Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Hadikrónika - Huszár János: Ejtőernyős krónika (1938–1941)

HADIKRÓNIKA 109 ernyős zászlóalj, mint 1941 első hónapjaiban. Március 24-én keltezett jelentésében a légierők parancsnoka személyi utánpótlás, éspedig elsősorban a tiszti és altiszti (tiszthelyettesi — H. J.) létszám emelésének a kérdésével foglalkozik. Már az első mondatában indokolja ennek szükségességét: „Jelentem, hogy a folyó évben felállításra kerülő 2. ejtőernyős zlj. felállításával kapcsolatban szükséges lenne a zlj. keretét képező tisztek és altisztek sürgős kiválogatása és már a zlj. felállítása előtti kiképzése. Tekintettel arra, hogy még az 1. eje. zlj-nál is nagy tiszti és altiszti hiányok vannak és hogy az ugrószemélyzet kiképzése legkevesebb 6 hónapot vesz igénybe, az októberben felállításra kerülő 2. eje. zlj. tiszti és altiszti ugró személyzet érői, tehát a kiképző és parancsnoki beosztásra tekintetbe jövőkről idejében való élőgondoskodás fokozottabb fontosságú."

68 A cél tehát egy második, később egy harmadik zászlóalj felállítása, egy teljes ejtőernyős ezred kialakítása. Ennek azonban a géphiány mellett még az is akadálya, hogy voltaképpen még a működő első zászlóaljnál sem teljes a tiszti és altiszti kar: „ ... az a megoldás, hogy a 2. zlj. keretének biztosítására a mostani tiszti és altiszti létszámot megfelezzük, nem lenne célszerű megoldás. Az eje. zlj. tiszti és altiszti létszámviszonyai a következők jelenleg: 1. Rendszeresített ugrószemélyzet: a) tiszt : 23 fő b) altiszt: 33 fő 2. A meglevő (: állományban levő:) ugrószemélyzet : a) tiszt 15 fő, hiány: 8 fő b) altiszt 5 fő, hiány : 2 7 fő. " б 9 Kenesse altábornagy azt indítványozza a továbbiakban, hogy az akadémiáról és az altisztképző iskolából egyenesen az ejtőernyős zászlóaljhoz kerüljenek az arra alkalmas egyének megfelelő előkészítés után. Ez azonban csak a jövő útja, ezért egy másik javaslatot is tesz: ,,. .. a tiszti és altiszti utánpótlási rendszer megnyugtató eredményt a közeljövőben még nem fog hozni, javasolom, hogy az eje. zlj. minél gyorsabban képezzen ki annyi tisztet és altisztet, amennyi a felállítandó 2. zlj. teljes létszámát betölti és a mostani hiányokat is pótolja. Az előbb kimutatott hiányok figyelembevételévelkiképzendő: tiszt: 27 fő altiszt: 51 fő."

10 Ez azt jelenti, hogy az ejtőernyős zászlóaljhoz továbbra is érkeznek jelentkezés útján tisztek és altisztek, akiket Pápán ugrókiképzésben részesítenek, s beosztanak az alakulatba. A legénységi utánpótlás biztosítása is így történik. 1943 őszén vonulnak be először olyan újoncok, akik orvosi vizsgálaton átestek, s Rákoson az ugrótoronynál ejtőernyős kiképzésben részesültek. Kenesse altábornagy szükségesnek látja széleskörű propaganda-tevékenységet kibontakoztatni annak érdekében, hogy a fiatalok megkedveljék az ejtőernyőzést. A következőket javasolja tehát azon kívül, hogy az egész országban, főként Erdély nagy városaiban rendezzenek ejtőernyős bemutatókat. „... az ejtőernyős hírverés, az eje. szellem fejlesztése terén komoly hiányosságok mutatkoznak. Ennek megszüntetésére javasolom ejtőernyős ismeretterjesztő és hírverő előadások tartását az Országos Tiszti Kaszinóban, valamint az összes nagyobb honvéd helyőrségekben. Az előadások minden részletre kiterjedők, teljesen tárgyilagosak legyenek, mert a fiatal tisztek körében igen sok téves fogalom terjedt el. Az ejtőernyős szolgálatot sötét színben látják, és általában az a vélemény alakult ki, hogy: ,JVem érdemes odamenni, mert az ember előbbutóbb agyonveri magát!" Szükséges lenne egy olyan ejtőernyős témájú film készítése, amely úgy a honvédség, mint a nagyközönség részére tartalmánál fogva jó hírverésnek lenne számítható. A film témájára nézve célszerű lenne kb. 1500-2000 P-ős pályázatot kiírni."™ A Savoya gépek javításában közben kedvező változás történt: ,A Savoya gépek javítási helyzeténél időközben javulás következett be, mivel a fékszárnyak teljes kicserélése helyett megoldhatóvá vált a régi fékszárnyak kijavítása. Ennek következtében várható, hogy ezek a gépek f évi március 1-15-e között már üzemképes állapotban lesznek"

12 A gépek egy kivételével valóban megérkeztek március második felében. Ugrásokra azonban mégsem került sor, mert az olvadásnak induló nagy mennyiségű hótól a repülőtér erősen felázott, nem bírta volna el a terheléssel felszálló súlyos gépeket. Közben háborús feszültség támadt Jugoszlávia és Németország között. Belgrádban a németbarát kormányt elsöpörte a népharag, ezért várható volt a Wehrmacht támadása. Bizonyosnak látszott, hogy ebből a konfliktusból Magyarország sem tudja majd kivonni magát. Bevetés tragédiával A fokozódó háborús feszültség miatt a honvédségnél az összes tanfolyamokat leállították, s a hallgatókat visszaküldték csapattesteikhez. Bertalan Árpád őrnagy is visszaérkezett Pápára a vezérkari iskoláról, s átvette a parancsnokságot Labancz századostól. Miután egyre világosabbá vált, hogy a Jugoszlávia elleni támadásban a magyar honvédségnek is részt kell vennie, Bertalan őrnagy igyekezett elérni, hogy az ejtőernyős alakulat is feladatot kapjon a hadműveletekben. Szerette volna a régi, képzett katonákat próbára tenni harci helyzetben, mielőtt leszerelnek. Utánjárása eredményes volt. Bertalan őrnagy időközben ígéretet kapott egy harccsoport bevetésére, s ez napok alatt esedékessé válhatott. Megkezdődött annak a száz főnek a kiválasztása és előkészítése, akik a feladatot végre fogják hajtani. Ezek többsége Majthényi főhadnagy századából került ki. Pontos számításokat végeztek a gépek terhelését illetően. Ezeket Kelemen Károly repülő százados is jóváhagyta. Nem vállalta azonban a felázott pápai repülőtérről a megterhelt gépek indítását. Gyors táviratváltás után megszületett az elhatározás, hogy a gépek üresen repülnek át Veszprémbe, mely mindössze ötven kilométer távolságra van, a harccsoport pedig gépkocsikkal települ át oda. A veszprémi repülőtér talaja köves, így minden időben használható.

73 Voltaképpen két hullámban történt volna a bevetés, az első csoport száz fővel este készült leereszkedni Szenttamásnál, a Ferenc-csatorna hídja közelében, a második száz fő másnap reggel érkezett volna oda erősítésképpen. Miután a terv így alakult, megtörtént a második száz fő kiválasztása és felszerelése is. A katonák hangulata jó volt, szinte mindannyian vágytak arra, hogy bizonyítsák bátorságukat, hazafias érzésüket, öregbítsék alakulatuk jó hírnevét. S természetesen a kalandvágy is sarkallta őket.

74 Szokolay Tamás főhadnagy így rögzíti a további fejleményeket: ,^A Vkf-től érkezett parancs értelmében április 12-én délig kellett az áttelepülést végrehajtani, mert déltől kezdve már várható volt a bevetési parancs. Ekkor váratlan esemény következett be. Április 10-ről 11-re virradó éjjel hóesés és hófúvás volt a Bakonyban, ami kétségessé tette a gépkocsik útját."

15 Április 11-én délben elállt a hóesés és enyhére fordult az idő. 12-én hajnalban langyos eső siettette a hó olvadását, így minden nehézség nél-