Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Művelődéstörténet - Tölgyesi József: Dorosmai János emlékezete (1886–1966)

156 MÚVELŐDESTÖR TENET 6. ábra. Domsmai 1964-ben dalom vezető személyiségeit, tervei azonban nem váltak valóra. Magánélete is kedvezőtlenre for­dult. Már nyugdíjasként vállalt fizi­kai munkát, s ez visszafogta szelle­mi alkotómunkájában. Viszont sokat levelezett, rendezgette írói hagyaté­kát. Ezzel az egykor oly sikeres író alkotói korszaka - legalábbis a nyil­vánosságnak — lezárult. Nyolcvan­egyedik életévében, 1966. novem­ber 29-én halt meg Sopronban. A magyar irodalom történetében számos a példa, hogy az életében si­keres írónak később a feledés jut osztályrészül, különösen, ha olyan éles társadalmi változás szakítja meg (ilyen vagy olyan okból) a pályát, mint amilyen 1945 volt. Talán ez nem lett volna sorsszerű, ha életkora lehetőséget adott volna még számára, hogy megújuljon szellemi törekvései­ben, akár azon az áron is, hogy új műfajban fogalmazza meg gondola­tait. Inkább vállalta a nehezebbet: a régiek átmentését, amely sikerte­len kísérlete maradt. Dorosmai János azonban az el­múlt két évtizedben is jelen volt iro­dalmunkban. Itt-ott megjelent me­séi, rádióadás, róla szóló cikkek, iro­dalomtörténeti kézikönyvek, lexiko­nok szócikkei tartják ébren emléke­zetét. Az elmúlt fél évszázad irodalom­történetét feldolgozó munkák vala­milyen vonatkozásban felemlítik ne­vét, munkásságát. A Veszprém megye irodalmi hagyományait bemutató kö­tet (immár 4. kiadásban) pedig Adásztevel község neve alatt kötet­kezdő szócikként közli életrajzát. A Győr-Sopron megyei lap, a Kis­alföld ,£mlékvirágok a magyar La Fontaine sírjára" című írásában bú­csúzott tőle, 31 a Soproni Szem­lében halála ötödik évfordulóján így méltatták: >r Nagy elődök árnyékában élt és alkotott Dorosmai János, olyan műfajban, amely már réges-régen ki­haltnak számított, hiszen Fáy And­rás óta számottevő magyar tanító­mese-irodalom nem volt, a világiro­dalmi ősök közül pedig Aesopus hu­szonöt évszázaddal, La Fontaine há­romszáz, Krülov százötven évvel ez­előtt írta azokat a csípős vagy hara­pós fabulákat, melyek mondanivaló­jának mélysége szöges ellentétben ál­lott szövegük rövidségével." 32 Külföldön és itthon még nap­jainkban is felbukkan egy-egy írása, emlékezetéül annak, akinek varázsa, vonzereje művei igazságában, szépsé­gében rejlik. Születése centenáriumán több írás idézte fel alakját, írói mun­kásságát. Az életút öröksége tucatnyi könyv, bennük több száz vers, afo­rizma, tanítómese, néhány újságcikk, számtalan róla szóló tudósítás, köny­veinek kritikái és vaskos füzetekben kéziratos anyagok: egy Veszprém me­gyéből indult és soproni íróvá vált ember életműve. 7. ábra. Eszperantó nyelvű kötetének cím­lapja

Next

/
Thumbnails
Contents