Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.

Tanulmányok - Ács Anna: Szőlőművelő és bortermelő gazdaközösségek Tapolcafőn (1759–1943)

8 TANULMÁNYOK IV. A hegyközségek szigorú szabályok által kötött életet éltek. Az artikulusokat a szőlőhegyek birtokosai alkották a földesúr felügyelete alatt, néha pedig az uraság a saját szabályzatát tette kötelezővé a közösség számára

49

. Az örökváltság után a polgári tulajdonná vált szőlőbirtokok rendjének meghatározására új artikulusokat szerkesztettek a gazdák, amelyek a hegyi élet szinte minden mozzanatára kiterjedtek.

50 Szokás szerint megszabták a szőlőbirtokok elidegenítésének és öröklésének módjait is. Hagyományosan minden ,,h egy gyűlésen", hegyközségi közgyűlésen felolvasták az artikulusokat, hogy minden gazda alaposan ismerje a működési normákat, bár azok lényegesen nem változtak az idők során.

5 A szőlőbirtokosok kötelezettségei is alig módosultak az évszázadok folyamán. Szent György napig ki kellett tisztítaniuk a véggyepű és a mellékgyepű rájuk eső részét, rendben tartani a hegyi utakat, ,,göbécsézni" (követ hordani az útra, elteríteni és földet szórni rá) és tavaszszal közösen tisztították meg a hegy kútjait. A szőlőbirtokosok alkalmanként egyéb közösségi munkákban is részt vállaltak. A hegyközségek — különösen az örökváltság után — tetemes vagyont halmoztak fel. Bevételeik a büntetésekből, a birtokok átírásáért, „bevallásáért" fizetett pénzből, a vadászati árendából, a ,,fűbér"-ből, az alsó- és felső mellékgyepű árendájából, a nyári és téli pásztorpénz beszedett és kifizetett összegének különbözetéből származtak.

52 A birtokosok hegyközségi hozzájárulást is fizettek a közös költségek fedezésére: különböző javíttatásokra és a közösségi összejövetelek megrendezésére. Kiadásaik között szerepeltek az adók: a földesúri cenzus, majd az állami adó, a puskaadó, a megyei és országos alkalmi adók, amelyeket a hegyközségeknek egy összegben kellett befizetni, ezért azokat előre beszedték a szőlőbirtokosoktól

5 3

. A közösség tőkepénzének nagy részét a múlt század utolsó harmadától a gazdáknak kiadták adóslevélre, évi 5 — 15%-os kamattal

54

. A hegységek így sajátos hitelintézetet működtettek saját vagyonukat, tőkéjüket forgatva, egyre növelve. A gyepűjárás mellett a szőlősgazdatársulások életének vidám eseménye a borkóstoló volt. A borok elforrása után, hagyományosan húshagyó kedden tartották a hegybíró házánál, később az Olvasókörben. Minden gazda hozott magával az új borából néhány litert és egymás borát .ízlelgették" nótaszóval késő éjszakáig. A szüreti bált és az azt megelőző felvonulást a tapolcafői hegyközségek fiataljai együtt rendezték az országosan ismert, általánossá vált forma szerint.

55 A bál napján a vasárnapi litánia után a hordókkal megrakott és sátorszerűen szőlőfejekkel díszített szekéren maskarába öltözött legények és lányok járták végig a falut, kihirdetve a szüreti bált. Az úton végig énekeltek a szekér mellett haladó cigánybanda kíséretével. A menet a bál színhelyétől, a kocsmától indult és oda tért vissza. Amint visszaértek, megkezdődött a bál. A táncterem, esetenként az udvaron e célra felállított szín mennyezetét szőlőfürtökkel aggatták tele. Aki lopott belőlük s tetten érték, tréfás büntetést kapott. A szüreti bálok mindig közkedveltek és népesek voltak, mert Tapolcafőn a Szent István napi aratóbál után a szüretig, október közepéig, legfeljebb végéig nem rendeztek egyéb mulatságot. V. A tapolcafői szőlőmüvelés és bortermelés egészét átfogó, az egy vagy több szőlőhegy birtokosságát rendtartási és művelési keretbe vonó hegyközségek, hegységek párhuzamosan működtek és a hagyományozódás révén a szabályzataik is hasonlóak voltak. Közöttük az idők folyamán, különösen a szőlődézsma örök váltságát követően állandó kapcsolatok alakulhattak ki: közös, több hegységen áthaladó szekérutat építettek, együtt fogadtak pásztort, a vadászati árendát, amelyet az összes szőlőhegy után egy összegben fizettek, mindig egy megbízott gazdaközösség elöljárósága vett át majd osztott szét a hegyek területének arányában és közös rendezvényük volt az évenkénti szüreti bál. E különleges, főként a gazdasági ésszerűség elvén és a rokonsági viszonyok révén létrejött kapcsolatrendszer további elemeinek feltárása a kutatómunka folytatását teszi szükségessé. MELLÉKLET I. ANNO DNI MDCCLXI ,,Az Dobogó Névü Szőlő Hegynek a Tekénttes Földes Uraságnak ki adattatott Articulussai e Szerént következnek: I. Valamint más Szőlő Hegyekben Hegy Mesterek, Tanátsok és Esküitek válosztatni Szoktak, a kik az Hegybéli dolgokban, a Hegynek Articulussai és Törvényei Szerént, kinek nem csak igasságot tesznek s azt ki Szolgállyák, de másképp is magok hivatalokban mindenképp mindenekben hiven és igazán el járnak: ugy ezen Helségben is, hogy mindenek előtt Hegy Mester, Tanátsok és Esküitek, az Helség által valosztassanak Szükséges, Vagy azért a ki illyen Hivatalokra az Helség által válosztatni fog, négy Forint, büntetés alatt tartozik magára fel válolni s külömben attul magát meg se válthossa. II. dik Az Szőlő Hegyen tejendő Károknak el távoztatására Szükség, hogy jo gyepűvel, vagy is jo mély árokkal környül vétettessék és ugy tartassék, vagy azért 2. ábra. Veszprém Megyei Levéltár (VemL) Térképgyűjtemény. Telekjegyzőkönyves térképek. Tapolcafő 1860 k. (Áttekintő lap).