Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Régészet - Ertel, Christine: Spätrömische Kopfkapitelle im Lapidarium von Tihany

REGESZET 47 „vom Standpunkte universalhistorischer Betrachtung der Gesamtkunstentwicklung einen Fortschritt und nichts als einen Fortschritt bedeutet und daß sie, nur mit dem beschränkten Maßstabe der modernen Kritik beurteilt, sich als Verfall darstellt, den es tatsächlich in der Geschichte nicht gibt".

19 ANMERKUNGEN 1. A. SCHOBER: Zur Entstehung und Bedeutung der provinzialrömischen Kunst. ÖJH 26 (1930) 9 ff 2. J. HAMPEL: Apulumi oszlopfők. AE 31(1911)228 3. A. SCHOBER: a.a.O. 9 4. A. Kiss, Pannonische Architekturelemente und Ornamentik in Ungarn, Budapest 1987 H. THÜR: Die Architektur des Tempelbezirkes auf dem Pfaffenberg bei Carnuntum. Ungedr. Diss. Wien 1979 1986. szeptember 14-21. között tartották meg az ausztriai Bad Deutsch Alt enburgban a 14. Nemzetközi Limeskongresszust. Ezen alkalommal tartottam egy előadást, amelynek témája: „Korinthoszi oszlopfők a pannóniai Limes mellett" volt. Ebből olvashatunk most rövid összefoglalót, különös tekintettel a tihanyi múzeum kőtárának flapidáriumának) néhány oszlopára. A római építészet töredékei Pannóniában, a megtalálás helyét tekintve, elvesztették identitásuk egy részét. Az egész provinciális római művészethez hasonlóan az építészetet is esztétikai előítélet sújtja. Ez a 19. század művészetszemléletéből ered, amely már leírásában is önkéntelenül pejoratív szóhasználatot használ. Csak az utóbbi időben történt kísérlet arra, hogy pontosan meghatározzák a pannóniai korinthoszi oszlopfők sajátos karakterét. 5. Ch. ERTEL: Korinthische Kapitelle aus Carnuntum (Streu- und Altfunde) und die Entwicklung der spätrömischen Kapitelle in Pannonién. Ungedr. Diss. TU Wien 1984 6. z. B. auf dem Pfaffenberg, s. H. Thür, а. а. O. 7. H. KAHLER: Die römischen Kapitelle des Rheingebietes. RGF 13 (1939) 8. CIL 10486, W. LIEBENAM: Fasti Consulares Imperii Romani. Bonn 1909, 28, A. Degrassi, I Fasti Consolari delTImpero Romano. Rom 1952,61 9. G. GOSZTONYI: A budapestkörnyéki rómaikori oszlop- és pillérfejezetek. Láureae Aquincenses Diss. Pann. II (1941) 253 10. H. THÜR: a. a. 0.15 11. VÏTRUV: De architectura libri decern. 86, 17 12. E. WEIGAND: Neue Untersuchungen über das Goldene Tor in Konstantinopel. AM 39 (1914) 22 13. E. MERCKLIN: Antike Figuralkapitelle. Berlin 1962, 4. M. Ch. Budischovsky, Jupiter Ammon et MeElsősorban a „severusi" időszak (isz. 193-235) az, melynek élénk építészeti tevékenységében igazolható a „hivatalos" korinthoszi normálforma mellett egy egész sor önálló formájú oszlopfő, pl. néhány nagyon egyszerű levéldíszes formájú. Ebből következik, hogy nem lehet a megítélés kritériuma a korinthoszi oszlopfők teljessége, a fejlődés nem a bonyolulttól az egyszerűbb felé halad. Mindkettő egyidejűleg létezik, és önálló formakészlet meglétét bizonyítja. A tihanyi kőtár oszlopfőinél meglepő a kocka alakú kalathosz. Ennek geometriai éleit csak kevéssé enyhítik az alsó levélkoszorúk, vagy egyenesek, melyek a kö> zéptengelyben V-alakú szalagokká alakulnak át. Ezek keretezik a kalathosz-kocka képfelületét, melyet a fej ábrázolás csak részben tölt ki. Az arcok leegyszerűsítettek, vagy elnagyoltak. A későrómai oszlopfőknél a kalathosz változásai gyakran előfordulnak. A koduse dans les forums du nord de l'Adriatique. Aquileia Nostra XLIV, 1973,201 ff 14. Ch. Ertel, Kopfkapitelle aus Carnuntum. Mitt. d. Freunde Carnuntums 4/1983,104 ff. 15. L. BARKÓCZI: Beiträge zur Steinbearbeitung in Pannonién am Ende des 3. und zu Beginn des 4. Jhs. Fol. Arch. 24 (1973) 88 16. E. MERCKLIN: а. а. O. 251 f., Abb. 1179 17. A. KISS: Balaton-környéki római épülettagozatok. AÉ 87 (1960) 218, Datierung korrigiert: A. Kiss a.a.O. (1987), 129 18. E. THOMAS: Römische Viellen in Pannonién. Budapest 1964, 18. Taf. V 19. A. RIEGL: Die spätrömische Kunstindustrie. Wien 1927

2

,11 ABKÜRZUNGEN: AM = Athenische Mitteilungen RGF = Römisch-Germanische Forschungen rinthoszi kehelyzóna nem rendelkezik statikai funkcióval a későrómai időszakban. Új díszítőelemekben oldódik fel, melyek tetszőleges kapcsolatban lehetnek a levélkoszorúval. Az oszlopfő növény jellegének illúziója és a játékos teherátvitel már nem jellemző. л funkcionális összefüggések megszűnése után üres terek keletkeznek. Az oszlopfej szilárdan megalapozott feladatai is megszűnnek, az oszlopok és kereszttartók tengelykereszteződése a hengeres kalathosz, az abakuszlap. A tihanyi kőtár oszlopfői tényleg (római) „kocka alakú oszlopfők", ezek stílusváltásra utalnak, ami a későantikból átvezet a korai középkori formákba. A bonyolult régi építési és jelentésrendszert leváltják az új, durva, masszív formák, így ezek a darabok kevésbé a régi virágzás utánérzéseinek tekinthetők, hanem inkább a jövőbe való előretekintésnek példái. CHRISTINE ERTEL KÉSÖRÓMAI OSZLOPFŐK A TIHANYI KŐTÁRBAN