Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Hadikrónika - V. Molnár László: Thury György palotai és kanizsai kapitányságának története

56 HADIKRÓNIKA Ferabosco terveinek tényleges kanizsai végrehajtói Polath Jeromos — 1556-ban Győrben, mint építési írnok (Bauschreiber) szerepelt —, valamint Poppendorf Ferenc voltak, akik közül az utóbbit az uralkodó később a dunántúli várak felügyelőjévé (superintendens) nevezett ki. Poppendorf Ferencet nem sokkal később a Haditanács is tagjává választotta, 1577-től pedig Bécs erődítésének modernizálását irányította. Az 1568-at követő évtizedben a fentieken kívül olyan jeles építészek dolgoztak még Kanizsán, mint Antonio Albertin us, Joseph Scalvino, Ottavio Baldigara (1571-ben), Carlo Theti, Giovanni Arconato és Thomas Siebenbürger. Ez idő tájt írnokokként tevékenykedtek még itt Jobst Wolf és Hans Müller, fizetőmesterek pedig Philipp Awer, illetve utóda, Jacob Kücher voltak. A vár korszerűsítési építkezéseivel párhuzamosan természetesen a törökkel vívott harcok nem szüneteltek, amiről 1568. február 11-i levelében Thury György is beszámolt az uralkodónak. E szerint a kanizsai katonák közül - akik fáért és szénáért mentek ki a várból — néhányat a törökök levágtak, egyet pedig a szigetvári béghez hurcoltak. Thury a fegyverszünetre hivatkozva azonnal követelte a fogoly katona kiadatását, de a török parancsnok erről hallani sem akart, sőt cinikusan azt válaszolta, hogy nekik is szükségük van jó és gyors lovakra. Április 25-én Thury arról tett jelentést, hogy a megelőző nap a koppányi és a simontornyai bég csapatai egészen Kanizsáig nyomultak előre és a helybeli lakosok közül többet el akartak hurcolni. A kanizsaiak azonban üldözőbe vették a portyázó törököket, lecsaptak rájuk, s a harcban az egyik agát is elfogták. Ezt az iratot rendkívül értékes forrásnak tartjuk, hiszen első ízben számol be Thury György kanizsai sikeréről.

44 Thury György katonai sikerei érthetően egyre nagyobb elégedetlenséget keltettek a magyarországi török pasák körében, ezért állandóan panaszt emeltek ellene a bécsi Udvari Haditanácsnál, sőt Ibrahim, a Porta követe elmozdítását is sürgette. Ezt azonban az uralkodó elutasította, mivel tisztában volt azzal, hogy nélkülözhetetlen szüksége van olyan megbízható kapitányra, mint Thury, aki a török harcmodor minden fortélyát ismeri. E nélkül ugyanis képtelenség lett volna megvédeni a környéket a török állandó rajtaütéseitől, portyázásaitól, amelyek szinte lehetetlenné tették a termelőmunka folytatását. 1569-ben és 1570-ben Thury számos levelében sürgette az uralkodótól a katonák több hónapos zsoldhátralékának kifizetését, ana hivatkozva, hogy az éhező és nyomorgó végváriakkal mind nehezebb megvédeni a várat a fokozódó török támadásoktól. Mivel kérelmei és panaszai legtöbbször süket fülekre találtak, ezért 1569. július 18-án Thury elbocsátását és a kanizsai szolgálatból való felmentését kérte a királytól.

45 Miksa azonban hallani sem akart hűséges kapitánya szándékáról, s így felmentésébe nem egyezett bele. Thury tehát kénytelen volt Kanizsán maradni, ahol ezekben az években egyre nyilvánvalóbbá vált a magyar és a német katonaság közötti ellentét. A német zsoldosok kétségtelenül jobb ellátása és rendszeres fizetettsége gyűlöletet és ellenszenvet váltott ki a magyar végváriak szemében. Ráadásul az idegen zsoldosok nem szívesen vettek részt az ún. mezei harcokban, mivel képtelenek voltak eredményesen küzdeni a náluk sokkal mozgékonyabb török könnyűlovassággal. Ezeket az ellentéteket jelzi, hogy az Udvari Haditanács 1569. április 3-án írásban szólította fel Thuryt, hogy szüntesse meg a magyar és a német katonaság közötti ellentéteket. További súlyos problémát jelentett, hogy a kanizsai német provisor meglehetősen durván és erőszakosan bánt a környék magyar jobbágyaival, akik közül a súlyos terhek miatt mind többen szöktek el más vidékekre. A Kanizsa környéki elnéptelenedés és pusztásodás olyan komoly gondot jelentett, hogy a kérdéssel maga az uralkodó is kénytelen volt foglalkozni. Előbb október 10én információt kért Thurytól, majd október 31-én utasította a parancsnokot, hogy a vártartományban lakott parasztokat sürgősen hívja vissza, és biztosítson azok számára 3 évi teljes kiváltságot. A vár erődítési munkái — ha nehézkesen és lassan is — 1569ben tovább folytatódtak, s ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni Miksa királynak egy március 16-i levelét, amelyet a kiskomáromi kapitányhoz, Majtényi Lászlóhoz írt: „Kanizsára fog jönni tanácsosunk és fő-fegyvertárnok mesterünk, Poppendorf Ferenc, hogy megtekintse annak a helynek a fekvését és megállapítsa, mire van szüksége a várnak, azaz mészt, gerendákat, szegeket, pénzt és egyebeket rendeljen el a mi utasításunkra. Hasonlóan megbízzuk őt azzal, hogy vizsgálja meg, mennyi szurokra és ágyúra van szüksége a helynek és gondoskodjék ezek megrendeléséről."*

6 Az 1570-es esztendőben Thury további sikeres harcokat folytatott a portyázó török csapatok ellen és valójában nem sokat törődött az Udvari Haditanács utasításaival, amelyek pedig szigorúan megtiltották az összecsapásokat. A szomszédos török főtisztek levelei állandóan panaszokkal illették a kanizsai kapitányt, mivel az — bár a törvények határozottan tiltották — számos legvitézebb katonájukat győzte le a bajviadalok során. A korabeli levelezések és dokumentumok szerint messze földről érkeztek híres török vitézek azért, hogy megvívjanak a legyőzhetetlen Thury Györggyel, akit a kortársak a „magyar Cid "-ként emlegettek. E párviadalok a legszigorúbb utasítások ellenére is megtörténtek, bár azokat Miksa király fejvesztés terhe mellett tiltotta meg.

4 7 1570-ben is mind nagyobb gondot jelentett Thury számára a vár karbantartási és korszerűsítési munkáinak elvégeztetése, valamint az építőmesterek rendszeres fizetése. Takáts Sándor adataiból tudjuk, hogy ebben az évben német építőmesterek vezették a munkákat, akiknek irányítása alatt — az 1569. évi 27. te. értelmében Zala megye 683 portája után ugyanannyi jobbágy dolgozott évi 12 napon keresztül. Wesenstein császári építőmester 1570-ben azt jelentette ezen munkákkal kapcsolatban, hogy Kanizsának akkor öt sövényépítéssel emelt és földdel töltött bástyája volt, továbbá ugyanígy készültek a tömör palánkfalak is.

48 Valószínű azonban, hogy az építkezések folytatását Thury csak erőszakkal tudta elérni, mivel később ezzel kapcsolatban mentegetőzni kényszerült az Udvari Haditanácsnál. Sajnálatos, hogy az idevonatkozó levelei már nem állnak rendelkezésünkre, de következtetni tudunk, hogy az éhező és fizetetlen építőmunkásokat csak fegyveres erővel lehetett rávenni a javítási feladatok elvégzésére. Ezzel a nagyfokú fizetetlenséggel magyarázható ugyancsak, hogy Zala megye rendjei mind gyakrabban emeltek panaszt a kanizsai végváriak ellen, akik hogy szerény megélhetésüket biztosítsák, fegyveres erővel szereztek élelmet a környékbeli jobbágyoktól. Ebben a válságos helyzetben, június 25én rendelte el Miksa király, hogy a várőrség katonáinak nyomorát némiképpen enyhítse, a zágrábi káptalan tizedeinek beszedési jogát. Mindezek ellenére a következő időszakban sem javult lényegesen a várőrség élelmezésének helyzete, ezért Thury elhatározta, hogy lemond parancsnoki tisztéről, s ezt a szándékát októberben közölte is az Udvari Haditanácscsal. Az udvar azonban nem vett tu-