S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)

Szvath Márton: Késő középkori és kora újkori fémleletek a nagyvázsonyi várból 2.

17. századra keltezett sírból123, belső ívén törés nélküli a Mihon faluból előkerült, 16-17 sz. fordulójára keltezett darab124, de van ilyen sarlónk Földvárról125, Sarvalyról126, valamint az 1557 után pusztaként említett Csepelyről is.127 Ez utóbbi esetében az ásató megjegyzi, hogy vannak a falu továbbélésére utaló jelek.128 Hogy nem egymást váltó formai megoldásról van szó, mutatja, hogy Márianosztra-Toronyalján a két típus együtt került elő a 15. század végére, 16. század elejére keltezve.129 Azt, hogy ez a megoldás — ahol a nyak határozott törése már nem jellemző és finomabb ívelésű a penge - egy kissé később elterjedt változata lehet ugyan annak a formának, aló. század utolsó negyedéből, ill. a 17. század elejéről származó bajosai két sarló is jelezheti, amelyeknél már csak ez a forma jelenik meg.130 A Müller Róbert által korszakunkra vonatkozóan összegyűjtött sarlóformák között találunk szögben tört rövid nyakú, és ívelt, nyak nélküli példányokat is (pl.: 1900, 1906, 1907, 1910 számú sarlók).131 A szerző megjegyzése szerint részben lehetnek köztük újkori darabok is.132 A két utolsó nagyvázsonyi darab ép pengéjű, mindkettő az íveltebbek közé tartozik. (9. ábra 1-2)

10.7. Szőlőmetsző kések (9. ábra 3-5)

A szőlőművelés különböző munkafolyamatainak elvégzésére alkalmassá tett baltás szőlőmetsző késekkel Müller Róbert foglalkozott behatóbban. Megállapította, hogy a klimatikus viszonyokból adódó művelési sajátosságok nem kizárólagos okai az eszköztípus elterjedésének, valamint azt, hogy mivel az ezzel az eszközzel elvégezhető munkafolyamatot két szerszámmal (egy metszőkéssel és egy baltával) is elvégezhették, ezt a munkaeszközt az újkor folyamán hol szélesebb körben alkalmazták, hol viszont viszszaszorult.133 Magyarországon a középkorban az alacsony fejművelésre szolgáló baltás metszőkés haszná123BÁRDOS 1987, 18. ábra 20.

124KVASSAY2001, 3. kép 2.

125PAPP 1962, 10. kép

126 HOLL-PARÁDI 1982, 114. ábra. 7.

127 KOVALOVSZKI 1969, 36. kép

1281. m. 237.

129 MIKLÓS 1997, 63. kép 4, 6.

130 Bajcsa-vár 2002, 239, 361-362. kép

131 MÜLLER 1982, 923.

1321. m. 402.

1331. m. 516.

lata a jellemző, amely eszköznek azonban több típusa is létezett.134

A nagyvázsonyi 10.7.1. számú — erősen korrodált — darabról a következő formai jegyek olvashatóak le: a nyéltüske felett a pengető egyenes lezárású, mind a penge, mind a balta széles kialakítású, a penge előrehajló, tömzsi forma, a balta mellől hiányoznak az un. szúrókák. (9. ábra 3) Töredékessége miatt nem állapítható meg, hogy a penge foka hogyan csatlakozik a balta felső oldalához, valamint az, hogy egy- vagy kétsarkú-e a pengéje. A penge hátának széles ívéből esedeg feltételezhető, hogy törés nélkül megy át a baltába. A magyarországi leletanyagot Müller Róberttel egy időben Szabó János Győző is összegyűjtötte.135 Mivel a nagyvázsonyi metszőkés töredékessége miatt fontos információk hiányoznak, biztos analógiát nem lehetett gyűjteni a közölt hazai régészeti anyagokból. Annyi azonban bizonyos, hogy a nagyméretű balta, valamint annak a hát felső részén való, mintegy a penge felső vonalának folytatásaként történő elhelyezése a középkori darabokon figyelhető meg.136 Legközelebb azok a középkorinak meghatározort darabok állnak a nagyvázsonyi eszközhöz, amelyeknek előrehajló, egysarkos pengealakításuk van.137 Alapvetően ezt a formát a régészeti anyagban dunántúli típusként határozzák meg138, mivel a középkori, késő középkori leletekben itt fordul elő nagy számban.139 Ilyen példányt ismerünk Sarvalyról is.140 Későbbi keltezésű, de több szempontból hasonló jegyeket visel a Gyirmótról származó példány, amelynek 17. század végi párhuzama ismert.141

Szokatlanabb formát mutat a 10.7.2. számú, szintén nyéltüskés darab, ahol a penge íve a szőlőmetszőknél ismert hajlásnál erősebb, nyomottabb. (9. ábra 4) Ilyen „sarlós” pengéjű példányt mutat be pannóniai szőlőszedő késként Vincze István is142, amellyel kapcsolatban Müller Róbert megjegyzi, hogy Németország területéről — ahonnan ez a típus származhat — a középkorból éppúgy ismert, mint a római korból.143

1341.m. 524.

135 SZABÓ J. GY. 1983, 169-170.

136 MÜLLER 1982, 524.

1371. m. 1926-1943. számú tárgyak

138 SZABÓ J.GY. 1983, 168.

139 MÜLLER 1982, 894., 1497., 1540. számú tárgyak

140 HOLL-PARÁDI 1982, 110. ábr. 3.

14! MÜLLER 1974, 15. hivatkozás

142 VINCZE 1957, 23. ábr. 4.

143 MÜLLER 1982, 407.

206