S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)

S. Perémi Ágota: Újabb avar kori leletek Veszprém megyében VI. A Balatonszőlős-Tsz major temető részlete

kori közösség hagyatéka (is) lehet (?) Ebből a szempontból érdemes összehasonlítani a két csoport temetkezési szokásait és elsősorban a női sírok leletei alapján kikövetkeztethető viseleti szokásokat. Több különbséget látunk: a tájolásban, koporsó használatban, ételmelléklet adásában. Utóbbi az avar közösség pogány hitvilágát tükrözi. Ugyanakkor, ha az eltérő kartartásokat a keresztény temetkezési szokások jelzésének értelmezzük, akkor a 10-11. századi közösség már akár keresztény is lehetett.

Az avar asszonyok fülbevalókat, gyöngyöket és vas csattal összefogott öveket viseltek, övre függesztett késsel, valamint melléjük helyezték munkaeszközüket (orsógomb) is. A 10-11. századi nők fülbevalókat, gyűrűket és karperecét viseltek, úgy tűnik övük nem volt, ahogy a munkaeszközök is hiányoztak a mellékletek közül. Összességében sem a temetkezési szokások, sem a női viselet tekintetében nem tudunk közvetlen kapcsolatot kimutatni.

Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy túlságosan kevés információ áll rendelkezésünkre: a sírok kis száma, az ásatási dokumentáció hiányosságai is gátolják a további elemzéseket, de hiányoznak a természettudományos vizsgálatok is. Ezért ez a kis összehasonlítás nem is fog választ adni a feltett kérdésre, de jelzésszerű lehet. Talán érdemes ezeket a csekélynek tűnő adatokat is evidenciában tartani és talán idővel, a hasonló adatok számának bővülésével hasznosítani.

Az avar népesség 9-10. századi továbbélésének kérdése időről-időre előtérbe kerül, több kutató is kereste az erre vonatkozó bizonyítékokat.138 Ennek kapcsán elsősorban a késő avar kori és 10-11. századi sírokat tartalmazó temetőket említi a kutatás: Győr-Téglavető-dűlő, Prsa/Perse II. Bérc, Visznek-Kecskehegy, Szarvas—Kákapuszta-Kettőshalmi-dűlő, Balmazújvá138 Az ezzel kapcsolatos kutatás történetének, a probléma összefoglalásának jó áttekintését adja Révész László (lásd RÉVÉSZ 2014, 89-95; u.ő. 2016, 61-65; u.ő. 2018, 50-59, különösen 55-59.) Szentpéteri József (SZENTPÉTERI 1997, 76-83.; 2014, 43-53; illetve KÖLTŐ-SZENTPÉTERI 1990, 69-78; 1996a, 101-109.; 1996b, 115- 121.) A témának nagy teret szentelt SZŰCSI FRIGYES is doktori dolgozatában, 2019-ben. https://btk.ppke.hu/uploads/articles/7429/ file/I-kotet_Doktori_ertekezes_SzEpdf: 17-21; 167-178.

ros-Hortobágy-Árkus, Gyönk-Vásártér, Vörs-Papkert B. temetők. Ezek sorát bővíti a Balatonudvari-Fövenyes lelőhelyet, ahol a több rétegben egymásra temetkező közép- és késő avar kori népesség temetőjét a 10-11. században újra használták, gyakorlatilag szinte teljes egészében „lefedve” az avar kori temetőt.139 A feltárás és a feldolgozás jelen állása szerint, a még csak kezdeti stádiumban levő antropológiai vizsgálatok (egyéb természettudományos vizsgálatokra még nem került sor) tükrében nem állíthatjuk, hogy a késő avar kori népesség megélte a magyarság megtelepedésének idejét, de nem is zárhatjuk ki: szó lehet a terület temetőként való folyamatos (?) használatáról, így akár a két nép közötti kapcsolat is elképzelhető. Egyetérthetünk Szentpéteri József következtetésével: „Jelenlegi ismereteink így összegezhetők e vonatkozásban: az eddigi megfigyelések hiányosságai, illetve az asszimilációt eleve kizáró szemlélet mellett is feltételezhető, de a rendelkezésre álló bizonyítási eljárásainkkal egyértelműen még nem igazolható az avar-magyar asszimiláció, a Kárpát-medencében talált lakosság és a betelepülő honfoglaló magyar népesség egymásba olvadása. ”'40

Jelen kis tanulmány terjedelmi okokból sem alkalmas a kérdéskör, az eddig megjelent szakirodalom eredményeinek áttekintésére, ugyanakkor jogosnak véljük és a probléma megoldásában előrevivő Révész Lászlónak a régészeti leletanyag kapcsán a már fent is említett tipokronológiai vizsgálatok minél intenzívebb folytatásáról, a korábbi eredmények ellenőrzéséről írt mondatai.141 Ezek mellett legalább ennyire fontos az ismert lelőhelyek utóbbi időben háttérbe szorult tervásatásainak folytatása, amelyek a további vizsgálatokat, kutatásokat is jelentős mértékben befolyásolhatják.

139 Legutóbb a temetőről S. PERÉMI 2018, 293-296.

140 SZENTPÉTERI 2014, 47. Veszprém megyében biztosan 9. század elejére keltezhető temető Aj ka-Akácos utca lelőhelyről ismert, amely a Karoling fennhatóság alatt álló avar közösség tárgyi emlékeit tartalmazta. Azt a fázist reprezentálták, amikor az avar és a Karoling kultúrkör tárgyi emlékei egymás mellett, de még szervesen egymásba nem épülve jelentek meg. PERÉMI 2008, 125., Szőke B. kutatásai nyomán.

141 RÉVÉSZ 2018, 5-17.

110