Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Hadikrónika - V. Molnár László: Thury György palotai és kanizsai kapitányságának története

HADIKRÓNIKA 53 7. flóra Kanizsa vára. (Ismeretlen német mester rézmetszete. 1698.) Magyar Történelmi Képcsarnok. dénár készpénzt, 62 hordó (1087,5 köböl 71 pint) bort, 646,5 köböl búzát, 365,5 köböl rozst és 333 hold zab földet írtak össze. Az 1569-es inventárium adatai a vár összes felszerelésének értékét 1692 forint 80 dénárra, a magtárakban őrzött gabonát és a takarmányt pedig 1449 forint 8 dénárra becsülte.

21 Ezek öszszege (3141 forint 88 dénár) meglehetősen kevésnek tűnik, ha összevetjük a többi magyarországi vártartomány jövedelmével. Ismeretes pl., hogy ez idő tájt Eger várának 45 falu jobbágyai adóztak és a saját jövedelmei is meghaladták a 10—12 ezer forintot, mégis az uralkodó kénytelen volt időnként egyéb állami és egyházi adókat biztosítani a várőrség ellátására.

22 Érdekességképpen említhetjük meg, hogy 1569-ben a kanizsai vár értékét - beleszámítva a Nádasdyaktól átvett hadifelszereléseket - az összeírok 3973 forint 58 dénárra becsülték, s ez az összeg még a jóval kisebb csejtei várénál is kevesebb.

23 Ez utóbbi értéke 2159 forint 90 dénárral volt több, mint Kanizsáé, s ott 1577-ben 532 forint 94 dénár készpénzt, valamint 3984 mérő gabonát említ az inventárium.

24 A kanizsai várjövedelmek közül eddig a vártartományból származó bevételekkel foglalkoztunk, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezenkívül nem csekély összeget jelentett a megyétől behajtott hadiadó (subsidium, contributio) is, amelynek nagysága portánként általában két forint volt. Zala megye a hadiadót szinte teljes egészében Kanizsának fizette, de a nehéz körülmények miatt nem mindig rendszeresen, s ezért adóhátraléka egyre jelentősebb összeget tett ki. Ilyenkor a végvári kapitányok gyakran fegyveres erővel hajtották be a nekik járó pénzt, s ez érthetően további nézeteltéréseket eredményezett a megyei hatóságok és a várőrség között. Nem kis vitákat váltott ki a vár fenntartására előírt zalavári és kapornaki apátság, valamint a győri püspökség szepetneki uradalma egyházi tizedeinek behajtása sem, amin úgy igyekeztek segíteni, hogy „árendába" (bérbe) vették azokat. Ugyanígy bérelték 1569-től a veszprémi püspök, majd 1570-től a zágrábi káptalan bizonyos tizedeit is, amelyekből 2-300 forintnyi hasznuk származott.

2 s A továbbiakban Kanizsa hadifelszereltségét, katonai erejét és a várőrség létszámát kívánjuk vizsgálni, összevetve mindezt saját jövedelmével, gazdasági ellátottságával, de szólni szeretnénk az irányítás, valamint az ügyintézés kérdéseiről is. Ez utóbbiak kapcsán általában ismeretes, hogy a korabeli várak vezetése két részből tevődött össze. így, egyfelől magába foglalta a katonai ütőképesség állandó biztosítását, más részről pedig folytonosan gondoskodni kellett a vár belső rendjéről, a gazdasági vérkeringés folyamatosságáról, a jövedelmek beszedéséről, elosztásáról, továbbá a falak, bástyák és egyéb védművek rendszeres karbantartásáról, javításáról is. A vár irányítása tehát felettébb szerteágazó és bonyolult feladat, amelyet természetesen egy ember képtelen volt ellátni. Kétségtelen tény, hogy a feladatok végrehajtásának nagyobbik része, valamint az ezekkel járó felelősség elsősorban a mindenkori kapitányra hárult. Ezt jelzi az is, hogy a király és a kamara a legfontosabb ügyekben — kevéjs kivételtől eltekintve — rendszerint a vár élén álló parancsnokkal leveleztek. A vár irányítását illetően azonban lényeges különbséget kell tennünk a királyi tulajdonba kerülése előtti és utáni időszakában. Nádasdy Tamásné idejében a — magánkézben levő — vár tényleges vezetését Szalay Lénárt és Szele Jakab gazdatisztek, tiszttartók látták el.

26 Az 1567 utáni években aztán egyre jobban szétvált egymástól a vár gazdasági és katonai irányi-