Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.

Tanulmányok - S. Lackovits Emőke: 16–17. századi kéttornyúlaki párták és párhuzamaik

TANULMÁNYOK 37 ami természetesen nem zárja ki azt, hogy arannyal, ezüsttel és drágakövekkel ékes nem volt közöttük. Pl. a debreceni főbíró lányáé, Dobozy Sáráé, stb. Mindezekre legbiztosabb tanúk elsősorban a megmaradt tárgyak, a temetőfeltárásokból előkerült pártatöredékek, esetleg egész párták. Mindezek mellett jelentős viselettörténeti forrást képeznek a 16—17. századi ábrázolások is, amelyeknek teljes körű feltárása minden bizonnyal újabb adatokkal gazdagítaná a kutatást. Pl. Erdélyből, 17. századi ábrázolásokból egyszerűbb kivitelű abroncspárták is ismeretesek. A lakompaki kastélyban pedig az egyik 17. századi ábrázoláson még vendéghajfonatos fátylas párta látható/

3 A párta korai

; Európa-szerte általános viseletét a templomok női szenteket ábrázoló szobrai, képei is igazolják, ugyanis párta keríti fejüket. Megtalálhatók ezek Strassburgban, Naumburgban, de a 15. századi németalföldi Madonnák fején egyaránt.

74 A 16—17. századi forrásokban szereplő főnemesi párták selyemből és bársonyból készültek, gyémántdíszes, aranyos boglárokkal és drágakövekkel ékesítették őket. Losonczi Bánffy Istvánné Károlyi Kata hozományában 1595-ben négy, drágakövekkel dúsan megrakott párta és öt hasonlóan díszes koronka volt.

75 Thurzó Borbála hozományában 1612-ben hét aranyos, drágaköves köpetről olvashatunk, amely a Thurzó család leányainak volt divatos fejviselete, Radvánszky szerint talán a pártát helyettesítette.

76 Thököly Mária 1643-ból származó hozományjegyzékében hét, rendkívül gazdagon díszes, atlaszselyemből és bársonyból készült, arany bogláros, többszáz apró és öreg drágagyönggyel díszes pártát számolhatnak meg/

7 1643-ban I. Rákóczi György kincseinek inventálása alkalmával tizenhat, bogláros, gyémánttal, rubinnal díszes pártát írtak össze .

7ff Petki Farkasné Borsvay Erzsébet testamentumában 1647ben négy aranybogiáros, egy fehér igazgyöngyös, Lázár Ádámné Dániel Anna végrendeletében (1757) pedig arany rubintos-bogiáros párta szerepel. E pártafelsorolásokat hoszszasan folytathatnánk. Elegendő idézni a Történelmi Tár múlt század végéről és századunk elejéről való korai köteteit. Adatokban leggazdagabb azonban Radvánszky Béla munkája, aki a Thököly, Rákóczi, Zrínyi, Paksy, Monaky, Vay, Thurzó, Károlyi, Ujfalussy, Báthori, Bethlen, Barkóczy, Illésházy, Viczay, Esterházy, Tatay, Woiszka, Palugyai, Kerecsényi, Draskovics, Ruszkai Dobó, Máriássy, Lórántffy, Félegyházi, Korlátkeöy, Lónyai, Serédy, Feleky, Bár czay, Radvánszky, Кару, Zay, Borsos, Büky, Wesselényi, Sulyok, Gersei Petheö, Kamuthy, Korniss, Bocskai, Kendy, Ráskay, Perényi, Nádasdy, Dóczy, Petrőczy, Andrássy családok levéltárából a viseletre, köztük a pártaviseletre vonatkozóan is rendkívül bőséges adatokat szolgáltat kitűnő, forrásértékű munkájában.

80 Itt azonban oly gazdagon díszített pártákat sorolnak fel, amelyek mögött gazdagságban elmaradnak a Kéttornyúlakon felszínre kerültek. Hasonló állapítható meg némely nemesi kriptából előkerült viselettörténeti maradványról is. Radvánszky Béla munkájának szempontunkból a legnagyobb értéke, hogy segítségével megállapíthatók a korabeli pártatípusok. Ugyanis a díszítmény különböző, rendkívül gazdagon változó, sokszínű volt, amint már utaltunk is rá. Azonban a forma korántsem volt ennyire változatos. A kialakult típusok a 14. századtól nyomonköve the tők, formájuk alig változott valamit a 19. századig. Ezek az adatok a pártáknak formájuk alapján való csoportosítását hitelesítik, ugyanakkor az egyes típusokon belüli különbségek megállapítását is lehetővé teszik. Tehát ezek a 16—17. századi, lányok által viselt párták Radvánszky szerint 2—4 cm széles, kemény szövetből, szőrből vagy bőrből készült abroncsok voltak, amelyeket bársonnyal, selyemmel (atlaszselyem) vagy finom szövettel vontak be. Ez adta a díszítendő felületet, erre kerültek a gyöngyök, boglárok, pillangók (islógok, fiitterek) vagy nemesfémből készült bevonatok. Az egyik legkedveltebb típus volt a gyöngyöspárta. Ennek egyik változatán ritkásan helyezkedtek el kisebb-nagyobb gyöngyök. Másik változatának egész felületét bevonták gyöngyökkel. Ezek a gyöngyök füzérként a széleken húzódtak, csipkeszerüen vették körül a párta felső részét, esetenként a boglárokat övezték vagy a boglárok között ékítették a felületet. A sok drágakővel, arannyal megrakott párta között alapanyag nélkül, csak gyöngyből fűzött is akadt. Gyakori előfordulása azt igazolja, hogy erősen kedvelték a bogláros pártákat. Ezek a boglárok aranyból, ezüstből, készültek, gyöngyszemmel vagy többszínű zománccal voltak díszesek, de akadt közöttük drágakő nélküli ún. parasztboglár is. A bogláros fejékeken a boglárok közét gyöngyfüzérekkel, nagyobb gyöngyszemekkel, esetleg aranyszemekkel töltötték ki. Ismeretesek a tornyos boglárok, amikor egymás fölé rakták a drágaköveket és lemezeket. A bársony és selyem alapanyag többféle színű volt: fekete, fehér, szederjes, testszín, meggyszín, narancsszín. Többszínűek voltak a gyöngyök is: fehér, kék, zöld, fekete, vörös, ugyanígy változott a boglárokat bevonó zománc színe is. Ügyeltek arra, hogy a párták alapszíne és alapanyaga megegyezzen a szoknyáéval és vállával. A forrásokban feltüntetett, rendkívül változatos gyöngyös, valamint a gyöngyös-bogláros pártákhoz ha díszítményeik gazdagságában nem is, de a díszítmények alkalmazásában már közelebb állnak a Kéttornyúlakról származók. Ez mondható el,az I. számú párta és a Radvánszky által bemutatott gyöngyös pártákról. A kéttornyúlaki I. párta esetében is csipkét alakítottak ki a gyöngyökből, s ez a díszítmény rokon a Radvánszky által leírtakkal. A párták között említik az ún. udvarló pártákat is. Ezek a főrangú asszonyok környezetéhez tartozó udvari lányok díszes — gyöngyfüzéres, gyöngyös-bogláros — karikapártái voltak.

81 Utóbbiak szolgálhattak elsődleges mintaként a társadalom alsóbb szintjein élők számára. A korabeli temetőkből előkerült, viszonylag nagyszámú tárgyi anyag többsége a főrangúak által viselt pártáknak egyszerűbben díszített és olcsóbb kivitelű változata, amely a kor köznemesi és kisnemesi, polgári fej viseletéről ad képet, s egyben előfutára a következő századok paraszti leányfejviseletének is. A pártákat az asszonyok házasságukba is magukkal vitték, beletartozott hozományukba. Ezeket aztán lányaik örökölték.

82 Az egyszerűbb pártaviseletről ad hírt a legtöbbet idézett forrás: Apor Péter. Az erdélyiek régi viseletéről írott verses összeállításában a következőket vetette papírra: „Nézd meg, az mint írják az régi szüzeket, Mint ékesítette korona fejeket. Szintén olyanformán képezzed ezeket, Díszes öltözet volt, illetvén szenteket. Az korona megvolt igen szépen rakva Veres kláris, avagy jóféle gyöngy vala, Az kitől mint tölt ki, úgy volt az rakása, Azon vala igen szép drága pántlika."»

3 Apor nemcsak a többféle pártáról, de arról is hírt ad, amit immár tárgyak is igazolnak:kinek-kinek anyagi tehetsége szabta meg, hogy milyen drága pártát készíttet lányainak. Vannak azonban olyan források is, amelyekben a felsorolt viseletek és