Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.

Tanulmányok - S. Lackovits Emőke: 16–17. századi kéttornyúlaki párták és párhuzamaik

32 TANULMÁNYOK nevezett, 10 cm átmérőjű, viaszvirágokkal és csokros szalagokkal ékes karikát tettek.

15 A kazári menyecskefőkötőben is megfigyelhető a párta eleme, az arany csipkével bevont keménypapír csík.

16 A párta itt tárgyi emlékek nélkül veszett ki a viseletből, mindössze emlékezete maradt csak meg.

17 A matyóknál csak a menyaszszony viselte az esküvői szertartás idején a tarka, majd fehér rózsákból kialakított koszorút.

18 A palócföldtől északra, a volt Gömör, Nyitra, Pozsony, Trencsén, Hont megyék egyes falvaiban a szórványosan előforduló tornyos párta mellett a lányok vasár- és ünnepnapokon még a múlt század végén is karika- vagy abroncspártát viseltek, amelyet bársonyra, vörös posztóra rádolgozott aranycsipkével, esetleg gyönggyel díszítettek, a tarkón kapoccsal, szalaggal erősítették fel. Átmérőjük 15—17 cm, magasságuk kb. 4 cm volt.

19 A Néprajzi Múzeum textílgyűjteménye is őriz belőlük többet.

20 A Kisalföldről: Csallóközből, Rábaközből már a múlt századból sincs adat a pártaviseletre. Mindössze a 18. század elejéről ismert egy feljegyzés, amely szerint Komáromban a lányok kb. 2—2,5 cm széles, gyöngy díszes koszorút viseltek, amely egyenlő lehetett a gyöngyös abroncspártával,

21 vagy a Radvánszky által említett alapanyag nélküli, gyöngyből fűzött pártával. Tanulságos a Dunántúl pártaviseletére vonatkozó adatok vizsgálata. Jankó János már a múlt század végén azt tapasztalta, hogy alanyoknak a hajuk végébe kötött pántlikán kívül más fej díszük nem volt a Balatonmelléken.

22 De ugyanezt figyelte meg Kiss Ernő is a század elején Pápa környékén.

23 Azonban a Balaton déli oldalán idős asszonyok emlékeztek még a pintlinek nevezett, csipkével díszített, homlokot övező bársony szalagra, amelyet említettek is Jankónak/

4 Ez a fejdísz látható Veszprém megyéből Franz Jaschke ábrázolásán is. A veszprémi Bakonyi Múzeum néprajzi gyűjteményéből azonban még a századeleji gyűjtésekből is hiányzik ez a leány fejéktípus. A 19. század elején az említett bársonyszalaghoz hasonlót viseltek a Tolna megyei lányok is. A Tolna megyei Sárköz őrizte meg legtovább a lányok pártaviseletét. Ez volt a tulkos párta (csücsökvagy magaspárta), amely fültől fülig keretezte a fejet, elöli tenyérnyi szélesen, két végén pedig elkeskenyedve. Vázát vessző, vászon és faháncs alkotta, amelyet vörös selyemmel, arany és ezüstszállal vontak be. Ebből az alapból emelkedtek ki a keményített vászonból vagy papírszalagokból kialakított, ezüstszállal bevont, két részes, mindig páratlan számban felerősített, kúp alakú tülkök (csücskök vagy boglárok), amelyeknek tetejébe nagyfejű, köves tűt szúrtak. Szélét islógos paszomány szegte, a tülkök közé pedig aranyezüst fórizsból (sodrony) kiképzett virágokat (fémsodrony virágok) erősítettek. Hátul szalaggal kötötték meg.

26 Ezt a pártatípust a századfordulón még a menyasszonyok is viselték, bár készítése a készítő asz szonyokkal együtt kihalóban volt. Ezt váltotta fel a bársonyszalag vagy homlokbársony.

21 A Néprajzi Múzeum textilgyűjteményében több sárközi tülköspártát is őriznek. Ez a pártatípus azért fontos különösen, mert bár méreteiben eltérő ugyan, azonban kivitelezésében és díszítményeiben legközelebb áll a korai, 16—17. századi dunántúli pártatípushoz, amelyre később rá is mutatunk. Úgy véljük, hogy ez a fejdísz kétféle korai pártatípus ötvözetéből alakult ki: formájában a vendéghaj fon at, díszítményében az egyszerű abroncspárta. A tülköspártát felváltó homlok bársony mélyen fedte a homlokot, a középbársony ehhez csatlakozott keménypapír vázra dolgozott gyöngydíszes csík volt, míg a nagy bársony papírcsíkot borító vörös vászonra erősített koszorú, művirággal felékesítve.

28 Utóbbihoz volt hasonló a váraljai tornyospárta is.

29 A múlt századból Baranyából, Pécsvárad környékéről is említettek pártát, formájára, díszítésére vonatkozóan azonban nem közöltek adatokat.

30 Az Ormánságban pedis már nyoma sem maradt a pártának.

3 Somogy megye középső részének református falvaiban vasár- és ünnepnapokon a lányok még a múlt század közepén szalagdíszes pártát és bársony homlokkötőt hordtak,

32 ez azonban a századfordulóra eltűnt. Nyugat-Dunántúlon, Göcsejben is viselték a pártát, de már a múlt század első felében elhagyásáról tudósított Plánder Ferenc. Hasonló a kép az Őrségben is. Nemesnépi Zakál György 1818-ban már mint letűnt fejviseletet említette a pártát: „A lányokk leg Szebb ékessége volt régen ten a' párta,a' melly ' gyöngyökkel és pillangókkal tündökölvén a' fejet körül koszorúzta olly formán, hogy az öszve kötő pántlikák hátul a; hármasba öszve fonyott hajnak tövénél bokroztak. A' díszes pártát ugyan el dobták a' mai Eörséghi hajadonok, . . .

34 Az Alföldön, Szeged környékén a 18. században még gyöngyös pártát viseltek a lányok, amelyet a korabeli leltárak igazolnak.

35 Az 1800as évek második feléből egy újabb pártatípus lett ismert: ez félhold alakú volt, amelyet fehér selyemmel vagy meggy szín bársonnyal vontak be, fehér gyöngyökkel ékesítve.

36 Hódmezővásárhelyen és környékén ugyancsak általános volt a múlt század 30-as éveiig a pártaviselet. Ez a párta karika- vagy abroncspárta volt, arany csipke díszítéssel, amelyről a Múzeum gyűjteményében őrzőitek tanúskodnak. Hódoltságkori régészeti ásatások, 17—18. századi emlékek és leírások vallanak arról, hogy Kecskeméten és környékén koszorú- vagy abroncspártát viseltek, arany csipkével, flitterekkel, gyöngyökkel díszítve a kb. kétujjnyi széles alapot. Előfordult rajtuk a színes üveggyöngyökkel ékes kiemelkedés is — ez volt a boglár, amelyek a párta égés« felületén végighúzódva, egymástól azonos távolságban helyezkedtek el. Viselete a 18. század végén megszűnt. Pedig két évszázadon keresztül háromféleképpen díszített pártát is viseltek itt: a koszorúforma, arany csipkés, pillangóst; a bársony alapú, skófiummal hímzettet és a piros selyemre kúp alakú boglárokkal, színes üveggyöngyökkel díszes, aranyfonállal varrottakat. E három típus az eltérő vagyoni helyzetű polgárság leányainak fejéke volt, amit társadalmi hovatartozástól függetlenül, az említett korszakban mindenki viselt.

38 A pártaviselet a Jászságból is említett.

39 Az 1860-as évekig ünnepi alkalmakra Biharban is feltették a lányok. Formára valószínű, a vásárhelyivel volt azonos 40 A pártára vonatkozó leggazdagabb néprajzi adatok Kecskeméten kívül a Hajdúságból ismeretesek. 1860-ig a párta itt a leány viselet része volt, ámbár az 1840-es, 1850-es évektől fokozatosan háttérbe szorult, csak különleges alkalmakkor került a fejre. 1860 után a feljegyzések mint letűnt viseleti darabról emlékeztek meg

41 A debreceni Déri Múzeumban és a Néprajzi Múzeumban több hajdúsági párta is található, amelyeknek közös jellemzője, hogy kör alakú abroncspárták, több rétegű kéregpapír alappal. 4—5 cm szélesek, 40—45 cm hosszúak. Az alap vászon fedésére kívül fekete vagy sötétzöld bársony, belül virágos selyem borul. Erre erősítették fel a 7—11 boglárt, amelyek alatt fehér gyöngysor húzódik, közöttük pedig aranyhímzés. Az alsó széleket gyöngysor és fémszálas hímzés szegélyezi. A boglárok az alapból