Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Hadikrónika - V. Molnár László: Thury György palotai és kanizsai kapitányságának története

HADIKRÓNIKA 11 8. ábra. Kanizsa vára 1664-ben. (Lucas Schnitzer rézmetszete.) Magyar Történelmi Képcsarnok. lyet nyolc évre fogadtak el. Ennek értelmében Miksa vállalta évi 30 ezer aranyforint fizetését a Porta számára, mindkét oldalon szigorúan megtiltották a végvári őrségek közötti szokásos párviadalokat, a kétfelé adózó falvak jobbágyaira vonatkozóan pedig elrendelték, hogy mind a török, mind a magyar birtokosok egyelőre elégedjenek meg az előírt adóösszeg felével, mert különben ezek a területek teljesen elnéptelenednek. A tárgyalások során nem kis vitát váltott ki az újabb várak építésének kérdése is, hiszen mindkét fél jogot formált arra, hogy saját területén további erődítményeket emelhessen, továbbá a régieket korszerűsíthesse. A drinápolyi béke — minden túlzás nélkül — mérföldkőnek tekinthető a 16. századi törökellenes harcok történetében, hiszen ezt követően mintegy negyed évszázadon keresztül, egészen a tizenötéves háború kirobbanásáig (1593) ténylegesen szüneteltek a nagyobb várháborúk, s ezeket a végvári katonaság mindennapos küzdelmei, a lesvetések és portyák váltották fel. Igaz, a nagyobb hadjáratok ez idő alatt teljesen szüneteltek, de valóságos fegyvernyugvásról beszélni azonban túlzás lenne, mivel a fenti korszakot — s a kialakult sajátos állapotokat a hódoltsági területek peremrészein — sokkal inkább a „farkasbéke" jelzővel jellemezhetjük. A vár korszerűsítése 1567 szeptemberétől, Thury György kapitányi kinevezésétől a legfontosabb feladata Kanizsa várának korszerűsítése lett. Közismert, hogy az ilyen jellegű munkálatok óriási terhet róttak a környék jobbágyságára, mivel a korabeli várak állaga az állandó harcok és az időjárás viszontagságai következtében gyorsan romlott, ezért a várfalak, a bástyák, a sáncok és egyéb védművek javításáról, karbantartásáról folyamatosan kellett gondoskodni.

4 l Ilyen esetekben a kincstár jónevű külföldi építészeket küldött a helyszínre, akik pontosan kijelölték az erődítési feladatok menetét, de az építőanyagok szállítását és a munka minden fázisának végzését azonban az ingyen munkára („gratuitus labor") kirendelt környékbeli jobbágyok végezték. Ezért már 1567 szeptemberében az Udvari Haditanácshoz (Hofkriegsrat) írott levelében Thury György élelmet, muníciót, valamint a vár megerősítését kérte, s ezt 1568 januárjában újból megismételte. A tényleges erődítési munkálatok még ez év tavaszán megindultak, s ennek során Thury nagy figyelmet fordított arra, hogy az építőmunkásoknak az előírt járandóságot rendszeresen kitizessék. Nem kerülte el figyelmét az sem, hogy a várőrség katonái a nekik járó zsoldot pénz, élelem vagy posztó formájában megkapják, ezért a Haditanácshoz írott leveleiben állandóan a hátralékok mihamarabbi kifizetését sürgette. Az uralkodó rövidesen írásban válaszolt Thury kérelmére és még márciusban utasította a pozsonyi kamarát a kanizsaiak zsoldhátralékának kifizetésére. Erre haladéktalanul szükség is volt, hiszen a nagyfokú fizetetlenség miatt a várőrség katonái — hogy megélhetésüket biztosítsák — nem egyszer a környékbeli lakosságtól fegyveres erővel szereztek gabonát és vágóállatokat. Erről tanúskodik az uralkodó 1568. május 8-án Batthyány Boldizsárhoz — ez idő tájt Török Ferenc távollétében a főkapitányi teendőket végezte — írott levele, amelyben elrendelte a zsoldhátralék azonnali kifizetését a kanizsai végváriak (,,castellanus"-ok) számára, amennyiben azok az erőszakkal elrabolt jószágokat visszaadják.

4 2 Az Udvari Haditanács 1568 nyarán Petrus (Pietro) Ferabosco és Sallustio Peruzzi építészeket küldte Kanizsára, hogy az ottani munkákat vezessék és a környező mocsarak egy részét lecsapolják. Az építőmunkások bérének kifizetésére az év második felében a Haditanács 4000, a katonák számára pedig 500 forint kiutalását rendelte el.