S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)
Rainer Pál: "Az a kép a battallionunk halottainak a temetője. Lehet hogy még az én helyem is ott van" Neuperger Ferenc, szentbélkállai 48-as közös baka levelei az I. világháborúból
tételezhetjük, hogy írójuk ekkorára már valamilyen parancsnoksághoz volt beosztva, ahol szert tehetett ilyen írófelszerelésre és bakatársainál kényelmesebb körülmények közepette írhatta lapjait. (A levelezésből kiderül, hogy írójuk a háború során többféle beosztással is próbálkozott, hogy sorsát elviselhetővé tegye, így volt gránátvetős és szanitéc is.) Mielőtt rátérnék maguknak a fényképeknek az ismertetésére, nézzük meg, hogy mit tudunk magáról a levélíróról, családjáról, lakóhelyéről. A római katolikus, neve alapján nyilván német származású Neuperger család az akkor Zala vármegyéhez (napjainkban Veszprém megyéhez) tartozó Szentbékkállán élt. A középkori eredetű (a község első okleveles említése 1273-ból ismert, 1333-ban már temploma is volt),10 Balaton-felvidéki, Tapolca közeli, 1950-ig Zala megyéhez tartozó falunak 1900-ban 747 római katolikus, 6 református és 3 evangélikus lakosa volt," akik jobbára mezőgazdasági munkából éltek. (3—6. ábrák) A családfő, a helyi szinten tekintélyesebb gazdaembernek számító Neuperger Ignác földműves volt.12 Lehetséges, bár korántsem biztos, hogy ő már nem élt az I. világháború idején. Minden esetre a megmaradt levelek közül egyet sem címeztek neki, ellenben feleségéhez (Tóth Emerenciához)13 6 db íródott, igaz egyiken sincs feltüntetve, hogy „őnagysága Neuperger Ignáczné úrasszony ’ özvegy lett volna. A levelezés alapján a családban legalább három gyermek volt. Lajos (Szentbékkálla, 1891 — Szentbékkálla, 1958) volt a legidősebb. Azonos azzal a Neuperger Lajossal, aki a Lackovits Emőke muzeológus által irányított káli-medencei néprajzi kutatások anyaggyűjtése során nyert információ szerint, 1905-1908 között, 15-16 éves legénykeként német szóra kiadva, cseregyerekként egy stájerországi vendéglőben dolgozott.14 Az ő özvegye volt Neuperger Lajosné szül. Szabó Irén háztartásbeli (1905-1992), 1984-ben Szentbékkálla, Jókai utca 1. alatti lakos, aki egyik adatközlője volt az említett kutatásoknak.15 A középső fiú volt Ferenc (született: Szentbékkálla, 1896), levélírónk, az I. világháborúban l0MRT 3.145. "MADAR 1984, 673. 12 PFEIFFER 1987, 1034. 13 PFEIFFER 1987, 1034. '"CSOMA 1982, 321. I5S. LACKOVITS 1982, 303.; CSOMA 1984, 756. a 48. gyalogezred katonája, aki 1917-1918-ban az erdélyi, utóbb az olasz harctéren küzdött és épségben hazatért a háborúból, majd rövidesen megházasodott. A harmadik, legifjabb testvér pedig (a már említett) Imre, a világháború alatt a veszprémi kegyesrendi főgimnázium diákja, később r. k. pap, aki a fényképeket (alighanem Laczkó Dezső ilyen jellegű gyűjtő tevékenységének hatására) a múzeumnak ajándékozta. A levelekben ugyan sehol nem szerepel, de bizonyára testvérük volt még Neuperger Emília (1893- 1959) is, idővel Németh József (1886-1973) felesége. (7. ábra) Neuperger Lajos és Ferenc öccse - mindketten földművesek, szőlőjük is volt16 — 1948-ban még életben voltak. Lajos feleségével és Irén nevű (született: Szentbékkálla, 1924) leányával a 75. házszám alatt, Ferenc, feleségével, Újvári Erzsébettel (született 1902) a 33. házszám alatt lakott. Neuperger Ferenc 1945 októberében a nemzetgyűlési választásoknál a helyi választó bizottság elnöke volt.17 Neuperger Ferenc alakulata, a cs. és kir. 48. gyalogezred az I. világháború kitörésekor már igen komoly, kétszáztizenhat éves múltra tekinthetett vissza. Az ezred 1798-ban alakult meg. Ezredtulajdonosai (és egyben névadói) voltak: 1799—1809 között: br. Vukassovich Fülöp altábornagy, 1809—1815 között: br. Simbschen Joseph altábornagy, 1815-1829 között: br. Radivojevich Pál altábornagy, 1829-1845 között: br. Gollner von Goldnenfels Alois altábornagy, 1848—1912 között: Ernő főherceg lovassági tábornok, 1912—1913 között: Sprecher von Bernegg Artur gyalogsági tábornok, 1913—1918 között: dentai br. Rohr Ferenc tábornagy. Az ezred katonái acél zöld színű hajtókát és sárga gombokat viseltek egyenruhájukon.18 Az ezred kiegészítő kerületének székhelye 1798-tól Rohoncon (Vas vm., ma Rechnitz, Ausztria), 1816-tól Szombathelyen, 1818-tól Sopronban, végül 1857-től Nagykanizsán volt.19 A világháborúig a 48-asok már 15 hadjáratban vettek részt. Fontosabb csatáikat a következő helyeken vívták: l6MNL-VML V. 401.: Névjegyzék a szőlőbirtokosokról, Szentbékkálla 1939. I7MNL-VML V. 401. : Névjegyzék a nemzetgyűlési választókról. Szentbékkálla 1945. okt. 10. ; Terménynapló (a terményben adózókról), Szentbékkálla 1947, 1948. 18 Schematismus 1913, 598. 19 DOROMBY-REÉ 164. 277
