Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.

Vita - Makkay János: Pannonia vagy Dácia?

74 VITA ja" alapján határozza meg: ,,A Tariczky Edétől [természetesen Endre] évtizedekkel később gyűjtött tiszaszőlősi folklórban emlegetett aranylemezes ,csatok', amelyek 8 számhoz [feltehetően nem nyolc különböző számhoz, hanem a nyolcas számhoz] hasonlítottak, megfelelni látszanak kettébe hajlított, illetve összegyűrt dudoros korongjainknak." (B 31). Képzeletben hasonlítsunk hát össze egy ilyen, kettébe hajlított három-dudoros korongot azzal, amit a Tariczky által megőrzött szőlősi folklór mond a csatokról: ,,Több nemű arany csatok melyek közt volt olyan is, melynek, a hímnek párja 26 latot nyomott. Különösen volt 6 és 6 pár aranylemez-csat a 8-as számnak alakjában, csakhogy az alsó fele nagyobb körű volt, mint a felső fele. -- Egyik hat pár nagyobb alakú volt ismét, mint a másik hat pár,- s egyik-egyik párnak társa gombbal volt ellátva, a másik pedig lyukasztott volt az egybeakasztás végett." (Makkay J.: The Tiszaszőlős treasure, sajtó alatt, Budapest, Akadémiai Kiadó, Doc. XXI). Ezek a csatok lennének tehát В jelöltjei a tiszaszőlősi inventárban a négy vagy három Jankovich-korong számára! В német kivonata (80) egyébként valótlanul mutatja be a külföldi szakembernek Tariczky múlt századi kutatásait, amikor azt állítja, hogy azok ,,mit der heutigen Fachbezeichnung — Folklorensammlungen" voltak. Ha gondosabban elolvasta volna Römer Flóris beszámolóját (Rómer 1878, 178-179), akkor láthatta volna, hogy Tariczky komoly régészeti kutatásokat végzett. В nyilván nem tud arról, hogy Tariczky az l?

7

6-os régészeti kongresszushoz legalább 22(!) levelet küldött, amelyek mind régészeti tárgyúak, sőt igen jó térképet és rajzokat készített Tiszaszőlős régészeti lelőhelyeiről és leleteiről. Végül ha szentelt volna figyelmet Tariczky magyar nyelvű cikkeinek is, rájött volna, hogy a tiszaszőlősi lista Rómer-féle francia szövege helyenként mégiscsak pontatlan, és alaposan le van rövidítve. В tehát minden alap nélkül kérdőjelezte meg Tariczky hitelét, és különösen német nyelvű kivonatában ezzel félrevezeti az olvasót. Mindezek, valamint az összehajtott korongok és a 8-as alakú csatok hasonlóságának" a fényében kell tehát megítélnünk a B-féle tétel komolyságát, azaz a három Jan ко vich-féle és a Storno-korong tiszaszőlősi eredetét. 9. В 34, с. s. felülről 3-6. sorok: В kurzívan is kiemelt szövege nem felel meg a valóságnak] Az Orlovinyák helynevet, mint lelőhelyet, nem hallgattam el! Sőt, még B-t is megelőzve, én írtam le legelőször a 20. században, hogy a csepini (B-nál csepini— eszéki!) — csepényi korongok nem másutt kerültek elő, mint az Orlovinyák-pusztán, a Várhov-dombon (Makkay 1985/2,5): „The site itself was . . . most probably on the Orlovinyák = Orlovinjak farmstead, in a village called Tényő or Ténye at that time,on the Varhov mound . . .". Sőt, én közöltem erről a legelső térképet is (Makkay 1985/2, 19. felső ábra). В haragját valószínűleg az váltotta ki, hogy bár - mint maga írja állandóan lapozgatja a múlt századi magyar régészeti irodalmat, de Rómer 1865 mégiscsak elkerülte a figyelmét. 10. В 32, ed.: В kioktató hangon közli, hogy az eddigiekben „említett helységnevek, Eszék és Orlovinyák kivételével, hibás magyarsággal íródtak." Szerinte a helyes magyar formák a következők: Csepény Tenyő/Tényő Nálam e két helynév (Makkay 1985/2, 5.): Csepény Tényő В e kritikája tehát alaptalan kötözködés. 11. В 34, с. d. alsó bekezdés: В azt állítja, hogy „különös jellemzést" adtam Glembay Károlyról. A valóság az, hogy egyáltalában nem jellemeztem Glembay Károlyt (megteszi azt most В maga), csak megírtam feltevésemet, hogy valószínűleg a nevezetes G le m baj-család tagja. Egy népszerűsítő könyvben ez alighanem szükséges volt, hiszen erről a családról szól Miroslav Krleza híres munkája. Az viszont tény, hogy Glembay Károly különösen a magyarokhoz húzott, hiszen Ferenc József 1849-es olmützi manifesztumától 1868-ig Horvátország politikailag cl volt különítve Magyarországtól. Glembay pedig ezekben az években régészeti leletek ügyében nem a császárvárossal levelezett, hanem Pest-Budával! Valójában В jellemzi különös módon Glembay Károlyt (34-35). Többször is kiemeli, hogy gyönyörűen és pontosan rajzoló, precíz adatokkal [kiemelés tőlem] és méretekkel dolgozó" mérnök „pontos rajzán", „a mérnök rajzművészete", hajszálpontosan lerajzolta", ,,kínos pontossággal leméricskélte", etc. A korongokról való Glembay-féle leírás viszont В szerint nem „egyéb rosszul sikerült elméletnél", nem lehet tudni, hogy a kínos pontosságú mérnök a forrásokhoz és adatokhoz ,,mit tett hozzá". Mégpedig azért (B szerint), mert „egy magára hagyott, elkeseredett, történész-régész hajlamokkal megvert idős férfi" lett belőle. В szerint tehát „Azok a kísérletek, amelyek kizárólag Glembay levelére támaszkodva szeretnék azonosítani a tenjei [tényei vagy tenyői] korongokat, eleve kudarcra vannak ítélve" (B 35, с d. alul). Ebben a pillanatban a ,kísérletek" csak az én kísérletem (singularisban), hiszen előttem és rajtam kívül mindeddig senki más nem foglalkpzott^Glembay adataival (és miután cikkemből rájött Rómer 1865 létezésére, immáron В is). В elmulasztja megemlíteni, hogy Glembay adatain kívül milyen más adatokat ismer a várhovi korongok felfedezésére. Az egyetlen ilyen adat von Sacken báró összehasonlítgatása lenne. Ez azonban egyáltalában nem zárja ki Glembay adatainak a hitelességét (amelyek, egyetlen, vagy inkább két darab kivételével) csak a súlyra vonatkoznak. Arról folyik tehát a szó, hogy három, közel azonos méretű korong volt von Sacken kezében. Ettől azonban még lehettek különböző súlyúak, ehhez csak az kell, hogy különböző vastagságúak lettének légyen. Ez a lehetőség nem jutott В eszébe. Ebben az esetben ugyanis Glembay precízsége és a ,,korabeli Európa legnagyobb ősrégészének", von Sackennek a koronglyukakon való átnézegetése (miközben elmulasztotta például lemérni, vagy éppen lerajzolni őket!) igen jól összhangba hozhatók. 12. В 32, с. d.: „A levelet, illetve Rómer írását [Rómer 1865-ről van szó!] teljes terjedelmében újraközli Makkay János is, a lelőhelyet közlő kövérbetűs cím elhagyásával {Makkay 1985/1, 160-161)." В állítása nem felel meg a valóságnak, nem közöltem a teljes Rómer-cikket! B-nak erre a valótlan állításra a 9. pontban tárgyalt ötletéhez volt szüksége. 13. В 35, с. s. 23-27. sorok: В elmulasztotta megemlíteni, hogy a Bécs és Pest-Buda közötti hajdani gyors tudományos tapasztalatcseréről való megjegyzést — aranykorong-ügyben - nálam olvasta (Makkay 1985/1, 163. Nem korrekt eljárás! 14. В 35, с. d. alul, 36 es. felül: В elmulasztja megemlíteni, hogy „megállapítása", miszerint a tényői legény korongjai az Egger-testvérekhez kerültek, nem az ő eredeti gondolata, hanem ezt is nálam olvasta (Makkay 1985/2, 7), sőt, majdnem szórói-szóra vette át az én szövegemet, idézés nélkül. Szintén nem korrekt eljárás! 15. В 38, с. d. alulról 13-17. sorok: В szerint cikkemben „így lesz . . .egy és ugyanazon korongból két különböző lelet: ,Kárász Géza 2. korongja' (1985/2, Cat. 15) és a Rosen-