Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.

Vita - Makkay János: Pannonia vagy Dácia?

lb VITA В hosszas eszmefuttatására tehát azért volt szükség, hogy ezt a megállapítást mint a sajátját közölhesse velünk. Nemcsak a tiszaszőlősi kincs, hanem más, reges régen napvilágot látott kincsek ügyében valóban nagyon fontos a múlt századi nyomtatott és kéziratban maradt források lapozgatása. В bizonyára olvasta könyvecskémben azt a részt, miszerint Ipolyi Arnold „Értesülését aligha azokból az 1846 óta Bécsben többször is megjelent könyvekből szerezte, amelyek megemlítették, sőt egy esetben még metszetben is közölték a kincstárba 1840-ben beszolgáltatott aranytárgyakat." (Makkay 1985/1, 26-27). Bármilyen szorgos lapozgatója is volt В a múlt századi elődök munkáinak, bizony csak valamikor 1985 szeptembere után kezdte ő el ennek a mondatnak a nyomán keresgélni ezeket a régi híradásokat. Cikkében pedig csak azokat használja, amelyek kópiája megtalálható az MTA Régészeti Intézet Adattárában. J. G. Seidl Krónikáját idézi (B 58, col. d. felül), három árulkodó hibával. Az eredetiben ui. nem Tisa-Söllös, hanem Tisza-Söllös van, nem Golddrahten, hanem Golddrähten, nem im Gewicht, hanem im Gewichte. A szóban forgó mű pontos címe pedig nem Österreichische Blätter für Literatur und Kunst . . . (ahogyan В az MTA RI kartonjáról idézi), hanem Schmidl's Österreichische Blätter für Literatur und Kunst . . . VIII. Ungarn mit seinen Nebenländern. A. Königreich Ungarn. Ezen kívül a többi, általam csak említett egyéb munkát Bécsből В nem használja. Furcsának tartanám, ha soha nem vette kézbe azt a könyvet, amely valahogyan mégis csak a tiszaszőlősi kincs őskiadványának számít, hiszen ott van benne az egyik szőlősi tárgy metszete is. Még furcsább lenne, ha kiderülne, hogy úgy írt a nagyszentmiklósi kincsről, hogy annak editio princeps-ét sohasem látta. Abból a tényből, hogy hosszú cikkében nem hivatkozik a tiszaszőlősi 10 menetes aranytekercs metszetben 1850-ben (!) közölt ábrájára, arra kell következtetnünk, hogy a nagyszentmiklósi kincset 1850-ben közlő kötet sohasem volt a kezében: Joseph Arneth: Die antiken Gold- und Silber-Monumente des К. К. Münz- und Antiken-Cabinetten in Wien. Mit XLI Tafeln. Wien 1850. A tekercs metszete a G VII. táblán alul középen látható. 26. В 59, с. d. 4-5. sor, 63, с. s. 7—8. sor, с. d. 14. sor: ,,a Tariczky Edétől [mint már láttuk, Endre] 1876-ban feltálalt fantasztikus lovassír", Tariczky ,,álmodta meg a 'lovával eltemetett aranyvértes, aranysisakos lovagot' ". Mindez nem így van! Salamon Elek szőlősi birtokos özvegye 1840. július 12-én írott hivatalos levelében ugyanis a következőket jelentette: ,,viri olim praepotentis cadaver, elluvione Tibisci praeindigitatum effodiendo, aureas fibrillas, alias idgenus armigerorum eius aevi ornamenta comperiendo". Tariczky ezeket, a bírósági nyomozati jegyzőkönyvekben megőrzött iratokat sohasem látta, így az ő későbbi ,,folklor

,,-gyűjtése, valójában gondos terepjárási adatai nagyon jó összhangban vannak ezzel — és a többi bírósági okirattal. В egyébként szó nélkül hagyja azt, amit hangsúlyozottan kiemeltem: Tariczky először rézkorinak (!) akarta keltezni a szőlősi aranyakat (Makkay 1985/1, 46). 27. В 62, с. s. alulról 5-6. sorok: Tariczky magyar nyelvű eredeti szövegének Rómer-féle francia fordítása - В állításával ellentétben — nem pontos. Ezt - amennyiben öszszehasonlítja a két szöveget — В maga is be fogja látni. 28. В 63, с. d., csillag alatti jegyzet: В eme eszmefuttatása, azon kívül, hogy semmi köze tudományos kérdésekhez, nem felel meg a valóságnak. A ,,billikom-"ról én nyomoztam ki, hogy korongolt edény, és remélem feltételez rólam annyit В., hogy tudom: a rézkorunkban még nem használtak korongolt kerámiát. Másrészt 1982 decemberében, amikor В a billikom röviddel korábban felfedezett fényképét elkérte tőlem felhasználására — és természetesen meg is kapta! - tájékoztattam arról, hogy az edény várakozásomnak megfelelően korongolt volt. Népszerűsítő könyvem megírásához akkoriban még hozzá sem kezdtem, így а В által itt gyanított prekoncepciónak — egy régész talán jobban megérti, ha így írom: — időrendi akadályai is lettek volna. Mindezeknek, továbbá annak a tudatában, hogy В most engem is megelőzve (lásd még a 32. pontot is!) először közli évtizedek óra a billikom fényképét, ezt a jegyzetét nemcsak teljes egészében valótlannak tartom, hanem bármiféle tudományos igényhez méltatlannak is. В egy további torzítása az is, hogy szerinte a billikomot könyvecskémben kissé megszépítve rajzoltattam át (B 60). Ha valaki а В által most közölt fényképet és a rajzot egymás mellé teszi (B 18. ábra, illetve Makkay 1985/1, 3. ábra), akkor láthatja, hogy megszépítésről szó sincs! Egy további, minden alapot nélkülöző B-féle feltételezés a billikom színével kapcsolatos. így ír (63, csillagos jegyzet): „18 képünk régi felvételén a tiszafüredi [helyesen tiszaszőlősi, csak a felvétel van és a billikom volt a tiszafüredi múzeumban] talpas csésze csillogó feketének látszik, nyilván simított felülete, sötétszürke színe és a megvilágítás miatt". В téved, a serleg nem azért látszik feketének, mert sötétszürke volt, hanem azért, mert valóban csillogó fekete volt. Nem akarom most idézni Tariczky számos leírását a billikomról, amelyekben kivétel nélkül csillogó fényes fekete színéről ír, mert В ezeket az adatokat is a folklórba fogja utalni. Ehelyett Hampel Józsefet idézem, akinek még a kezében volt az edény 1898-ban. Azt írja, hogy ,,egy feketés ... sima felületű edény, . . . amely majdnem antik ízlés szerint van fölépítve". A füredi múzeum leltárkönyve (1877. 13., ill. 58. tétel) szintén fekete színű serlegről beszél. В számára azért lett volna fontos e billikom szürke színe, hogy alább bemutatásra kerülő, szarmata-kori „párhuzamaihoz ''jobban hasonlítson. A zakroi obszidián-kehely nem a В által kitalált okból került könyvem képei közé. Rézkori obszidián-edényekről volt szó, és mivel nem sikerült a Cimeliotheca-ban leírt, magyarországi obszidiánból csiszolt, 18. század végi edényre rábukkannom, mégis szerettem volna bemutatni, hogy valóban létezik obszidián-edény. Tálakról nem állott rendelkezésemre felvétel (az acem-höyüki leletek töredékek!), viszont éppen kéznél volt Sugár Lajos felvétele erről a zakroi edényről. В találgatásai és gyanúsít gatásai helyett ez az igazság! 29. A billikom-kérdéshez tartozik még a következő : ha valaki veszi magának a fáradságot, és a tiszaszőlősi billikom fényképét (B 18. ábra) а В által idézett párhuzamai, „testvérei-rokonai" (B 61) mellé teszi, akkor láthatja, hogy azok bizony édeskevéssé testvérei-rokonai a szőlősi billikomnak. Az összehasonlítás megkönnyítésére összeállítottuk а В által idézett szarmata-kori „párhuzamok" rajzait (egyetlen kivétellel, ami szintén tökéletesen eltér a szőlősitől): 1. ábra. Tényleg komolyan gondolja B, hogy ilyen „testvéri-rokoni" párhuzamokkal keltezni lehet egy edényt, és eme párhuzamok alapján ítélve a billikom „egyértelműen szarmata sírból származott"? Az adatok ellenőrzéséhez megemlítjük, hogy Párducz Mihály 1950-ben megjelent könyve nem a Szarmatakor II, hanem a III. 30. В 63, с. d. felülről 14-16. sorok: tökéletesen hamis, és a tájékozatlan olvasót könnyen félrevezető beállítás В részéről, hogy a mojgrádi ún. népvándorlás-kori leletek-