Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Hadikrónika - Huszár János: Ejtőernyős krónika (1938–1941)

HADIKRÓNIKA 107 nyíló ejtőernyő hatalmas rántásától elszakadt s az egész lerepült az ugró fejéről. Az első sisakok a kelleténél nagyobbra sikerültek, így billegtek a katonák fején. Ezeken a bajokon úgy segítettek, hogy erősebbre csináltatták az állszíjat, s jóval nagyobb választékot biztosítottak különböző nagyságú sisakokból. így lassan mindenki megszokta, sőt többen határozottan megkedvelték ezt az akkor szokatlan fejvédőt. Bevezetését az indokolta voltaképpen, hogy a kiképzés során egyre gyakoribbak voltak a fejsérülések, különösen akkor, ha a szél a földetérő ejtőernyőst magával ragadta. Több csúnya fejsebet okoztak a ferdén levágott kukoricaszárak földből kiálló hegyes tövei. Ezek a jelenségek a következendőben szinte teljesen megszűntek.

54 Az adatok bizonysága szerint 1940 őszén három halálos baleset fordult elő az ugrókiképzés során. Az elsőről a pápai halotti anyakönyvekben nem találunk feljegyzést, de olyan pontos leírás maradt fenn róla, hogy valódiságában nem kételkedhetünk . Szeptember végén Tassonyi főhadnagy kiképző százada harmadik ugrását végezte. Szabályzatuk értelmében a harmadik ugrásnál, ha az újonc erre önként vállalkozott, kézi kioldással nyithatta ernyőjét. Természetesen ehhez kellett a kiképzőtiszt hozzájárulása is, mert csak ő tudta megítélni az eddig látottak alapján az ugró alkalmasságát. Egy ilyen hat főből álló csoport ugrott ezen a napon hétszáz méter magasságból. Ez volt az a magasság, amit az eddigi gyakorlat során a legmegfelelőbbnek tartottak az első kézi kioldású ugráshoz. Ez kétszáz méterrel magasabbról történt, mint a bekötött ugrások, hogy legyen a katonának elég ideje összeszedni magát, ha esetleg megzavarja a légcsavarszél. A csoport második ugrója nem nyitotta a megadott utasítás értelmében azonnal a gép elhagyása után az ernyőjét. Szabályos testtartásban, zárt lábakkal zuhant, ahogyan az a zuhanó ugrásoknál elő van írva. Először azt hitték, vagánykodni akar. Bertalan őrnagy mondta is, hogy majd megkapja a magáét. De az ugró csak zuhant tovább, se keze, se lába nem mozdult. Akkor már tudták, valami baj van! Ebben a mozdulatlan állapotban ért földet nagy erővel becsapódva a repülőtér melletti kukoricatáblán. Az aránylag puha talajban mintegy ötven centiméteres gödröt vájt a zuhanó test. Az ugró, Horváth Gyula őrvezető természetesen halott volt, de nem is remélték, hogy hétszáz méter magasságból lezuhanva életben maradhat.

5 s A parancsnokot a baleset mélységesen megrázta, s mindent megtett az okok felderítésére. Megkezdődött a vizsgálat. Mind a két ernyője zárva volt, és látszólag nem is történt kísérlet ezek kinyitására. A kioldó huzalok könnyű meghúzására mindkét ernyő szabályosan és könnyen kinyílt. Bertalan őrnagy ezzel az ernyővel is mindjárt ugrott, hogy eloszlassa az esetleges félreértéseket. Hátra volt még az ugró különös viselkedésének kivizsgálása, ami csak boncolás útján volt lehetséges. A boncolást dr. Vándor ejtőernyős orvosfőhadnagy végezte a pápai kórház kórboncnokával együtt. Jelen volt még Makray főhadnagy is. Az orvosi vizsgálat igen ritka és különös élettani esetre mutatott rá. Horváth őrvezető testében az úgynevezett csecsemőmirigy (thymus), melynek még gyermekkorban fel kell szívódnia, kifejlett állapotban megvolt. Orvosi megállapítás szerint ennek a mirigynek a hormonja felnőtt korban a szív működését kedvezőtlenül befolyásolja. Fokozott a veszély izgalmi állapotban, és gyors magasságváltozás esetén. A szakvélemény szerint az ugró néhány méterrel a gép elhagyása után már halott volt.

5 Két hónappal később, november 22-én újabb halálos baleset történt. Érdekes módon Szokolay Tamás részletes emlékezésében erről nem történik említés. Nincs nyoma a halálesetnek a városi tanácsnál őrzött anyakönyvben sem, csupán a római katolikus plébánia halotti anyakönyve őrizte meg a fiatal katona tragédiájának emlékét: A halál időpontja: 1940. november 22. Az elhunyt neve: Baczka Pál ejtőernyős katona, Baczka Pál és Antalics Julianna fia. Születési hely: Szécsény. Lakhely: Pápa, Huszárlaktanya. Életkora: 22 év. Halálnem: ugrás közbeni baleset agyalapi, gerincoszlop, felső lábszárak törése. A temetés helye és ideje : Pápa, Alsóváros, 1940. november 24. A temetést végezte: P. Simon Gyula kórházi lelkész.

57 A harmadik halálesetre tíz nappal később került sor. Az eset azért is megdöbbentő, mert egyik legügyesebb ejtőernyős, az egykori kísérleti keret tagja volt az áldozat. Erről az esetről Szokolay Tamás részletesen ír emlékezésében: ,JZnnek az előzménye az, hogy megkértük Hehs Ákos mérnök-főhadnagyot, kísérletezzen ki számunkra egy olyan ernyőt, melyen a zuhanó test forgását megakadályozó berendezés van. Még a nyár folyamán kértük őt erre. Szeptember elején értesítettek minket, hogy az ernyőkből három darab elkészült. Kértük, hogy csináljon mindegyikkel húsz-húsz próbadobást, és küldje el, ha beváltak"™ Az ejtőernyők megérkeztek, s Bertalan őrnagy 1940. december 2-án mindhármat ki akarta próbálni Szokolay Tamás segédtiszt és Tassonyi Edömér főhadnagy segítségével. Mivel közben a segédtisztet a géptávíróhoz szólították, Elek Gábor őrmester, a legrégebbi ejtőernyősök egyike vállalta helyette a feladatot. Mi történt voltaképpen? ,Mindhárman ezer méter magasságból ugrottak ki, és a fékező ernyő alkalmazásával ötszáz méter zuhanás után nyitották a háternyőt. Bertalané és Tassonyié kifogástalanul működött. Elek őrmester háternyője a nyitáskor átcsapódott a fékernyők kötelén, és nem tudott kibontakozni. Nem vesztette el a fejét, és azonnal nyitotta a hasernyőt. A mentőernyő pedig (Micsoda szörnyű véletlen) egyenesen beleszaladt a lobogó háternyőbe. Az ugró most sem vesztette el a fejét. Megpróbálta az ernyőket szétcibálni, de ez nem sikerült. Földközelben aztán abbahagyta az ernyőkkel való küszködést, és megpróbált olyan testhelyzetet felvenni, hogy lehetőleg életveszélyes sérülés nélkül sikerüljön ezt az erősen csökkentett, de még mindig 60- 70 km/h sebességű zuhanást túlélni. Ez sikerült is neki, de mindkét sípcsontja, combcsontjai és medencecsontja is eltörött. Eszméletét nem vesztette el, és mikor a mentőautóba tették, arra kért, hogy lássam el helyette a garázsmesteri teendőket. Megígértem, meg is tettem. A kórházban állapotát nagyon súlyosnak ítélték, de nem találták életveszélyesnek, hacsak nem jelentkeznek súlyosabb belső zúzódások. Természetesen így is rokkant maradt volna egész életére."

5 9 Sajnos a belső vérzések bekövetkeztek, tüdőembólia és szívgyengeség is fellépett, így Elek Gábor hamarosan meghalt a kórházi ágyon. Temetésével kapcsolatban Szokolay Tamás ezt írta: „Még ma is elszorul a torkom, mikor arra a szomorú temetésre gondolok, ahol sok kemény legénynek kiesett a könny a szeméből. Bertalan őrnagy az ejtőernyős mesterugró jelvényt, melyet nem régen nyert el, hatalmas koszorúba fonatta, és ezt tette a bajtársak nevében a koporsóra. Nagyon nehéz volt megszokni, hogy Elek Gabi nincs többé."

6 ° Az igen rokonszenves, 25 éves fiatalembert a temetési szertartás után özvegy édesanyja kívánságára szülő-