Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Művelődéstörténet - Rainer Pál: A Nádasdy, valamint a rokon Nádasdi Darabos és Gersei Perthő családok címerei az idők folyamán

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET 121 18. ábra. Bartholomäus Kilián: A lorettomi szervita zárda és jótevői, Nádasdy Ferenc és felesége. (1667) (Fotó: Nagyvári Ildikó, VBM.J nemzetségi címerét a vadkacsát. Természetesen a címer megjelenítését, külső kivitelezését az eltelt évszázadok nem hagyták változatlanul. Az egymást követő korszakok, a gótika, a reneszánsz, a barokk, majd a XIX. század művészete egyaránt alakítottak a címerábrázolásokon. Ezek a tényezők azonban a címer lényegén nem változtattak, az időnként megfigyelhető kisebb-nagyobb módosítások (a címerpajzs változó alakja, a kacsa különféle megjelenítései, a lábai alatt feltűnő hármashalom vagy vízfelület váltakozása, a címertartóként alkalmazott angyalkák, stb.) a mindenkori korszellemmel, talán úgy is mondhatnánk, hogy a változó divattal magyarázhatók. A Nádasdyaktól eltérően a rokon Gersei Pethő család címere lényeges változást szenvedett az idők során. A XVI. század elején már oroszlános címert használtak (Gersei Pethő János 1504. és 1514. évi pecsétjei), ami tulajdonképpen Pethő Jánosné, szül. Szécsényi Anna nemzetségi (Kacsics nemzetség) címerének átvételeként értelmezhető, majd az 1507es címerbővítés során felvették címerükbe a rokon nemzetségek címer alakjait is. A XVI-XVIII. században, a Habsburg királyoktól kapott többrendbeli címerújítás során az ősi nemzetségi címer (vadkacsa) egyre inkább veszített jelentőségéből, s a címerkép kiegészítő részévé (szívpajzs) zsugorodott. Egyes példák (Gersei Pethő Katalin bozsoki címere, 1614, Gersei Pethő György pecsétje, 1640) azonban azt bizonyítják, hogy jóllehet talán csak elvétve, de még a XVII. században is használták időnként a régi nemzetségi címert. RÖVIDÍTÉSEK: Arch. Ért. = Archaeologiai Értesítő Bp. = Budapest BTM. = Budapesti Történeti Múzeum pecsétmásolat gyűjteménye Dl. = Magyar Országos Levéltár diplomatikai gyűjteménye é. n. = évszám nélkül ösgalériák = Főúri ősgalériák, családi arcképek a Magyar Történelmi Képcsarnokból. A Magyar Nemzeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria kiállítása. Szerkesztette: BUZÁSI Enikő. Magyar Nemzeti Galéria. 1988. március-augusztus. Pecsétek mutatója = A Magyar Királyi Országos Levéltár diplomatikai osztályában őrzött pecsétek mutatója. Bp., 1889. Siebmacher, Kroatien = BOJNICIC Ivan: Der Adel von Kroatien und Slavonien J. SIEBMACHER's grosses und allgemeines Wappenbuch. IV. Band 13. Abtheilung. Nürnberg, 1899. Siebmacher, Siebenbürgen = REICHENAUER Constantin-CSERGHEŐ Géza-BÁRCZAY Oszkár: Der Adel von Siebenbürgen. J. SIEBMACHER's grosses und allgemeines Wappenbuch. IV. Band 12. Abtheilung. Nürnberg, 1898. Siebmacher, Ungarn = CSERGHEÖ Géza: Der Adel von Ungarn. J. SIEBMACHER's grosses und allgemeines Wappenbuch. IV. Band 15. Abtheilung. Nürnberg, 1894. vm. = vármegye JEGYZETEK 1. SINKOVICS István: Nádasdy Tamás ősei. Turul 1943. 46-48. 2. KARÁCSONYI János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. II. kötet. Bp. 1901. 385., SINKOVICS op. cit. 48. 3. FÜGEDI Erik: A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása. Bp. 1970. 69. old. 54. jegyzet. 4. NAGY Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. VIII. k. Pest, 1861. 21. Még 1532-ben is élt. V. ö. FÜSSY Tamás: A zalavári apátság története. A pannonhalmi Szt. BenedekRend története VII. Szerkeszti: ERDÉLYI László. Bp. 1902. 117. 5. FÜSSY op. cit. 113-131. 6. NAGY op. cit VIII. 22. 7. VERES Miklós: A tárnoki hatóság és a tárnoki szék, 1526-1849. Bp. 1968.103. 8. NAGY op. cit. VIII. 22., A PALLAS nagy lexikona. XII. Bp. 1896. 902. 9. NAGY op. cit. VIII. 22. 10. FÜSSY op. cit. 124. 11. NAGY op. cit. VIII. 22.