésben. A kanizsai kapitány, a gyalogosokat maga mögött hagyva, lovasságával előre vágtatott, és nem vette észre, hogy kelepcébe került, s az ellenség lesre csalta. 9. ábra. Thury György puskája. Thury hosszú ideig hősiesen küzdött, közvetlen közelében számos ellenséges katonát levágott, de végül megsebesült, s az egyenlőtlen harcban megölték. „Jelen hónap 10-én őfelsége boldog emlékezetű kanizsai kapitányának, Thury György úrnak a fejét igen sok csapástól megcsonkítva és szétdarabolva, majd összevarrva a közös diván elé hozták 9 másik fejjel együtt, valamint 14 fogollyal, 3 zászlóval és 2 kézidobbal. A pasa Thury fejét kézbe vette, gondosan megtekintette, szakállát megsimogatta, majd meghagyta, hogy Thury György fejét vigyék ki a bűnös foglyokkal együtt a háromevezősoros hajókhoz és tisztességgel temessék el."

si A 16. századi humanista történetíró, Istvánffy Miklós szerint: „Már, közeledtek a húsvéti ünnepek, amikor Ali bég (Szigetvár parancsnoka) egyik lovasvezérét, Malchust (Malkucs) erős török csapatokkal Kapornak felé küldte, hogy pusztítsanak, utasítva őt, hogy különböző alkalmas helyeken leseket állítson, s mindenképpen azon legyen, hogy az óvatlanul előnyomuló Thury azokba beleessék. Thury, amikor megtudta, hogy a törökök a közelben tartózkodnak, még éjjel elindult Iszeb faluhoz, előcsapataikat utolérte, s harcba bocsátkozott velük, azokat szétszórta és megfutamította, igen sokat megölt közülük, s negyvennyolcat élve elfogott. . . Orosztony falunál, mely Rajk és Kiskomárom között, ezektől körülbelül egyenlő távolságra fekszik, nagy számú ellenségre bukkant, mely az erdőben rejtőzködött. Kemény harc kezdődött, majd hirtelen Malchus a leshelyről több mint 600 lándzsás lovassal kitört . . . Itt, az iszapos, csúszós helyen Thury lova összerogyott, mire az ellenség körülvette. Thury vitézül védi magát, s azalatt egy idegen lovat, mely gazdátlanul odafut, gyeplőjénél megragadva ráugrani iparkodik, de nem sikerül, s a földre zuhan ... Amikor a törökök azt kiabálják, hogy ne akarjon elpusztulni, s engedjen balszerencséjének, ő erre, harcolva, mit sem válaszol, lándzsákkal, puskákkal, kardokkal, s egyéb fegyverrel mindenünnen támadják. Végül, amikor már övéi is elhagyják, s szerencséje is cserbenhagyta, egy szablya hatalmas ütésétől megsebesülve - egy Merni nevű török mérte rá - összerogyott és meghalt. . . A gyalogosok, hallván vezérük lekaszabolását, Kanizsára igyekeztek.. .Temetést Zrínyi György, Miklós fia rendezett neki, de csak kifosztott és fej nélküli testét tudták eltemetni."

5 2 A fentieken kívül ismeretes még Forgách Ferenc leírása is Thury haláláról, miszerint: „Thury gyakori kirajzásaival a török vidéket rettegésben tartotta és jelentős károkat okozott az ellenségnek. Emiatt a szigeti bég cselt készített elő: egy titkos levelet küldött hírnökkel a kapitányhoz, amelyben azt juttatta kifejezésre, hogy ő keresztény szülők gyermeke, s úgy érzi, vissza akar térni az igazi vallásra. Megkérdezi tehát Thury Györgyöt, hajlandó-e őt tanácsokkal és segítséggel támogatni. Thury mindent elhisz, Miksának is megírja, és javasolja a segítségét. Megállapodnak egy napban, amelyiken György elmegy a béghez, az pedig török segélycsapatok kíséretében Miksának esküt tesz . . . Thury 500 válogatott magyar lovassal, 200 gyalogossal a megbeszélt napon elindul. A szigeti bég pedig, miután a budai helytartótól segítséget kapott, György elé ment. Mihelyt György észrevette, hogy más történt, mint amit várt, csatára készül, és így a leghevesebb szenvedéllyel, a legádázabb küzdelembe kezdenek, mivel az egyik az életéért és üdvéért küzd, a másiknak pedig a legkeményebb és legádázabb ellenségtől, a törökök szá-^ mára a legfélelmetesebb embertől kell megszabadulnia. Végül a túlerő győz, György, bár igen bátran harcol, elesik, és a többiek is majdnem mind."

s3 Érdekes végigolvasni, hogyan számol be Szokoli Mehmed nagyvezér Miksa császárnak 1571 második felében Thury György haláláról: „Kü-