S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)

Szvath Márton: Késő középkori és kora újkori fémleletek a nagyvázsonyi várból 2.

rajtuk elfordulhassanak, inkább félkész terméknek tűnnek.208 Megemlítendő, hogy létezik olyan tanulmány a szakirodalomban, amely ezeket az ajtópipák altípusának kezeli, a 14-15. századra datálva használatukat.209

12.2. Gyűrűs szegek (14. ábra 5-11)

Elsősorban a lakatpántok rögzítését szolgáló, többnyire négyzetes átmetszetű vaspálcából kovácsolt tárgy, amelyet az ajtófélfába, ill. az ajtószárnyba, valamint ládákba vertek. A nagyméretű gyűrűsszegekkel kapcsolatban Gere László azonban egy másféle alkalmazás lehetőségéről is ír, nevezetesen az ajtóvagy kapuszárnyak tengelyének a félfához való rögzítéséről.210 Müller Róbert is kiemeli, hogy általános típusról van szó, korát nem lehet pontosan datálni, valamint felhasználása is sokoldalú lehetett.211

A nagyvázsonyi 12.2.7. számú nagy gyűrűsszeg jóval nagyobb az ozoraiaknál (azok 8,5-13,7 cm-esek), így a maga 31,5 centiméterével — alátámasztva Gere László feltételezését - valóban alkalmas lehetett egy nagyméretű kapuszárny megtartására. (14. ábra 11)

A kisebb gyűrűsszegek (14. ábra 5-10) megfelelnek az ásatásokon előforduló példányok méreteinek. Általában egy pálca meghajtásával, majd a végek hegyesre kovácsolásával érik el a kívánt formát, de a

12.2.5. számú esetében például a gyűrűt lyukasztóval alakították ki. (14. ábra 9)

A 12.2.6. számú darabhoz egy csavart szárú, töredékes pálca csatlakozik füllel (14. ábra 10), amely utóbbinak az anyagban található jó analógiája a 11.6.1. számú lakatpánt lehet.

12.3. Sarokforgók (15. ábra 1-6)

A kovácsoltvas sarokforgók ablakszárnyak rögzítésére szolgáltak. Az egyik végén laposra kalapált, a másikon kerek átmetszetűre és kónikusra formált pálcát egy gyűrűsszeg, és a lapos végén ütött szeglyuk segítségével rögzítették az ablak félfájához.212 A méretek tekintetében, az ép darabok 12,9 és 16,5 cm közötti szórást mutatnak. Láthatóan törekedtek a szem előtt

208 A készítés technológia ismertetését lásd: SZABÓ GY. 1954,136.

209KRAJÍC 1991, 329., 334.

210 GERE 2003, 126., 518. hivatkozás

211 MÜLLER 1976, 268.

212 Analógia: GERE 2003, 86. tábl 9.

lévő részletek díszítésére, megfigyelhető ez a lemezesre kalapált végződés levélszerűvé alakításán, vagy éppen csipkézésén, ill. a gyűrűsszeg pántjának bordázásán. A nagyvázsonyi anyagban található sarokforgók közül talán a 12.3.1. számú lehet (kidolgozottsága alapján) korábbi, a 12.3.2.- 12.3.4. számú darabok formára egyezőek, míg a 12.3.5. számú példány csipkézett szélével már barokk ízlésű csoporthoz tartozik. A 12.3.4. számú sarokforgó gyűrűsszegének szárán kétszeres behajtás figyelhető meg. Úgy tűnik, itt a kovácsolt szár hosszabb lehetett, mint a fa vastagsága, ezért voltak kénytelenek a szárat visszahajtani, ez azonban csak akkor volt lehetséges, ha az ablakkeret még szabadon volt, tehát a vas alkatrészeket az ablakkeret helyére illesztését megelőzően szerelték fel.

A vári anyagban egyébként jelentős mennyiségű 18-19. századra keltezhető ablak- és ajtóveret is van, de ezek már túlmutatnak a vizsgált korszakunkon.

12.4. Forgópántok (15. ábra 7-10)

Azokon az ásatásokon, ahol épületmaradványok feltárása zajlott, szinte kivétel nélkül kerülnek elő olyan ajtó- és ládapántok, melyek a rögzített alkatrészeken való elfordulást tették lehetővé, tehát gyűrűben végződtek.213 A nagyvázsonyi anyag ebben a tekintetben meglehetősen szegényes, ép ajtópánt nem található a leletanyagban, csupán kisebb méretű töredékek, néhány esetben a kis méret miatt még a felhasználás jellege is kérdéses.

Ajtópánthoz tartozhattak esetleg a 12.4.3., 12.4.4. számú pántok, más ásatásokban előforduló ajtópipák átmérői ezt megengedik, hiszen általában 1,2-1,8 cm közötti átmérővel rendelkezik a hengeres tag.214

Nagyvázsonyban az anyagban szereplő pipák közül azonban többnek a mérete is meghaladja a fentit, tehát eredetileg nagyobb gyűrűvel ellátott ajtópántok tartozhattak hozzájuk. A kisebb pántméret a más célú alkalmazást mutatja, pl. ládapántként, de hasonló pántmegoldásokat koporsóvasalásokról is ismerünk, ahol komolyabb súlyt nem kellett tartani, tehát a gyengébb, kisebb forgópánt elegendő volt.215

213 Többek között: BÁLINT 1962; BÁRDOS 1978; KALMÁR 1959; KRAJÍC 1993; MAGYAR 2004; MÉRI 1954; MIKLÓS 1991; stb.

214 ÉRI-BÁLINT 1959, 47.; BAJCSA-VÁR 2002, 113-114.;

GERE 2003,127.

215 SZABÓ K. 1938, 56., 309-312. kép

212