Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Művelődéstörténet - Tölgyesi József: Dorosmai János emlékezete (1886–1966)

156 MÚVELŐDESTÖR TENET 6. ábra. Domsmai 1964-ben dalom vezető személyiségeit, tervei azonban nem váltak valóra. Magánélete is kedvezőtlenre fordult. Már nyugdíjasként vállalt fizikai munkát, s ez visszafogta szellemi alkotómunkájában. Viszont sokat levelezett, rendezgette írói hagyatékát. Ezzel az egykor oly sikeres író alkotói korszaka - legalábbis a nyilvánosságnak — lezárult. Nyolcvanegyedik életévében, 1966. november 29-én halt meg Sopronban. A magyar irodalom történetében számos a példa, hogy az életében sikeres írónak később a feledés jut osztályrészül, különösen, ha olyan éles társadalmi változás szakítja meg (ilyen vagy olyan okból) a pályát, mint amilyen 1945 volt. Talán ez nem lett volna sorsszerű, ha életkora lehetőséget adott volna még számára, hogy megújuljon szellemi törekvéseiben, akár azon az áron is, hogy új műfajban fogalmazza meg gondolatait. Inkább vállalta a nehezebbet: a régiek átmentését, amely sikertelen kísérlete maradt. Dorosmai János azonban az elmúlt két évtizedben is jelen volt irodalmunkban. Itt-ott megjelent meséi, rádióadás, róla szóló cikkek, irodalomtörténeti kézikönyvek, lexikonok szócikkei tartják ébren emlékezetét. Az elmúlt fél évszázad irodalomtörténetét feldolgozó munkák valamilyen vonatkozásban felemlítik nevét, munkásságát. A Veszprém megye irodalmi hagyományait bemutató kötet (immár 4. kiadásban) pedig Adásztevel község neve alatt kötetkezdő szócikként közli életrajzát. A Győr-Sopron megyei lap, a Kisalföld ,£mlékvirágok a magyar La Fontaine sírjára" című írásában búcsúzott tőle,

31 a Soproni Szemlében halála ötödik évfordulóján így méltatták: >r

Nagy elődök árnyékában élt és alkotott Dorosmai János, olyan műfajban, amely már réges-régen kihaltnak számított, hiszen Fáy András óta számottevő magyar tanítómese-irodalom nem volt, a világirodalmi ősök közül pedig Aesopus huszonöt évszázaddal, La Fontaine háromszáz, Krülov százötven évvel ezelőtt írta azokat a csípős vagy harapós fabulákat, melyek mondanivalójának mélysége szöges ellentétben állott szövegük rövidségével."

32 Külföldön és itthon még napjainkban is felbukkan egy-egy írása, emlékezetéül annak, akinek varázsa, vonzereje művei igazságában, szépségében rejlik. Születése centenáriumán több írás idézte fel alakját, írói munkásságát. Az életút öröksége tucatnyi könyv, bennük több száz vers, aforizma, tanítómese, néhány újságcikk, számtalan róla szóló tudósítás, könyveinek kritikái és vaskos füzetekben kéziratos anyagok: egy Veszprém megyéből indult és soproni íróvá vált ember életműve. 7. ábra. Eszperantó nyelvű kötetének címlapja