Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Művelődéstörténet - Fülöp Gyula: Veszprém megye önkormányzati igazgatása a felszabadulástól a tanácsok megalakításáig (1945–1950)

134 MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET megléte is igényelte a vármegye reformjának a végrehajtását. C) A vármegyei tisztviselők A vármegyei tisztviselők központi és külső tisztviselők voltak. 1. Központi tisztviselők. A vármegyei központi tisztviselők funkciójának elnevezését és létszámát a 2. sz. melléklet tartalmazza. a) Alispán. A vármegyei törvényhatóság első tisztviselője, a közigazgatás vezetője, a vármegyei tisztviselői kar főnöke. A funkciót 1945-ben Simon József töltötte be,

51 aki kommunistaként 2 év 2 hó és 20 napig volt a vármegye alispánja. Az 1947. május 1 T-i közgyűlésen nyugdíjazták,

52 majd ugyanezen a közgyűlésen ideiglenesen (később véglegesen) Dr. Kovács István miniszteri segédtitkárt, volt budapesti lakost bízták meg az alispáni tennivalók ellátásával 3 Ő a funkcióját 1948. szeptember 21-ig gyakorolta, majd BM osztálytanácsosi munkakörbe nyert kinevezést és utóda Harmat Jenő — volt Somogy vármegyei másodfőjegyző — lett.

54 Az alispán feladata és hatásköre: — minden olyan ügy, amely a vármegyében nincs a közgyűlés, a kisgyűlés, a közigazgatási bizottság, illetve egyéb szerv hatáskörébe utalva — az alispán jogköre; — ő végezte az utalványozási jogot; — megállapította a kezelőszemélyzet munkakörét és szolgálati beosztását. Megillette ezen dolgozók más munkakörbe helyezésének a joga, amely történhetett a járásba, illetve a vármegyei központba; — fegyelmi eljárást rendelhetett el a vezető tisztviselők kivételével az összes alkalmazott ellen, őket az állásukból felfüggeszthette; — szükség esetén kérhette a karhatalom kirendelését,— ő végezte a vármegyéhez érkezett küldemények bontását, osztályozását, a különböző jelentéseket, folyamodványokat elkészítette; — aláírta a törvényhatóság nevében kiállított ügyiratokat; — őre volt a vármegyei pecsétnek; — képviselte a vármegyét más hatóságok, illetve szervek előtt; — ellenőrizte a községek belső ügykezelését és a pénzvitelét; — jóváhagyta a községek költségvetését és felülvizsgálta a zárszámadásukat; — az intézkedéseiről, a vármegye állapotáról a közgyűlésnek, a közigazgatási bizottságnak, illetve a BMnek jelentést tett. Az alispán a fenti feladatai ellátása során több irányú intézkedés megtételére volt jogosult. Ezek során keletkezett iratok lényegében két csoportra oszthatók, egyrészt közigazgatásiak, másrészt kihágásiak.

5 5 Az alispán irányító tevékenységének az eszközeként szerepelt a Veszprém Vármegye Hivatalos Lapja, amely havonta két esetben jelent meg. Tartalmilag az alábbi kérdésekkel foglalkozott: — a vármegyei szabályrendeletek és közérdekű határozatok közzététele; — további intézkedéseket igénylő általános jellegű rendeletek; — általános jellegű, de további intézkedést nem igénylő rendeletek, értesítések és más közlemények; — személyi jellegű hírek; — különböző jellegű pályázatok, (munkakörök betöltésére, ismeretlen helyen levők közzététele stb. időszerű ügyek). A hivatalos lapot a vármegye érdekelt szerveihez, valamint a járásokba és a községekbe juttatták el. b) Az alispán munkáját segítő fontosabb funkciót betöltő vármegyei tisztviselők: ba) vármegyei főjegyző, aki az alispán törvényes helyettese. Az alispán akadályoztatása esetén, vagy ha az alispáni szék üres, az ő jogkörében járhatott el. Mellette működött a másodfőjegyző, az aljegyzők stb. irodai alkalmazottak. (Lásd. 2. sz. melléklet); bb) tiszti főügyész. Ő a törvényhatóság jogtanácsosa. Véleményét jogi ügyekben meg kellett hallgatni, őre a törvénynek, jogosult minden határozatot megfellebbezni. A fegyelmi ügyekben közvádlói szerepet töltött be, a magánjogi ügyekben pedig a vármegyét képviselte; be) Az árvaszék, amely önálló hatóságként tevékenykedett. Az alispánnak nincs alárendelve. A gyámhatósági, a távollevők és gondnokoltak ügyeivel és a légoltalom kérdéseivel foglalkozott.

5 7 bd)úrz alispán mellé beosztott tisztviselők. Az alispán mellé beosztott tisztviselőként a tiszti főorvos, a posta-takarékpénztár, a vármegyei számvevőség, az államépítészeti hivatal, a rendőrség vármegyei főkapitánysága, a törvényhatósági állatorvos, a szociális felügyelő és a gazdasági felügyelő tevékenykedett. E tisztviselők feladata a szakmai képzettségüknek megfelelő tevékenység ellátása. Munkájukat lényegében az alispán mellett, de központi irányítással végezték. E korszak közigazgatását jellemezte, hogy a szakigazgatási ügyeket fokozatosan leválasztották az önkormányzati szervektől és a tárca szerinti illetékes minisztérium irányítása alá helyezték. így épültek ki a szakigazgatás központi és helyi szervei. Pl. a BM irányítása alatt működött a rendőrség, később az árvaszékek, a PM-hez tartozott az adóügyi, a földügyi stb. szervezetrendszer. A szakigazgatás fokozatosan elkülönült az önkormányzati igazgatástól. 2. Külső tisztviselők A vármegyei külső tisztviselői kart a járások képezték. (1945 után a főszolgabírói hivatal helyett főjegyzőségek működtek.) A vármegyében 1945-ben 5, 1950-ben 8 járási főjegyzői hivatal működött. Indoka, hogy 1946. január 1-i időponttal a balatonfüredi járás,

58 1950. március 16-i hatállyal pedig a keszthelyi, a sümegi és a tapolcai járás Veszprém megyéhez került, míg az enyingi járás Veszprém megyétől lett elcsatolva.

59 Közismert, hogy a 4343/1949. MT. sz. rendelet a „vármegye" elnevezést megszüntette, s helyette a „megye" elnevezést vezette be. A főjegyzőségek létszámadatait a 3. sz. melléklet mutatja be. A főjegyzőségek élén a főjegyző állt. Ő volt a járás első tisztviselője, az I. fokú közigazgatási és rendőrhatóság. Feladata volt a járásban kis- és nagyközségek közvetlen ellenőrzése. Az alispán az intézkedéseket az ő közreműködésével tette meg és fordítva is így volt. Irányította a községi választásokat, ő volt az elnöke a tisztújító közgyűlésnek. Hatósági tennivalói: — ellenőrizte az anyakönyvek vezetését; — a vallás és közoktatási igazgatásnál biztosította a szabad vallásgyakorlatot, a tankötelesek beiskolázását, megtorolta az igazolatlan iskolai mulasztásokat, felügyelte az iskolák egészséges és tiszta állapotát; — a közegészségügy területén : foganatosította az egészségügyi rendészeti szabályokat, végrehajtatta a közegészség és a testi épség védelmére kiadott rendelkezéseket; — a közutak esetében: ellátta a községi közlekedési és dűlőutak feletti felügyeletet (hóvúvás, hegyomlás, árvíz esetén a lakosság közreműködését igényelhette). Szakközege az útbiztosítási hálózat. — A katonai iigyekben: sorozás, elszállásolás, honvédelmi szolgáltatások biztosítása; — iparügyeknél: I. fokú iparhatóságként ellenőrizte az ipartestületek működését és vagyonkezelését, kiadta a telephely-engedélyeket, az iparigazolványokat és az iparengedélyeket;