Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Hadikrónika - Huszár János: Ejtőernyős krónika (1938–1941)

HADIKRÓNIKA 103 5. ábra. Kötelékugrás (SM 75-ös gépekből). tás során szépen haladtak, lesiklásban és futásban komoly jártasságot szereztek. Egyetlen baleset fordult elő, egyik katona a lábát törte. A huszti kórházban részesítették orvosi kezelésben. Hazaérkezés után folytatódott tovább a tisztesiskola, melynek vezetője Kiss Zoltán hadnagy volt. A legénységi iskolában folyó munkát Majthényi Imre hadnagy irányította. A síkiképzés itt is folytatódott tovább, ezt Szokolay Tamás hadnagy vezette, akit még ekkor is az országos síversenyek egyik reményteljes szereplőjeként tartottak nyilván. Bakonyjákóra jártak ki kisebb csoportokban gépkocsival. Itt jóval kisebbek voltak a lehetőségek de a formában tartásra ez is megfelelőnek bizonyult. Az ugrásnál erősen igénybe vett lábak erősítését mindenképpen jól szolgálta.

3 6 Márciustól kezdve Pápán a két iskola mellett egy csoport újonc kiképzése is folyt. A hónap elején száz fő önkéntes jelentkező érkezett különböző csapattestektől, Szokolay hadnagy foglalkozott velük. Mire az első ugrásig eljutottak, mindössze harmincan maradtak. Jöttek tisztek is, két főhadnagy. Nekik csupán az ugrások technikájával kellett megismerkedniök, s természetesen ott kellett lenniük az alapozó tornagyakorlatokon, melyeket gyakran maga Bertalan Árpád őrnagy vezetett. Az egyik, Labancz Gyula az ugrások teljesítése után vezérkari iskolába távozott, Molnár Lajos itt maradt, s az alakulat egyik legnépszerűbb tisztje lett. Március végén megindult a nagymennyiségű hó olvadása, s teljesen feláztatta a repülőteret, mely április közepéig használhatatlanná vált. Csak utána lehetett megkezdeni az ugrási gyakorlatokat.

3 7 A repülőtéren gondnokság működött, mely gondoskodott a repüléssel és ugrással kapcsolatos felszerelésről. Velük szemben panaszra nem volt ok. Közreműködésükkel kitűnő magyar gyártmányú ejtőernyőkből egy egész századnak elegendő menynyiség érkezett. Mindenkit elláttak repülőruhával (overallal), repülősapkával (haubéval) és nyersgumi talpú fűzős csizmával, mely az ugrásoknál nagyszerűen védte a lábat. Ezt a legénység és a tisztesek csak kivételes alkalommal viselhették, a tisztek és tiszthelyettesek többnyire ebben jártak. A III. hadtest a soproni 8. gyalogezredhez utalta gazdászati szempontból a századot. Innen kapták az étkezéshez a fedezetet, az egyenruhákat, a lőszert, a fegyvereket és egyebeket. Az általuk biztosított ellátással sohasem volt megelégedve Bertalan Árpád és tisztikara. 8 A legnagyobb szükség repülőgépekre volt, hiszen a szakaszgyakorlatok után lehetőséget kellett volna teremteni a századkötelékben történő gyakorlatokra is. A Savoya gépek átalakítása azonban Csepelen elhúzódott, így nem lehetett mást tenni, mint a rendelkezésre álló egy gép felhasználásával az ide vezényelt, s a Capronikon repülő pilótákat megtanítani a Savoyák vezetésére. Segesváry főhadnagy, aki a polgári légiforgalomban gyakran közlekedett Savoya gépekkel, kitűnő tanítómesternek bizonyult. A várakozás időszakában négy pilótát, Gelencsér Ferenc hadnagyot, Sághy László zászlóst és két altisztet vezetett be a számukra ismeretlen óriásgép vezetésének titkaiba. Közben jó hírek is érkeztek! A Székesfehérvár-Sóstón elhelyezett repülőgép javítóműhelyben sikerült megterveztetni és elkészíttetni azokat az ejtőernyővel ledobható tartályokat, melyek segítségével golyószórókat, géppuskákat, és lőszert lehetett bevetés alkalmával a földre juttatni. Nagy esemény volt ezekben a hónapokban a keret első tisztjeihez tartozó Pataki Géza főhadnagy esküvője, melyen a bajtársak illő módon kívántak megjelenni. A szertartásra és a lagzira a menyasszony falujában, Jakon került sor. A násznép nem kis meglepetésére a pápai alakulattól meghívott vendégek a csodálatos árpádkori templom mellett ejtőernyővel ereszkedtek alá, úgy csatlakoztak a násznéphez.

39 1940. május 1-én került Pápára vezénylés útján Kelemen Károly repülő-százados, a magyar légiforgalomtól, a MALERT-től. Mint pilótának szinte legendás híre volt. A polgári légiforgalom keretein belül majd minden európai főváros repülőterével megismerkedett. A Savoya gépek kiváló szakértőjeként tartották nyilván. Szükség is volt az ő ügyességére, tudására, mert közben Segesváry főhadnagyot elhelyezték. Mindenki nyereségnek könyvelte el a rokonszenves Bene László repülő főhadnagy érkezését is. Kelemen energikusan hozzákezdett a szervező munkához, mellyel voltaképpen megvetette az ejtőernyős szállító század alapjait. Tiszthelyettesi rendfokozattal rendelkező megbízható pilótákat vezényeltetett Pápára, s gondoskodott a műhely szerelő gárdájának megerősítéséről is. A meglevő egyetlen géppel folytatta tovább a pilóták átképzését aSavoyákra.

40 Május 7-én újabb száz Fővel gyarapodott a létszám. A beérkező újoncokkal Pataki főhadnagy foglalkozott. A kiképzés során ezek száma harmadára csökkent. Ebben a hónapban került sor a tanfolyamok zárómozzanataira is, a gyakorlatokra, melyek során az elsajátított ismeretek és készségek jó alkalmazásáról adtak számot a katonák. Erről számol be Szokolay Tamás emlékezésében: ,A májusi szép időt alaposan kihasználtuk. Teljes létszámú szakaszgyakorlatokat tartottunk a rendelkezésre álló négy repülőgéppel. Ismeretlen terepen, a szakaszparancsnok által térképről meghatározott helyen harcgyakorlattal egybekötve történt az ugrás. Különböző típusgyakorlatokat dolgoztunk ki és hajtottunk vég-