S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)
Regenye Judit - T. Bíró Katalin: Veszprém, Jutasi út neolitikus település leletanyaga II.
alatt és a nyakon vagy vállon is fut körbe díszítés. Nagyobb öblös edények hasán általában nagyobb méretű bütyköket találunk. A perem alá tett nagy kerek, benyomott bütykök az edényfal vastagságához képest aránytalanul nagynak tűnnek. Ahol festéssel kombinálódik a bütyök, ott nem jellemző, hogy a festés kiemelné a plasztikus díszítést. A fül kevesebb, mint a bütyök, gyakoribb a bütyök átfúrása. A fülek függőlegesen felrakott formában a peremről vagy nyakról indulnak, a vízszintesen felrakottak a hason fordulnak elő. A peremek elvékonyodó vagy legömbölyített kiképzésűek, kevés a profilált. (4. ábra 3, 6. ábra 3, 9. ábra 2, 11. ábra 4, 13. ábra 7) Előfordul, bár nem nagy számban a perem bevagdalással való díszítése. (6. ábra 3, 6, 7. ábra 3, 8. ábra 1, 17. ábra 6) Relatív kronológia A település belső időrendjének kizárólag a kerámiatipológián alapuló felvázolása sok bizonytalanságot hordoz magában. A bemutatott leletanyag nyilvánvalóan a veszprémi település legkorábbi szakaszát képviseli, de annak eldöntése, hogy mikor kezdődött az élet a településen, C14 adatok nélkül lehetetlen. A feltárási terület északi sávjához13 hasonlóan az itt bemutatott kerámia is alapjában véve a klasszikus lengyeli időszakot képviseli. A nagy fazekak megjelenésével a Lengyel II periódusban számolhatunk, amint ezt a reichersdorfi sír14 vagy Michelstetten15 jól reprezentálja. A 446. és 305. gödörben talált három hasonló formájú, tölcséres nyakú, kissé bikónikus hasú nagy fazék (14. ábra 1-2, 17. ábra 6) kevésbé élesen profilált, őrzi a kora lengyeli, palack alakú fazék formát.16 A Lengyel II típusú fazekak élesebben tagoltak, mint az említett reichersdorfi vagy a lébényi17 példány mutatja. A 195. gödörben szintén volt egy fazék, az előzőeknél domborúbb vállal, a has törésvonala alatt befelé ívelt oldallal. (9. ábra 13 REGENYE-BIRÓ 2014. 14NEUGEBAUER-NEUGEBAUER-MAR£SCH 2003, Abb. 4, Fn. 3. 15 STADLER-RUTTKAY 2007, Tafel 6: 10-11. 3 Langenzersdorf RUTTKAY 1976, 142., Kamegg STADLERRUTTKAY 2007, Tafel 3:13. 17T. NÉMETH 1994, Abb. 3. 7) A 292. objektum bikónikus nagy fazeka (8. ábra 1) tipikus példája a Lengyel Il-ben megjelent bikónikus edénynek.18 Ugyancsak ebben az időszakban jellemző a 198. gödörben a nagy festett háromrészes (nevezik palack alakúnak is) edény hengeres nyakkal, hasán felfelé húzott szarv alakú bütykökkel. (11. ábra l)19 Az edény érzékelhető hasvonala és alsó részének befelé ívelése különbözteti meg a korai kerek hasú palacktól.20 A jelenségcsoporthoz tartozó 300. gödörben talált edény erősen behúzott peremével, a peremre tett kis füllel az ún. Butmir vagy gomba alakú edényeket formázza. (17. ábra 3) Ez az edényforma általában a korai lengyeli időszak típusaként ismert, de előfordul Lengyel II lelőhelyeken is.21 A töredékekből a profil egészen pontosan nem rekonstruálható, azonban ha nem ragaszkodunk a Butmir formához, behúzott peremű edényként jól beleillik a Lengyel II környezetbe néhány kisebb példánnyal együtt.22 Hasonlóképpen az edények befelé ívelődő, karcsú alsó része szintén a Lengyel II időszakban fordul elő.23 A kisméretű, vékony falú edények jelentős mennyisége ugyancsak késő lengyelit megelőző időszakot jelent. A festés kronológiailag határozottan két csoportba sorolható, a két csoport területileg is elkülönül egymástól. Natúr alapon fehér festés kizárólag egy ponton került elő, a 122. ároknak egy késő lengyeli gödörrel való találkozásánál. Ez a típusú festésmód eltér a lelőhely többi részén tapasztaltaktól és a lengyeli kultúrán belül is ritka jelenség, a késő lengyeli korszak elején bukkan fel egy rövid időre.24 Lébény- Kaszás-dűlő háromrészes edényén látunk hasonló módon a kerámiaalapra felvitt fehér pasztózus festést, ott sötétbarnával vagy feketével kiegészítve, egy másik edényen pedig fekete meanderminta részletét egy amfora nyakán.25 A festés másik csoportját a vörös-fehér kombinációja alkotja. A vörös alapon fehér pasztózus festés a Lengyel II legjellemzőbb sajátossá1SKALICZ 1969,198.; PAVÚK 1981, 293, Obr. 10:4.; PAVÚK 1965. Obr. 1:1. 19PAVÚK 1965, 48, Obr. 1:5. 20 RUTTKAY 1976, 143. 21 PAVÚK 1998, 186. 22 STADLER-RUTTKAY 2007,142, Tafel 6:6. »KALICZ 1969, 198.; ZALAI-GAÁL 2002, 49. 14 PAVÚK 1981, 293.; TOClK 1986,274. 25T. NÉMETH 1994,241., Abb. 4. 12
