S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)
Szvath Márton: Késő középkori és kora újkori fémleletek a nagyvázsonyi várból 2.
A nagyvázsonyiak meglehetősen töredékesek, megnehezítve ezzel az azonosítást. 12.5. Egyéb vasalatok A 12.5.1. számú lelethez hasonló példány (16. ábra 1) több korai publikációban is megtalálható216, néhol azonban tévesen azonosítva217, máshol a 15-16. századra keltezve. A nagyvázsonyi tárgy pontos előkerülési helye nem ismert. Formáját tekintve egy tüskével rendelkező háromszög alakú vaslemez, amelyre merőlegesen egy szintén háromszög alakú lemezt forrasztottak és ez utóbbin három szeglyukat alakítottak ki. Egy különleges formájú ütközőről van szó, amely régészeti leletként általában zárszerkezetekkel, ajtóvasalásokkal együtt kerül elő. Nagyon hasonlót használtak egy német nyelvterületen igen elterjedt bútortípus, a kelengye, fehérnemű tárolására szolgáló kétszárnyú szekrény ajtóinak zárásához a 17-18. század folyamán. A szeglyukas lemez tulajdonképpen egyfajta „szakáll”, ennek ütközéséig verték bele a tüskés végét - szekrényeknél - az ajtószárny deszkájába úgy, hogy annak belső oldalára merőlegesen álljon, majd szegekkel rögzítették. A szekrény zárásánál reteszeléskor a zár nyelvét a háromszög alakú rész rögzítette. A fenti zármegoldás a 17-18. századi darabokon gyakran előfordul.218 (16 ábra 1/b) A nagyvázsonyi példány a hosszú tüske miatt bizonyosan nem szekrényhez tartozott, ajtózár ütközője volt. A tüskét az ajtófélfába verték, a szeglyukas lemez itt - a szekrényzárhoz képest 90 fokkal elforgatva — oldalt állt és így rögzítették szegekkel. Az ajtószárny zárásakor a merőlegesen kiálló háromszög alakú lemez a zár nyelvét a mögötte lévő résbe vezette és itt rögzítette. A 12.5.2. számú ablakszárny retesz ilyen - praktikus és leegyszerűsítet — formája szintén nem nyújt komoly segítséget korhatározás szempontjából, hosszú ideig élő formát mutat. (16. ábra 2) Analógiája megtalálható a váci vár ásatási anyagában.219 A reteszvas végeinek ellenkező irányú hajtásával kialakított párhuzamával pedig találkozunk a sarvalyi anyagban.220 216 KALMÁR 1959, XXX. tábl.; BÁLINT 1962, XXXII. tábl. 4.; TEMESVÁRY 1961. 15. ábr. 217 FEHÉR 1957,71. 2,8A fotó egy 1660-as datálású szekrény zárjáról készült, a goldeggi (Ausztria) Pongauer Heimatmuseum kiállításán, de ugyan ilyen megoldások találhatóak ugyanott 18. századi bútorokon is. 2,9TETTAMANTI 1994, 38. tábl. 1. 220HOLL- PÁRÁD! 1982, 107 tábl. 4. A 12.5.3. számú reteszfő a tolózár reteszének fogadására szolgált, a bemutatott példányt hegyes szárai alapján fa ajtótokba verték. (16. ábra 3) Téglalap átmetszetű vaspálcából kovácsolták, a középrészt laposra kalapálták.221 A retesz szélessége a belső mérete alapján kb. 2,5 cm lehetett. Az anyagban egyébként több különböző méretű, hasonló kialakítású reteszfő is megtalálható. Tolózár-retesz is előkerült, bár ennek formája a középkori anyagokból ismert egyszerű, L alakúra hajlított reteszektől eltér. (16. ábra 4) A vár ásatása során igen nagy mennyiségű épületszeg került elő a legváltozatosabb méretben és fajtában. (16. ábra 5-13) Ezek a vizsgált korszak jól ismert formáit mutatják, közlésüktől terjedelmi okokból itt eltekintek, csupán egy, az egykori famaradványokat is részben megőrzött épületszegek néhány darabjával tettem kivételt. A 12.5.5-7. számú lapított fejű, nagyméretű épületszegek mind egy — a vár területén belül közelebbről már nem azonosítható — lelőhelyről kerültek elő. A rögzített faszerkezet (deszkázat?) teljes vastagsága a szegek hajtásából mérhetően mintegy 12 cm volt. (16. ábra 5-7) A 16. ábra 14-16. képein látható veretek ajtó-, ablak-vagy ládaveretként szolgálhattak. Fakeret sarkának erősítésére szolgált a 12.5.9. számú L alakú lemezből készült, két szeglyukkal ellátott veret. (16. ábra 15) Hasonló, két vasszeggel rögzített ablak-sarokveret került elő pl. Füzéren is222, igaz, ennek némileg nagyobbak a méretei, de találunk hasonlót a sarvalyi anyagban is.223 Méretéből adódóan szolgálhatott más, kisebb méretű fakeret megerősítésére is. A nemzetközi szakirodalomban van olyan próbálkozás, amely az épületekhez tartozó vasalatok tekintetében igyekszik tipológiai sorokat létrehozni.224 Az egyszerűbb, helyi kovácsok által elkészített tárgyak esetében (gyűrűsszegek, ajtópipák, pántok, reteszfők, stb.)225 azonban hosszú ideig használt, gyakran a néprajzi anyagból is ismert, egyszerű formájú típusokról van szó, amelyeknek korhatározó jelentősége igen csekély. 221 SZABÓ GY. 1954, 136. XXXIII. tábl. 22., 24., 26. 222 SIMON 2000, 223 HOLL-PARÁDI 1982, 93. tábl. 14. 224 К RAJ IC 1991 225 Lásd: SZABÓ GY. 1954 213
