S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)
Regenye Judit - T. Bíró Katalin: Veszprém, Jutasi út neolitikus település leletanyaga II.
déket (3. ábra 7, 10, 6. ábra 7, 10. ábra 9). Érdekes a csőtalpak objektumonkénti megoszlása, mert 18 darab a nagy árokból került ki, a többi pedig a 6-7. házak melletti 195-300. gödörsorból. Fazék jellegű edény 37 esetben fordult elő, az említett tölcséres nyakú nagy fazekak mellett kisebb hengeres nyakú fazekak (7. ábra 1, 8. ábra 2, 9. ábra 1, 2, 13. ábra 7), a perem közelébe helyezett füles edények (3. ábra 3, 13. ábra 1) töredékei. A 300. objektum nagyméretű, erősen behúzott peremű edényének kisebb változata ugyancsak előfordult (3. ábra 1). A nagy fazekak jelenléte kizárólag egy jelenségcsoporthoz kötődik, a 195-300. gödörsorhoz. Speciális helyzetről lehet szó, amire még visszatérünk. A helyzet egyedülálló voltát mutatja, hogy sem az előző leletközlésben, sem a hasonló nagyságrendű kerámiát tartalmazó 122. és 125. objektumokban egyáltalán nem találtunk ezekhez hasonló nagy fazékhoz tartozó töredékeket. Háromrészes edényből (4. ábra 9, 6. ábra 2, 7. ábra 4, 12. ábra 5, 6, 13. ábra 3, 4, 15. ábra 4) összesen 14-et sikerült azonosítani, nagyrészt a 195—300. gödörcsoportból. Ezek a nagyobb formák, a kisebb töredékek között nyilvánvalóan sok ilyen lehet még. A finomkerámia többi része kis edényekből áll, 19 esetben lehetett pohárként vagy kis vázaként azonosítani (12. ábra 7, 8). Ez az adat azonban nem mond semmit, mert a késő lengyeli leegyszerűsített edényformákhoz képest a 195-300. gödörsor anyaga sokszínűbb. A késő lengyeli alapformákhoz való viszonyítást használtuk már az előző leletközlésnél is, mert a cél a késői típusok kialakulásának követése volt. Itt, ennek a jelenségcsoportnak az anyagában azonban nem az ott vizsgált folyamat mutatkozik, a finomkerámia formakincse inkább a kora lengyeli típusokkal írható le. A kihajló peremtöredékek, bikónikus vagy legömbölyített hastöredékek, aljtöredékek teljes formája továbbá az apróra töredezettség miatt sem egyértelmű, ezért többet mond a leletanyag összetételéről a vékony falú kerámia aránya, mint a formába sorolhatóak aránya. A 195-198-446. gödörsor anyagában ez meghaladja a 10 %-ot szemben a 122., 125. nagyobb leletegyüttesekkei, ahol 2-4 %. Érdekesség, hogy kanáltöredék kevesebb került elő, mint az előző leletközlés anyagában. Egyetlen különleges formánk van, egy nagyobb fedő töredéke. Az átfúrt, festett fedő tetején valószínűleg állatfigura állhatott.6 Az edényformákról összességében elmondható, hogy lényegében hasonló összetételű a kerámia, mint a terület északi sávjának objektumaiban. Kevesebb ugyan a kanál, ennek azonban nincs a leletanyag egésze szempontjából jelentősége, van viszont annak, hogy a finomkerámiában az északi sávban talált sok nyúlánk, kihajló perem helyett itt sokkal változatosabb anyagot figyelhettünk meg. A díszítéstípusok számbavétele alkalmasabb az összehasonlításra. A leletanyag legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy sok a festett kerámia. Már az északi sáv kerámiája is gazdag volt festett töredékekben, de az ottani 11 %-ot bőven meghaladja a mostani 17 %. A festett díszítés erőteljes jelenléte különösen a 195-196-446. gödörsorban kimutatható, ahol 26, illetve 34 és 27 % a festett kerámia aránya. Egyéb gödrökben általában jellemzően 10 % alatt marad a festett díszítés aránya. A festés igen tág spektrumon jelenik meg, természetesen többnyire vékonyfalú kis edényeken. A festés módja változatos. Ami a színeket illeti, a vörös és a fehér számít alapszínnek, megjelenik még a fekete és kivételes esetben a sárga is. A vörös szín leggyakrabban sötétvörös árnyalatban (12. ábra 11, 13. ábra 6) maradt meg, de használtak más, világosabb (13. ábra 3, 5), rózsaszín árnyalatú (7. ábra 4, 13. ábra 2) festéket is.7 Különös, ugyancsak rózsaszínes színhatást kelt az egymásra festett vörös és fehér festékréteg.8 A fehér festés általában vastag rétegben felvitt formában jelenik meg. Igen ritkán fordul elő a sárgás árnyalatú festés (15. ábra 5, 8). A fekete szín festésként való értelmezése bizonytalan a kevés megjelenésen (10. ábra 2), de más formában jelentős szerepet játszik, a vörös festés mellett erősen fényezett fekete sávok adják a mintát több edénytöredéken (12. ábra 2-4).9 A vörös festés nem korlátozódik az edények valamely részére, gyakran az egész felületet borítja, sőt még az aljat is. Ha mintát alkot a vörös szín, akkor vízszintes vagy függőleges sávokat (10. ábra 3), szögletes formákat (kiegészítve valószínűleg “"’REGENYE 2013, Fig. 4:11. 7 Lm. Fig. 4:4. 81.m. Fig. 4:9. 9 Lm. Fig. 4:1. 10
