Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.

Vita - Makkay János: Pannonia vagy Dácia?

VITA 73 MAKKAY JÄNOS PANNÓNIA VAGY DÁCIA? Megjegyzések a magyar ősrégészet múltszázadi és jelenkori történetéhez A közelmúltban Bóna István (a továbbiakban B) két cikket jelentetett meg a Veszprém Megyei Múzeumok Közleményeinek 18., 1986. évi kötetében, a 21-82., illetve a 95-113. oldalakon. Jórészt általam írott, részben népszerűnek, részben tudományos célúnak szánt munkákat bírálva. Az alábbiakban e bírálatok esetenként inkább pamflet-szerű, semmint tudományos érdekű tételeit szeretném rövid elemzés alá venni, és ha a rendelkezésre álló adatok ismételt elemzése úgy hozza magával, visszautasítani. Mint az olvasó tapasztalni fogja, következetesen csakis olyan dolgokról lesz szó, amelyek valóban a régészettudomány körébe tartoznak, és nem foglalkozom olyan kérdésekkel, amelyeknek az elfogulatlan tudományos kutatáshoz semmi közük (jóllehet В hosszú bekezdéseket szánt ilyesmiknek). Általános megjegyzésként talán annyit, hogy mindenkinek kijár a ius erroris. Ha azonban valaki csaknem száz nyomtatott oldalt szán arra, hogy mások valós vagy vélt hibáit, tévedéseit okkal vagy ok nélkül korrigálgassa, akkor vélhetően különösen vigyáznia kellett volna arra, hogy újabb tévedésekkel ne terhelje tovább a szóban forgó, kétségtelenül kuszává vált témakört. Nem is beszélve arról, hogy szemmel láthatóan szándékos belemagyarázásoknak, ferdítéseknek, jó néhány adat minden eddiginél hanyagabb kezelésének semmiféle helye nem lehet. l.B 27, columna sinistra (a továbbiakban c. s.), 26—29. sorok: egy csepini — csepényi leletegyüttest nem én ötlöttem ki, hanem — úttörő elődeink nyomán — így írt róla már В is, igaz, hogy még bonyolultabban: Eszék és Csepin (tehát még nála sem Csepény : ArchÉrt 89,1962, 277). 2. В 27, columna dextera (a továbbiakban с d.), 1—18. sorok: a Jankovi eh -korongok sorrendje nálam nem hibák halmazatának eredménye, nem téves elméleti alapok következménye. Hanem egészen egyszerűen Rómer 1865 sorrendjét vettem alapul: a—b—c, tehát e korongok legelső, még ábrák nélküli közlését. Másrészt a ma érvényes MNM leltári számok szerint vettem őket sorba. Tehát 5. 1852. 18=68. 24. 127, majd 5. 1852. 20 - 68. 24. 126 (eddig tehát az Érdy-sorrend!), majd az újra nem leltározott korong: 5. 1852. 19. В e kérdéshez fűzött feltevései tehát találgatások. Számomra úgy tűnik, hogy e három korong leltári számainak megállapítása, mint В is írja, valóban reménytelen (26). Hiszen В ebben a cikkében, amelynek fő célja mégis e Jankó vi eh-korongok kérdéseinek a rendbetétele volt, rögtön a bevezetésben elvéti a leltári számokat. Úgy véli ugyanis, hogy a szerintem 1968-ban újra nem leltározott korongot mégiscsak átleltározták, és így az 5. 1852. 19-es Jankovich-darabnak ma 68. 24. 125. lenne az új leltári száma (26). Meggyőződhet róla, hogy nem így van: az MNM Régészeti Leltárába 68. 24. 125. alatt egy lelőhely nélküli aranyhuzal van beírva (Ö 657). Nem ellenőriztem В két cikkének minden, helyesbítés" okán hozott adatát, de ez a „korrekciója" kissé megingatta bizalmamat . 3.B 27, с d., alulról 21-23. sorok: nem tudom, honnan származik az az adata B-nak, hogy ,,óriási energiával" kerestem a korongokat az Omatus-Ъап. Mint alább a 35. pontból kiderül, В meglepően kevés figyelmet szentelt annak, hogy pontosan idézze az Ornatus adatait. 4. В 28, с. s. 1-31. sorok: В szerint a következőket írtam: ,,Az ötletet, hogy a korongok Jankovich valamely saját s éppenséggel pannóniai' birtokán kerülhettek elő, csak egy minden más lehetőséget elutasító elmélet szülhette." A valóságban nemcsak Jankovich pannóniai, hanem pannóniai (dunántúli) és felvidéki (ma szlovákiai területen levő) birtokairól írok. Tov.ábbá arról, hogy a korongok akár Jankovich birtokain, akár másutt is előkerülhettek: „Another possibility is that . . . they were not found on his estates". В állítása tehát nem felel meg a valóságnak. 5.B. 28, с d. és 29. c. s., felül: bírálja azt a mondatomat, hogy ,,sem hazánkban, sem másutt Európában egyetlen múzeumban, egyetlen kincskereskedőnél nincs nyoma olyan korú és jellegű aranyak felbukkanásának, amilyeneknek a bécsi leletek alapján legalább részben Tiszaszőlősről származniuk kellett" (Makkay 1985/1, 21, saját kiemelésem). В szerint ugyanis van nyoma ilyeneknek, ezek pedig a Jankovich-korongok lennének. Én azonban nem bármiről írtam, hanem olyan jellegű aranyakról, mint amilyenek Szőlősről Bécsbe jutottak. В gúnyolódása ellenére ma is áll, hogy sem az USA-ból, sem Nyugat-Európából ma sem ismerünk olyan „bécsi típusú" aranyat, amely egyúttal szőlősi is lehetne. Az már В további feladata, hogy az Érdy—Jankovich—

Literati-féle Tiszaszőlős-elméletét konkrét adatokkal is bebizonyítsa, és nem csak látványos találgatásokkal. 6. В 31, с. s. alulról 3—12. sorok: В nem értette meg, mit is írtam Hampel megjegyzéséről a Storno-korong rajzán. Úgy véli, hogy a Bük/k megjegyzést ,,párhuzamként, netán lelőhelyként" értelmezem. Szövegemben szó sincs lelőhelyről (Makkay 1985/2, 20). Egyszerűen arról van szó, hogy Hampel, aki a Storn i-korongról készített rajzát élete végéig őrizte, az 1882-ből származó rajzára 1898-ban vagy később ráírta, hogy [a Stornokorong párhuzama a] Bük/k korong. Ami pedig igaz is! Ennek megfelelően soha nem írtam le azt, hogy a Storno-korong lelőhelye esetleg Bük/k lehetne. 7. В 30, 5. ábra: a Storno-korong B-féle rajza nem Hampel vázlatának felel meg (ahogyan azt az ábra aláírásában állítja), és nem készülhetett Makkay 1985/2 nyomán, hanem В saját fantáziájának az eredménye. Honnan vette pl. a cca 1/2 méretarányt? Honnan tudja, hogy hol volt a két-két átlyukasztás, hogy a befelé haladó dudorocskák egy része nagyobb volt a többinél, hogy a dudorok milyen messze voltak a peremtől, és hogy körülöttük kis poncolt árkocska is volt (van). E kérdésben német kivonata még jobban eltér a valóságtól. В megjegyzésével (73) ellentétben egészen pontosan utaltam a Storno-korong adatára az Ötvösmű-kiállítás katalógusában (p. 12, No. 7), másrészt csak gyenge lehetőségként említettem, hogy a darab akár a Csepin-Csepény kincs része lehet: „this piece may have come from Csepin" (Makkay 1985/2, 10). В nem vette volna észre, hogy itt csak feltételes módról van szó? 8. В 31, col. d.: В szerint a 2. Jankovich-gyűjtemény három és a Storno-korong azért származik „okvetlenül azonos leletből", tehát a tiszaszőlősiből, mert van egy közös vonásuk. Mégpedig az, hogy már 1852. január 22-én sem lehetett semmit sem tudni a lelőhelyükről. Ezt a már 1852-ben ismeretlen lelőhelyet В 1987-ben Tiszaszőlős „folklór-