Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Régészet - Gläser, Roland–Regenye Judit: A vonaldíszes kerámia és a lengyeli kultúra telepe Kúpon

RÉGÉSZET 19 2. ábra: A feltárt terület helyszínrajza gödör rendszertől távolabb, a szelvény északi csücskéből. A finom kerámia túlnyomórészt szürkés—sötétszürkés színű, amely azonban a törésfelületen nem különül el élesen a szürkés—feketés magtól. Néhány esetben úgy tűnt, hogy a felszín eredetileg simított volt. Ritkábban előfordulnak olyan cserepek is, melyek sötétszürke színűek, törésfelületük viszont vörös. Ez a kerámia gyakori a DNy-Dunántúlon, ahol az ún. klasszikus VK

4 jellegzetes típusaként tartják számon. Az edények közepesen finom csillámos agyagból készültek, és kaviccsal, homokkal, ritkábban pelyvával soványítottak. A durva kerámia általában világosbarna—vörösesbarna, néha vöröses színű, sötétszürke—feketés maggal. Többnyire szerves anyaggal soványított, ritkábban kaviccsal, melyek nagysága esetenként a 2 mm-t is eléri. Az előkerült cserepeken nem sikerült simításra vagy másfajta felületmeg munkálásra utaló nyomokat felfedezni. Az edényformák között gyakoriak a tálak és a mély csészék (I .tábla 11— 13.; V. tábla 1—3.), a bomba alakú edények enyhén (I. tábla 16.; II. tábla 1-6. 12; IV. tábla 2-8.) vagy erőteljesebben szűkülő felső résszel (II. tábla 10.; IV. tábla 1.), a palackok ill. az alacsony nyakú bomba alakú edények (V. tábla 4—7.), valamint a csőtalpas formák (II. tábla 13—15.). Különleges formát képvisel egy kisméretű, félgömbös tál, melynek belsejében karcolt vonaldíszes minta látható. (I. tábla 8.) A durva kerámiaanyagban csak nagy bomba alakú edények (IV. tábla 1—8.), gömbtestű, hengeres nyakú palackok — a nyak és a felső rész ívelten találkozik — (V. tábla 8., 10.) és egy durva, nagy kaviccsal soványított tál (V. tábla 1.) határozható meg. Ehhez jön még az a nagy tárolódény, amelynek nem határozható meg a formája. A durva kerámia a legtöbb esetben díszítetlen csak ritkán fordul elő ujjbenyomás (IV. tábla 1. 8.), csípés (IV. tábla 4., 5., 8.) vagy körömbecsípés (IV. tábla 6—7.), Ezek két bütyök között vannak szabálytalanul döntve vagy egy sorban a perem alatt futnak körbe. A finom kerámia díszítése mélyen bekarcolt, U-profilú, 2—3 mm széles vonalakból áll. Néha előfordulnák 1 mm széles vonalak is, de mindig csak a kottafejes díszítésű, finoman kidolgozott, kaviccsal és homokkal soványított, szürke—világosszürke színű cserepeken, a törésen szürke—sötétszürke maggal. Egy a perem alatt körbefutó vonal határolja a díszített sávot. A fő díszítés egy vagy két párhuzamos vonalból álló fekvő, egymásba kapcsolódó S-formájú spirálmotívumok (I. tábla 11., II. tábla 17.), meanderszerű (I. tábla 4.), rombusz alakú motívumok és meander- vagy spirálszerű elemek. Rövid vízszintes vonalak (II. tábla 16., V. tábla9.), V-alakü vonalak vagy kampóformájú elemek (I. tábla 2., 9., 12., II. tábla 17., V. tábla 6.) mint ékmotívumok fordulnak elő. A kottafejes nélküli széles vonalak legjobb párhuzamai a D-Dunántúlon találhatók. Például a fekvő, egymásba kapcsolódó meanderszerű motívumok

5 és a kampóformájú elemek tipikusak a dél-dunántúli klasszikus DVK-ban, mint Becsehelyen (I.)

6

, Kustánszegen,

7 Pári-Altackeren,

8 Görgetegen

9 vagy Keszthely—Dobogón. ° De ugyanígy felbukkan a motívum É-Dunántúlon is mint például Győr-Pápai vámnál

11 és Galgahévíz— Ligeti földeken.

12 A VK többi területéről kevés párhuzam ismert. Burgenlandból csak két cserép említhető, amelyek sajnos régi ásatásból származnak és kronológiailag nem pontosan meghatározhatóak. További analógia ismert Csehországból Nővé Dvory 3/83. gödréből. A kísérő kerámia, különösképpen a díszítések és a többször előforduló edényforma profiláltan kihajló peremmel itt a motívumot egy korábbi ill. legkorábbi VK kontextusba utalják.

14 Hasonló ékmotívumok a nyugati VK-ban is előfordulnak. Ott, például a Középső-Neckar területén, úgy látszik, hogy csak a második fázisba tartozó (W. Meier-Arendt szerint) kerámián fordul elő.

15 Való-